Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-167

lg 167. országos ülés 1897. október R-én, kedden. Mindössze az igazságügyi bizottság tett a valláség közoktatásügyi miniszter úr hozzájárulásával egy érdemleges módosítást a törvényjavaslaton, és ez a módosítás az, hogy a törvényjavaslat kihágási eseteiben ne a közigazgatási hatóságok, hanem a királyi járásbíróságok gyakorolják a bíráskodást. A részletes tárgyalás során bátor leszek az erre vonatkozó módosítást a t. háznak elfogadásra ajánlani. Ezek után kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a javaslatot a közoktatásügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés.) Lázár Árpád jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! A magam részéről a törvényjavaslatot tulajdonképen örömmel kellene hogy üdvözöljem, és hajlandó is vagyok a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául is elfogadni, ha egy, nézetem szerint teljesen hibás jogi konstrukczió tekintetében megnyugtató felvilágosítást nyerhetnék. Azért felszólalásom tulajdonképen feltételes és felvilágosítást kérő, s czérja az, hogy a tisztelt miniszter úr adjon felvilágosítást a tekintetben, hogy a törvényjavaslatnak mi a czélzata, mert a törvényjavaslat rendelkezése bizonyos irányban félreértésekre adhat okot. T. képviselőház! A 1848: XVIII. törvényczikk, a sajtótörvény 40 §-a szószerint ezt mondja: »Ugy a nyomtatványok-, mintáz ábrázolatokból két példány a helybeli hatóságnak átadandó : egyik a hatóságé, másik bekötve a nemzeti múzeumé lesz«. Ezen törvény szerint tehát volt eddig is két köteles példány, a melyeknek egyike a nemzeti múzeumot illette, a másika pedig föltétlenül azon hatóságot, a melynek területén a nyomtatvány megjelent. Ez tényleg a gyakorlatban érvényesült is. A fővárosra nézve pedig ezen dolog rendkívüli jelentőségű és nagyfontosságú dolog annyiban, mert a t. ház előtt felesleges bővebben indokolnom azt, hogy a sajtótermékek 80—85°/o-a Budapest főváros területén jelenik meg. Arról van szó, hogy ezen a törvényhatóságokat mint helyhatóságokat megillető köteles példánynak ezen törvényjavaslat elfogadása után mi lesz a sorsa? Már most, t. ház, ha kezembe veszem a törvényjavaslatot, én mint jogász nem tudok eligazodni aziránt, hogy a miniszter úrnak mi a czélja ? Azt mondja a 15. §. (olvassa): »A nyomdatermékek ama köteles példányai, melyek a fennálló törvények és szabályok szerint a sajtóügyi közvádlónak adatnak be, — a mennyiben azokra nézve további nyilvántartás vagy hivatali használat szüksége már nem forog fenn — a Magyarországonlétező vagy létesítendő oly nyilvános múzeumok és könyvtárak gyarapítására fordítandók, melyeket e ezélból a vallás- és közoktatásügyi miniszter megjelöl.« Azt tehát tudjuk, t. ház, hogy a javaslat ezen része szerint ama példányok, a melyek a köz vádlót illetik, azon rendeltetéssel fognak jövőre birni, hogy a miniszter úr intencziója és rendelkezése szerint ezen általa megjelölendő könyvtárak gyarapítására szolgáljanak. És már most a 40. §-ban a Nemzeti Múzeum számára rendelt köteles példánynyal is tisztában vagyunk, mert ezen törvényjavaslat szerint a Nemzeti Múzeumnak biztosított köteles példány az ő számára ezentúl is megmarad. Ezek után csak az a kérdés, hogy vájjon a helyi hatóságok Számára biztosított példánynak mi lesz a sorsa. Erre nézve a feleletet meg is kapjuk. Azt mondja a 15. §. utolsó bekezdése (olvassa): »Egyebekben a jelen törvény nem érinti a fennálló törvények és más jogszabályok ama rendelkezéseit, melyek a nyomdatermékeknek sajtórendészeti ezélokra szolgáló köteles példányaira és a nyomdatermékeknek sajtórendészeti szempontból szükséges nyilvántartására vonatkoznak.* Ezen konstrukczió szerint az 1848: XVIIÍ. törvényczikk 40. §-a a lex posteriori által nemcsak abrogálva nincsen, de sőt ezen konstrukczió szerint ezen törvényes rendelkezés expressis verbis fenn is van tartva. Már most ezen magyarázat szerint a helyi hatóságokat jövőben is megilletné a köteles példány. De ha ezen magyarázat helyes, akkor kérdezem, miért szükséges a nemzeti múzeumre nézve külön törvényes diszpozicziót felvenni itt és miért nem szükséges a helyhatóságokra? Valószínűnek tartom, többet mondhatok: a t. miniszter úrtól kért felvilágosítás után azt állíthatom, hogy a miniszter úr homlokegyenest az ellenkezőt, vagyis azt czélozza, hogy ezen túl ezen köteles példányok a helyi hatóságoknak ne juthassanak, hanem tisztán az ő diszpozicziójától függ, hogy mely könyvtárakat akar ő ezen köteles példányokkal ellátni. T. ház! Méltóztatnak látni, hogy a törvény szövegezése alapján felvilágosításra van szükség még akkor is, ha a miniszter úr ezen álláspontját a ház elfogadná és magáévá tenni akarná. Az én meggyőződésem az, hogy elsősorban semmiféle ok nem forog fenn arra, hogy a fővárosnak létező és törvényben biztosított, szerzett joga legkisebb mértékben is csorbíttassék. A tör vény hozásnak akkor, a midőn ezen törvényjavaslat benyújtására vonatkozó sürgető indokait érvényesítette, nem volt a czélja az, de nem volt soha sem, hogy létező jogok sérelmemével hozzon a köteles példányokról szóló oly új törvényt, a mely rendeltetésüktől elvonna