Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

254 ÍM. *r»iéfOi ttléi 1897, decsember 7-án, kedűon. azon két nagy népfai közt feltámadt ellentét folytán többé nem is lesznek, legalább belátható időkre, orvosolhatók; midőn azt minden előrelátó politikus képes megmondani, hogy ez a bizonytalanság Ausztriában nem deczember 31-én, nem május 31-én, de még a következő évben sern- fog megszűnni, mert azok az ellentétek oly elementárisak, azok az ellentétek a két népfaj között annyira életbe és elevenbe vágók, hogy azokat lehetetlen a legrövidebb idő alatt, akár három hónap, akár egy év alatt eloszlatni, s ennek következtében mi Magyarországot csak egy további bizonytalanságnak, a további osztrák parlamentáris zavaroknak kiható tényezőjévé teszszük; a mikor mi itteni állami életünknek rendezését továbbra is kénytelenek leszünk megtagadni és nélkülözni, mert a mi ministereink ebben a bizonytalan zavarban, ezekben a kuszált viszonyokban, úgy a múltban, mint a jövőben osztrák fővárosban kénytelenek tartózkodni, hogy lássák, hogy órárólórára, napról-napra a parlamentáris viszonyok megjavúlnak-e és hogy ottan a parlamentarizmus gyermekágyának láza nem fog-e megszűnni és nem fog-e ott a föderalizmus messzebb időre kitolatni; mi azt világosan látjuk, — nem kell hozzá nagy politika, — hogy azok a viszonyok, a melyek Ausztriában előttünk állanak, nem a czeutrálparlament megerősítését fogják eredményezni és nem a czentrálparlament békéjének és rendszeres tárgyalási módjának megoldásához fognak vezetni; azok a tartományi szétesésre, a tartományi gyűlések önállóságának emelésére és ezáltal az egyes népfajoknak föderális alapon való szervezkedésére fognak vezetni, a mihez nekünk hozzáfűzni a mi közjogi rendünket és megkövetelni azt, hogy Ausztriában a német hegemónia tartassék fenn és csak a mennyiben egy czentrális parlamentben ezen német hegemónia uralkodik, csak akkor lépünk szövetségre, ez t. képviselőház, az én szerény véleményem szerint az ország érdekeinek olyan bizonytalan oszlophoz való lánezolása, a melynek összedtílése és összeomlása Magyarország alkotmányos épületét is csak összeomláshoz vezetné. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ez így van, akkor megengedhető-e, hogy a t. kormány ebben a javaslatban olyan könynyen bánjon el Deák Ferencz uagy közjogi alkotásával és művével. Pedig akkor az ország rendkívül nehéz viszonyok közt volt, a sok közbirtokos és a nemzetnek más osztályai kifáradva, kiéhezve várták a megalkuvást és a kiegyezést, mégis ebben a nehéz időben Deák Ferencz az egyezségnek alapfeltételéül kötötte ki az alkotmányos garancziát, a mely fennáll az 1867-iki törvény szerint, a mely alkotmányos garancziát ,n jelenlegi kormány minden jelentőség nélkülinek deklarál, egyszerűen kidob ebből a törvénybői és alkotmányos hozzájárulás nélkül továbbra is fentartani kívánja a szövetséget. Deák alkotásának nagy történeti előzménye volt; azon princzipiumban, hogy mi Ausztriával csak alkotmányos rendszer alapján léphetünk közös viszonyba, nagy históriai tanulság van kodifikálva. Igenis, abban az a tanulság van hogy valahány alkotmányellenes tett és rendzavarás Magyarországon volt, mind onnan eredt, hogy Ausztria abszolutisztikus organiumai avatkoztak Magyarország alkotmányába. (Igaz! Ügy van! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Mindig és minden alkalommal, valahányszor felczitálták a magyar törvényhozás tagjait és pártjainak vezérférfiait Bécsbe, hogy ott mondják meg a magyar állapotokról véleményüket, akkor előállott az ország akkori vezére, egy püspök, s azt mondotta Becsben: semmit sem fogunk itt mondani Magyarország viszonyairól, ha azt tetszik rendelni a felséges úrnak, ám tegye, de akkor elmegyünk a pozsonyi diétára és ott fogjuk elmondani véleményünket. Azokkal a kísérletekkel szemben, hogy Bécsbe menjenek, ott az abszolutisztikus miniszterekkel érintkezni, mint állami orgánumokkal, hogy Bécsben más szervekkel, mint magyar szervekkel tanácskozzanak, a mint ezt a történet tanúsítja, a magyar alkotmány vezetői, a magyar államférfiak beavatkozását, hogy nem alkotmányos osztrák tényezőkkel, minő Metternich és mások voltak, kik bele avatkoztak Magyarország ügyeibe, minden parlamentáris rendszer, minden felelősség nélkül, ellenzik. Hogy azután ennek egyszersmindenkorra vége vettessék, Deák Ferencz belefoglalta az 1867: XII. törvényczikkbe azt, hogy ezentúl pedig Ausztriát abszolút hatalommal képviselni nem lehet és mi sohasem érintkezünk oly közös orgánummal, a mely nem alkotmányos úton jött létre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Még rá kell mutatnom beszédem végén arra az állandó szabályozásra és annak lehetőségére, a mely előtt mi állunk és arra az eshetőségre, a mely az önök ellenállása folytán az országban be fog következni. Ha önök, t. ház, elfogadnák a mi intelmeinket és azt mondanák, hogy Magyarországnak Ausztriához való viszonyát állandó alapra kívánjuk fektetni Magyarország államjogának érvényesülésével, azon esetben, t. ház, nem kell nagyon sok expedieus. A gazdasági elkülönítés, a mely a vámban és pénzügyben van, méltóztassanak elhinni, eo ipso maga után vonná a többi ügyekben a természetszerű elkülönítést. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha mi egyszer a vámbevételeket nem adjuk Ausztriának a közös szükségletek fedezésére, hanem fordítjuk azt Saját állami igényeink ellátására, akkor ne raél.*