Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

192. országos ülés 1897. deczember 9-én, csütörtökön. (Jjgg úgy mondjam, hálás elismeréssel a nemzeti párttal szemben, a mely a parlamentben az 1867-iki kiegyezés igazi, meghamisítatlan képviseletében emelte fel a zászlót, beszélt és harczolt: ne vegye senki egy párt iránti aposztrofácziónak, hanem természetesnek, ha kijelentem, hogy én a nemzeti pártnak ebben a kérdésben hallgatását az egész nemzetre nézve meglepetésnek tekintem. (Igáz! Úgy van! balfelöl.) Hogy épen most, mikor egy törvényjavaslat nyíltan, egyenesen a 67-iki kiegyezést támadja meg a legkönyörtelenebbűl, nem épen a nemzeti párt emeli fel zászlaját a törvénynek megvédésére: ez nemcsak engemet lep meg, de méltán kelti fel bámuló figyelmét az egész magyar közvéleménynek. (Igaz! Úgy van! a szélső hátoldalon.) Éh azt hiszem, hogy a nemzeti pártnak ezen álláspontja nem várakozás, hanem csak ő hozzá méltó erőgyűjtés arra, hogy a nemzetnek a törvényjavaslat által megtámadott jogát az t867-iki törvény alapján Deák Ferencz szellemében igazán hatalmasan és hazafiasán megvédelmezze. Ajánlom indítványomnak elfogadását. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lázár Árpád jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Történelmi jeleutőségíí, talán mondhatnám, korszakot alkotó idők höz jutott el Magyarország törvényhozása. Az események rohamos és lánczolatos fejlődése hamarosan halomra döntött egy évtizedek óta kolportált és magyar jeles politikusok által hirdetett elméletet, a mely azt akarta tanítani, hogy az 1867: XII. törvénycikknek alkotásai a nemzet számára noli me tangeret képező örök életíí rendelkezések. Az események azoknak adtak igazat, t. ház, a kik hittek abban, hogy az örök életre nem számíthatnak, és hogy a nemzet még talán akarata ellenére is újra vissza fogja nyerni önrendelkezési jogát azon korlátokon is tál, a melyeket számára az 1867 : XII. törvényczikk alkotott. T. ház! A függetlenségi és 48-as párt az ő évtizedekre nyúló törekvéseire csakugyan jól megérdemelt megelégedéssel pillanthat vissza, ha a mai eseményeket szemügyre veszszük. Azt kellett hinnünk és azt hiszem még e perezben is, hogy ha ezen idők bekövetkeznek, Magyarországon minden hazafit egy táborban fog találni az ütközésnek és a hareznak nagy pillanata. E helyett azt látom, hogy gyanúsítások, többet mondok, a megfélemlítésre való törekvés (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) izzó zsarátnokot gyújt, a mely szenvedélyek számára gyűjti az erőt és nem a higgadt és komoly meg fontolás számára. (Tetszés balfelöl.) Talán rosszul választanára meg a szerepet, ha a Beschwichtigungshofrath szerepében akarnék a t. ház előtt tetszelegni; és mégis, t. ház, akár hiszik, akár nem, komoly törekvésem mai felszólalásommal semmi más, mint megjelölni a mesgyét, megkísérlem a félreértéseknek eloszlatását, a mely által lehetségesnek tartom, hogy a magyar törvényhozás tagjai tekintet nélkül elfoglalt politikai pártállásukra és annak fentartása mellett egy úton haladhassanak ezen kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Szükséges ehhez, hogy restituáljuk a tényállást úgy, mint az ez idők szerint fenforog. Mindenekelőtt állapítsuk meg azt, hogy melyik kérdés körűi folyik most a vita és milyen azon meder, a melynek keretében a jogosult vitatkozás ma felmerülhet Tisztán arról van szó, vájjon a benyújtott javaslat osztályokhoz utasíttassék-e, nem úgy, mint a kormány javasolja, csupán a pénzügyi bizottsághoz; és ha az osztályokhoz nem utasíttatott, a másik indítvány azt mondja, hogy egy ad hoc bizottság alakíttassák, a mely ezt tárgyalja; és végűi a harmadik azt mondja, hogy esetleg, ha ezen két indítvány el nem fogadtatnék, az igazságügyi bizottság is hallgattassák meg a kérdésben. Mielőtt magára a tárgyra rátérnék, kötelességemnek tartom röviden kitérni, az előttem szólt t. képviselőtársam által elfoglalt álláspontra és benyújtott határozati javaslatára. Nekem az a meggyőződésem, — és ennek akarok érvényt szerezni e perezben is, — hogy a kisebbségnek valóságos palládiuma a házszabály. Az első dolog, a mit meg kell óvnunk, a házszabályok rendelkezése; mert a mennyiben mi attól eltérnénk, magunk veszítenők el lábunk alól a talajt, a melyen bennünket az alkotmány megvéd, hogy jogainkat érvényesítsük. Én úgy találom, hogy ez az álláspont, a melyet Sima igen tisztelt képviselő úr előttem elfoglalt, a házszabályokba ütközik, ezért én a magam részéről azt el nem fogadom és ahhoz hozzá nem járulok. A házszabályokba ütközik és ellenkezik ez az indítvány a függetlenségi és 48-as párt által elfoglalt állásponttal, mert t. képviselőtársam azt mondta, hogy ezen törvényjavaslat, a mely itt be van nyújtva, sem az osztályokhoz, sem a bizottsághoz ne utasíttassák, hanem az egyszerűen adassék vissza a kormánynak és utasíttassák a kormány a határozati javaslatában foglalt intézkedések megtételére. Nem szándékozom érdemlegesen tárgyalni a határozati javaslatot, melyre nézve az a véleményem, hogy, első olvasás után ítélve, azon esetben, ha egy ilyen határozati javaslat az érdemleges tárgyalás során a házszabályokban előírt módon a képviselőház elé kerül, természetes dolog, a mennyiben elvi álláspontomhoz közel áll, azt szívesen hajlandó leszek támogatni. Most