Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

i«i. oiiiáfos ülés 189Í. deezember í-én, kedden. 255 tóztassanak azt hinni, hogy a másik oldalról ragaszkodni fognak annak a közösségnek fentartásához, a mely ma van a hadsereg dolgában való viszonyainkra nézve, hanem akkor azt fogják kívánni önök, hogy a mi saját haderőnk ellátásáról és fentartásáról önmagunk magunk erejénél fogva intézkedjünk és rendelkezzünk és ez magával hozza azt a kérdést, hogy Magyarország mint önálló állam az ő fejedelmével megállapítja a saját anyagi viszonyaihoz, népessége számához mérten az ő hadi létszámát és kimondja azt, hogy annak adminisztrácziójával és fentarfásával az ő törvényhozása és kormánya van megbízva és erre vállalkozni is fog. (Zaj. Halljuk! Halljuk! bal felöl. Elnök csenget.) Ez, t. ház, nemcsak nem gyengítené ezt a viszonyt, hanem ép annálfogva, hogy a fejedelem és legfőbb hadúr mindkét állani hadereje fölött legfőbb úr és parancsoló, annak belszervezetét, vezényletét és vezérletét egyaránt megállapítja, a két állam közös haderejének operácziója ennek következtében biztosítva vau, akkor a súrlódásnak azon alapjai, a melyek a quóta megállapításának időről-időre való szükséges voltát, esetleg még a trónnak felelősségére* is rábízzák, ezentúl megszűnnek és Magyarország a gazdasági elkülönítés által azon természetes mederbe vezettetik, midőn Ausztriával szemben minden közösségi viszonylatát békességgel birná szabályozni. És ellenkezőleg mi fog bekövetkezni akkor, ha ebben az irányban nem méltóztatnak a mi, mondhatom nemes és hazafias intenezióknak elegei tenni, ha nem méltóztatnak elfogadni, hogy Magyarországnak gazdasági szükségletét képezi hogy elvégre az emanczipácziót megtegyük, midőn azt látjuk, hogy a birtokososztály, a mely hitelének túlzott igénybevétele által képes csak fentartani önmagát és a melynél látjuk azt, hogy évről-évre idegen elemek nyúlnak hozzá Magyarország földbirtokaihoz az ország nyugati részén és másfelé, hogy idegen pénzes emberek, idegen bankárok és földesurak foglalják el a magyar területeket; midőn látjuk azt, hogy a földnek megterheltetése folytán záloglevelek alakjában a föld mobilizáltatikés kivándorol egyrésze osztrák és idegen tőkepénzesek zsebébe; (Igaz! Úgy van! balfelől.) midőn azt látjuk, hogy az iparososztály szintén sokkal szomorúbb helyzetben van, mint akár 30, akár 40 év előtt, mert akkor még a világforgalomnak azok az eszközök nem álltak rendelkezésére, mint most; hiszen akkor, ha akarták volna, sem lehetett volua Angliából, vagy Ausztriából czipőt vagy kalapot hozni, mert akkor a tengelyen való szállítás eo ipso ipari védelmet teremtett meg; mig ma, mikor az utolsó faluba bemennek a vasúthálózatnak az útjai, ezek egyszerre kivették egész osztályoknak a kezéből a betevő falatot, (Helyeslés balfelől.) mert lehetővé tették, hogy a fejlettebb idegen államok iparczikkei vonuljanak be a legkisebb faluba és ott a békés adófizető iparos családoknak az exisztencziáját veszélyeztessék. Hiszen ha ezelőtt 30 évvel nem volt indokolva a vámelkülönítés, akkor az ma a forgalmi viszonyoknak változása folytán teljes mértékben indokolt, mert ezen forgalmi viszonyok lehetővé teszik a benyúlást, a bemarkölást az ország legbensőbb részeibe és lehetővé teszik, hogy oly esisztencziák, a melyek az ország fizető polgárai voltak, a melyek függetlenségüknél fogva legkiválóbb elemét képezték a nemzetnek, tönkre menjenek és elpusztuljanak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, a helyzet gazdaságilag. Ennek következtében, ha valamikor szükség volt arra, hogy a legnagyobb óvatossággal, a legnagyobb komolysággal fontoljuk meg mindnyájan, úgy a túloldalon mint ezen oldalon az országnak gazdasági érdekeit és viszonyait, úgy a mai időkben szükséges, hogy ebben pártra és foglalkozásra való tekintet nélkül mindnyájan a lehető legnagyobb, legodaadóbb gondosságot és beható tanulmányt fejtsük ki, hogy ezen kérdésben az országnak anyagi érdekeit megvédelmezzük. (Helyeslés a szélső haloldalon.) És bocsássanak meg a túloldalon ülő t. képviselőtársaim és különösen a kormány székein ülő t. miniszter urak, ha nekem az a megnyugvásom volna, hogy önök oly behatóan és tárgyilagosan foglalkoznak minden irányban az ország gazdasági helyzetével, hogy magukat nem Nagyják megesalatni csak egyszerűen egy külső látszattól, a mely az ország fővárosában előáll és a melyet ha megnéznek, az is csak falseh és hamis haladás; ha önök nem Nagynák magukat megcsalatni az által, hogy ebben a közvetítő kereskedelemben, a melynél Magyarország vagyoni terményei Ausztriába és az idegen államokba kimennek, néhány közvetítő természetesen gazdagsághoz jut, néhány bankár tőkét gyűjt a hitelnek nagymérvű igénybevétele folytán; ezeket önök mind látják, kik az önök táborába is befurakodnak s sietnek, hogy ott politikai pozicziójukat elfoglalják. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) De ha ettől a hamis képtől eltekintenek s az ország igazi gazdasági helyzetét akarjuk feltárni maguk előtt, nem hiszem, t. képviselő urak, hogy önök ugyanarra a megállapodásra, ugyanarra ;i meggyőződésre ne jussanak, a melyre mi jutunk e tekintetben, hogy a leggyökeresebb segítségnek utolsó órája követkeíett be, (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) hogy itt minden órát, minden perezet elmulasztani vétek, bűn a nemzet exisztencziája ellen, hogy itt az elérjed és, a politikai, az erkölcsi züllésnek' útjára jutott a nemzet, a melynek egyik legbiztosabb alapja épen az anyagi romlás. Mert ha anyagilag a