Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

Ifi, braéfOi Illés í**f. deesember SMn, eafttfeíBkfa, 259 még az sem fogadtatik el. fljfa#/ Ü## w»J a sMso baloldalon.) Ezeket látva, t. ház, eazébe jut minden gondolkodó embernek egy régi deák közmondás, a mely magyarul azt teszi, hogy kevés böleseséggel .... Madarász JÓZSefs Parva sapientia ! (Derültség.) Marjay Péter: . . . . kormányozzák a vilá got. Ha áll, hogy a világ kevés böleseséggel kormányoztatik, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarország még kevesebb böleseséggel, sőt legtöbbször a bó'leseség hiányával kormányoztatik. És vájjon nem ezt bizonyítja-e a t. kormány, kiválóan a miniszterelnök urnak e nagyfontosságú kérdésben eddig tanúsított magatartása? Vájjon ki merné állítani, hogy egy ország kormányához méltón viselte magát s annak tekintélyét tartotta fenn a miniszterelnök űr, mikor folyton Bécset járta s az ottani törvényhozóházban hetekig tartott idomtalan tornát szemlélve, újabb és újabb terminusokat engedett ellenségeinknek arra nézve, hogy fogadják el továbbra is azt a szövetséget, a mely csak ő rájuk hozott áldást, ránk nézve pedig folytonosan káros volt? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A lapok szüntelen jelezték, hogy vár még a magyar kormány november elsejéig, később 15-éig, majd deczember elsejéig, hogy mikor méltóztatik már azoknak a reájuk nézve jó dolgot elfogadni. És most, mikor végkép elvetették, midőn a miniszterelnök úr úgy járt, mint a kit háromszor-négyszer kiutasítanak valahonnan s még akkor is visszamegy, azt mondván, hogy értem én a tréfát, (Derültség balfélől.) most, midőn már végkép visszautasították, ide jön egy javaslattal, melyet mentőcsőaaknak akar felhasználni, hogy azon menekülve a dolgot bizonyos ideig elodázva, megvárja, mig majd az osztrák törvényhozóknak és az illető köröknek megjön az esze arra nézve, hogy elfogadják azt az egynehány 100 milliót továbbra is, a melyet a Lajtán áthajigálíunk számukra Magyarországból. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) S a mikor a t. miniszterelnök űr ezt a ravasz javaslatot idehozza a ház elébe, ugyanakkor bicziklilépésben akarja azt keresztülhajtani, (Derültség. Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon.) ásat mondván, hogy a pénzügyi bizottság megvitatása után hadd^kertíljön mindjárt a ház asztalára. Csodálkozom, hogy ilyen sürgősnek tartja most az igen tisztelt miniszterelnök úr ezen javaslat megszavaztatását; hiszen addig, a mig Bécsben járt és Bécsben töltötte az időt, a magyar képviselőház szünetelt, semmivel nem foglalatoskodott. Menynyivel jobb lett volna azt az időt e nagyfontosságú kérdés megvitatására, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) megbeszélésére, s a nagy eszméknek a kérdés nagyságához mért tisztázására fordítani! (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ámde a magyar miniszterelnök csak most vette észre, hogy a természet örök törvénye szerint az idő deczember 5-étől 3!-éig nagyon hamar el szokott repülni. Gondolta a magyar miniszterelnök úr, hogy az ő példabeszédben emlegetendő nagy államférfiúi bölcseségével azt indítványozza a pártjának, hogy tegyük át 1897. deczember 31-ét 1898. deczember 81-ére, s tz&n idő alatt azután majd csak megigérik valahogy az a nagy dolog. Hát, t. ház, mi azt igen jól tudjuk, hogy a miniszterelnök úr számára az az idő, a mi hátra vagyon, a biblia szavai szerint igen kevés, és nemsokára eljö az az északa, a melyen többé nem munkálkodhatik. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Ez, a mit én most mondottam, valóság-ős bibliai kifejezés. (Derültség és helyeslés a szélsőbalon.) A ki nem hiszi, rákeresek neki s megmutatom, hol van megírva. Semmi esetre sincs az apokryph könyvekben, a mely könyvek és cselekedetek sokszor ismerősök a kormány előtt, hanem a valóságos tiszta és biztos evangéliumokban. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) T. ház! Ha már a t. miniszterelnök úr annyit jár Bécsbe, és mint sokszor sajnosán tapasztaljuk, Bécsben szerzett tanulságait idehozza és itt érvényesíteni akarja, miért nem tanulta meg most a bécsiektől legalább azt, a mit azok ugyancsak produkálnak, hogy ezt az egész dolgot egyáltalán nem tartják sürgősen elintézendőnek. Lám, azok nem sietnek; azok azt mondják: ráérnek várni a vámszerződés és egyéb nagyfontosságú szerződések megújításával. Mi, t. ház, midőn e dologban ilyen magatartást követünk, hogy tudniillik ezt a nagy kérdést minden oldalról meg akarjuk vitatni, csak kötelességünket teljesítjük, és nemcsak a magunk inicziativájából, hanem a nemzet közakaratából is cselekszünk. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon,) Mert, t. ház, nemcsak mi itten, a törvényhozásban jelenlevők, gondolkozunk ekképen, hanem úgy gondolkoznak ebben a nagy kérdésben az országnak tekintélyes testületei, az ország több nagy városának kereskedelmi és iparkamrái. Mert ezek a kereskedelmi és iparkamrai kérvénynyel járultak ég ide járulnak majd a gazdakörök is, és valamennyien hangsúlyozzák a?, önálló vámkérdésnek megvalósítását Magyarország javára. T. ház! A legközelebbi napokban alkalmam volt találkozni nem ellenzéki, hanem igenis százszor kipróbált kormánypárti nagykereskedőkkel és nem azért, hogy ott nekem, mint ellenzéki embernek és a velem jelenvoltaknak hízelkedj eI nek, hanem a maguk saját meggyőződéséből