Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

192. országos ülés 1897. deczemfoer 9=én, csütörtökön. 267 díthetetlentíl az alkotmányosság alapján és elvénél állunk, tiltakoznunk kell ellene és nem is szabad a magyar parlamentet belerántani, liogy szükség-paragrafus alapján köttessék Magyarország és Ausztria között a közgazdasági kiegyezés. Ezt lehet egy ideiglenes kibontakozás számára, a kényszerűség helyzetének a kifolyása, de akkor, a mikor erre a törvényhozás rálép, már előre ki kell jelentenie, hogy ezt nem tekinti olyan törvényes alapnak, a melynek folytán a két állam közgazdasági viszonya messzebb időre terjedöleg rendezhető legyen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt a mentséget, a melyet a kormány felhoz, és a melyet a kormánypárt jóakaratú támogatásban részesít, sőt mentséget keres, a magyar közvélemény előtt, hogy hiszen a kormány nem oka annak, hogy most nem léphet oly törvényjavaslattal a ház elé, a melynek alapján akár a külön vámteriilet felállítása, akár a magyar nemzeti jegybank létesítése érdekében gyakorlati és végrehajtható intézkedések is léphessenek életbe 1898 január 1-én, a magyar parlamentnek elfogadnia nem szabad. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez ellen nekünk tiltakoznunk kell, mert hiszen már két esztendővel ezelőtt, mikor az állami költségvetés tárgyaltatott, épen ezen oldalról lett a kormány figyelmeztetve tekintettel arra, hogy Ausztriában oly kormány van, mely nem alkotmányos alapon nyugszik, nem is a parlamentre támaszkodik, mert hiszen Badeni kijelentette, hogy neki »LufU az osztrák parlament. Látszik, hogy abból a >>Luft«-bóí végre mégis oly golyóbis lett, mely őt találta; ezt az eredmények igazolták. Ezt mi láttuk, tudtuk s már előre figyelmeztettük a kormányt, miután Ausztriának oly kormánya van, mely egyáltalában nem áll alkotmányos alapon, mely a parlamentre, mint törvényhozási faktorra nem reflektál, igyekezzék előkészíteni az 1897. év végéig oly törvényalkotást, mely közgazdasági kérdésekben Ausztria és Magyarország között a teljes függetlenséget és önállást biztosítsa. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Elnök (csenget); Kérem a képviselő urat, a szabályok alapján, hogy legyen szíves a tárgyhoz visszatérni, A képviselő úr a törvényjavaslat tartalmát fejtegeti és a kérdéssel összefüggő dolgokhoz nem tartotta magát. Most másodszor figyelmeztetem, hogy a tárgytól eltért és a szabályt alkalmazni fogom, ha a képviselő úr, a mire kértem: a tárgy fejtegetésére, azonnal át nem ter. (Helyeslés a jobboldalon.) Sima Ferencz: A mint beszédem bevezetésében kiemeltem, (Halljuk! Halljuk!) éu a magam részéről nem járulhatok az eddig előttem szólott t. képviselőtársam egyikének álláspontjához sem, különösen arra nézve, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslat melyik osztályhoz utasíttassék. A pénzügyi bizottsághoz utasítani nem lehet. Hogyha pusztán arról volna is szó, hogy megért-e ez a kérdés arra, hogy valamelyik osztályhoz utasíttassék, — mert én azt hiszem, hogy nem pusztán pénzügyi kérdés Magyarországra nézve az, hogy az 1867: XII. törvényezikk alapján beállt változás, a mely az 1867: XII. törvényezikk sorsára döntő befolyással lesz, milyen változást szenvedjen, — ennek a kérdésnek elbírálása minden bizottsághoz tartozhat a világon csak a pénzügyi bizottsághoz nem, (Igás! ügy van! a ssélsö baloldalon.) Én megengedem, t. képviselőház, — ez is a mi parlamenti tárgyalásunknak és a mi parlamenti eljárásunknak egyik hibás és tarthatatlan viszonya, — hogy a t. kormány minden kérdést oly bizottság elé kivan utasítani, a inelyik bizottságban nyugodtan lehet az iránt, hogy egy pár rövid óra alatt minden ellenmondás nélkül a törvényjavaslat a kormánypárt többségének jóakaratú, meleg, lelkesült támogatásával kerül vissza a t. ház elé. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ennyiben, miután nagyfontosságú közjogi kérdés forog szóban, ennek a törvényjavaslatnak pénzügyi bizottsághoz való utasítása nem jelent egyebet, mint azt, hogy a kormány elkerülje a véleményadásnál azt a formát, a melyik egyedül alkalmas arra, hogy a magyar parlament a bizottság véleményéről kellő és igaz tájékozást nyerjen. De nem lehet az igazságügyi bizottságot sem utasítani, mert hiszen egy olyan kérdésnél, a mely a vám- és a bankügy elintézését foglalja magában, döntő pénzügyi szempontok is feníorognak, bár, mint közjogi fontosságú kérdés, az igazságügyi bizottság elé tartoznék. Tehát csak a két bizottság együttes tanácskozása lehetne megfelelő. De én ehhez sem járulhatok, valamint ahhoz sem, hogy a törvényjavaslat egy ad hoe bizottsághoz utasíttassék. E törvényjavaslat sorsa nem lehet más, mint hogy egyszerűen visszaadjuk a kormánynak, (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) azzal a határozott utasítással, hogy előbb adjon felvilágosítást a háznak az iránt, hogy mi törtónt azzal a törvényjavaslattal, a melyet a provizórium tárgyában mindkét ház elfogadott. Ez a legkevesebb, a mit a törvényhozás komolysága érdekében a parlament megkövetelhet. Mert azt eltűrni nem lehet, hogy a képviselőház megalkosson egy törvényt, ehhez a másik ház hozzájáruljon, s hivatalosan se az egyik ház, se a másik ház, sem a közvélemény ne tudja, mi történt a törvényjavaslattal ? Szentesítve van-e, vagy nincs? Mert az iránt a ház felvilágosítást nem kapott. Hivatalosan nem tudjuk azt, hogy van-e szentesítse, vagy nincs, mert ez iránt a jház 34*