Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

<2gg 192. országos ülés 1897. deezember 9-én, csütörtököm. nem bír, kérdezem én t. képviselőház, azt, vájjon mi, a kik 1867 óta a 67-iki kiegyezéssel szemben az önálló rendelkezés jogának képviselői voltunk és vagyunk, nem a hazafias, becsületes őrállás kötelességét telj esi tj ük -e most, (Úgy van! Űgy van! a baloldalon.) a mikor a változott viszonyokhoz képest a legelső alkalmat és pillanatot megragadjuk arra, hogy Magyarországnak gazdasági függetlensége és az ezt követő teljes állami függetlenség érdekében egész erővel megindítjuk az akcziót? T. képviselőház! Én abban a véleményben vagyok, hogy a magyar alkotmány nagyobb veszélyben soha nem volt, mint a milyen veszély elé állította azt Bánffy Dezsőnek idáig való kormányzata, (Űgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) de legkivált azon törvényjavaslat, a melyet most a ház elé terjesztett. Ez a törvényjavaslat, t. h melylyel szemben én visszautasítást fogok indítványozmi, az önálló rendelkezési jogot kívánja fentartani a magyar állam részére. Mi ez, t. ház? 1897. deezember 31-én megszűnt Magyarország és Ausztria között a közgazdasági kiegyezésre vonatkozó törvény, 1898 január 1-én pedig beállt Magyarország teljesen önálló rendelkezési joga. Ezt úgy magyarázni, vagy úgy elmagyarázni, mint a kérdéses tőrvényjavaslat szándékozik, hogy 1898. január 1-én túl szert lehessen tenni a magyar kormánynak mint az 1867 : VII. törvényezikk alapján a teljesen önálló vámterületnek és a független magyar nemzeti jegybanknak felállítását, egyáltalában nem lehet és nem szabad. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt az igazi, tiszta, hazafias, magyar közvélemény meg sem engedi Az 1867 : XII törvényezikk 68. §-a ezt mondja: »Magában értetődik, hogy ha és a mennyiben a fentebbi 58. és 67-ik § ban elősorolt tárgyak felett az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló, törvényes intézkedési jogát magának fentartja és minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.« A törvénynek ezen rendelkezéseit csak rabulisztikával lehet úgy magyarázni, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy ez annyit jelent, hogy mikor 1867-ben a tízéves törvényes szövetség megszűnt, akkor a kormány már ezen önálló rendelkezés alapján mást cselekedett, mint az önálló vámterületnek és az önálló, független' magyar nemzeti bank létesítésére vonatkozó törvényjavaslatok előterjesztését. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Másról ezen törvény rendelete szerint szó sem lehet. Miért nem? Azért, mert az 1867 : XII. törvényezikk előbbi rendelkezései a közösügyes viszonyokra nézve fentartják a szövetséget, a szerződéses együttélést és ezen törvény alapján meg vannak állapítva azon feltételek, a melyek szükségesek ahhoz, hogy Magyarország és Ausztria közt ezen szövetséges viszony fenmaradhasson. Ha tehát az a szövetséges viszony megszűnt, melylyel szemben Deák Ferencz, mint előrelátó bölcs törvényalkotó már törvénybe iktatta, hogy ebben az esetben pedig bekövetkezik a magyar államnak és törvényhozásnak teljesen önálló rendelkezési joga, ez alatt nem lehet mást érteni, ezt nem szabad máskép magyarázni, minthogy 1898. január 1-től kezdve Magyarország és Ausztria közt az 1867: XII. törvény czikkből származó államjogi szövetség teljesen megszűnt. És ezzel bekövetkezett a magyar államnak önálló rendelkezési joga, de nem az, a melyet a kormány ezen előttünk fekvő törvényjavaslatban előterjeszt, a mely szerint ő keres valamely módot, hogy a statusquo alapján Magyarország és Ausztria közt e viszony ez évre fentartassék, egyúttal preliminálja, hogy ha május 1-éig az osztrák viszonyok meg nem javulnak és ott egyáltalában nem történik olyan parlamenti átalakulás, a mely az 1867: XII. törvényczikkre való támaszkodással kész Magyarországgal közgazdasági viszonyt fentartani: akkor — mondja ezen törvényjavaslat — utasíttatik a kormány, hogy az önálló rendelkezés iránt haladéktalanul terjeszszen elő törvényjavaslatot. Miféle önálló rendelkezés iránt? Milyen ez az önálló rendelkezés ? Hisz ezzel az egyetlenegy kérdéssel a t. kormány tisztázhatná a helyzetet, felvilágosíthatná a magyar közvéleményt és elejét vehetné minden további vitának. A kik figyelemmel kisérték az osztrák parlamenti vitatkozásokat addig, a mig ott a féktelenség erőt nem vett a parlamenten magán, az ottani kormánynak és képviselőház vezetésének erőszakoszkodása folytán is, azok láthatják, hogy már akkor, az úgynevezett szükségparagrafus a bécsi sajtóban szárnyra kelt és ez ellen a német haladó partnak a vezére kijelentette a parlamentben is és minden nyilvános helyen, hogy a szükség-paragrafust nem tekinti olyannak, a melynek alapján Ausztria és Magyarország között a közgazdasági viszonyok kérdése törvényesen rendezhető legyen. A szükségparagrafust Ausztriában egyedül csakis a belügyi kormányzatra nézve tekinti az osztrák politikus nép olyannak, a melynek alapján rendkivüli viszonyok között akkor, a mikor a parlament együtt nem ül, vagy bármely oknál fogva egybe nem hívható, van joga a kormánynak kormányozni, de a szükség-paragrafus alapján magának az osztrák kormánynak sincsen joga, hogyha annak a paragrafusnak igazi szellemét veszi, semmiféle közgazdasági kiegyezésbe bocsátkozni Magyarországgal. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) • Most már nekünk, a kik szigorúan és ren-