Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

1*1. országos iílég 1897. deczember 7«én, kedden, 263 dőn kulturális viszonyainkat, törvényhozási érdekeinket, mindent elhanyagoltunk (Úgy van! a szélső baloldalon), s mindezektől a törvényhozási szanálást kénytelenek voltunk megtagadni, mert Magyarország kormányférfiai többnyire Bécsben voltak (Egy hang a szélső baloldalon: Lakájkodtak!), és ott próbálkoztak azt az angoltapaszt rátapaäztani az osztrák parlament pártviszonyainak sebeire, hogy majd közbenjárásukkal azok annyira behegedjenek, hogy azt a féltve őrzött szövetséget mégis létre hozhassák. Hiszen, ha ezen az úton kell létesíteni szövetséget; ha kormányférfi ainkat nemcsak azért tartjuk és — bocsánat a kifejezésért — nemcsak azért fizetjük, hogy a mi bajainkat orvosolják, hanem egyúttal a szomszéd nép parlamenti viszonyait és bajait is ők kezeljék, hát hiszen ez, t. ház, olyan luxuriózus eljárás volna (Úgy van! Úgy van! a szélső bálo'dalon), a melybe, lehet, hogy a jelen kormány tagjai belementek, de hogy Deák Ferencz belement volna és azt képzelte volna, hogy ilyenekbe viszi a szövetség által az országot, abban én kételkedem. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) T. ház! A szabadelvű párt részéről nem vonom kétségbe, hogy daczára annak, hogy ők ezt a javaslatot ép úgy nem ismerték, mint mi, ők azért szó nélkül magukévá fogják tenni Magyarországnak ezt a gazdasági berendezését, miután t. jelenlegi pártvezérük, báró Bánffy Dezső úr, helyesnek találja. Megvallom, a legnagyobb kétségben vagyok a t. mellettünk ülő párt álláspontjával szemben, a mit nem azért hozok fel, mintha ellentéteket akarnék támasztani a különböző ellenzéki pártok között, és különösen azon párttal, a melynek hazafiságát, áldásos parlamenti működését és szép jövőjét az országban a magam részéről kétségbe nem vonom. De, t. képviselőház, hogyan lehetséges az, hogy a midőn ők oly ibletszerííea és oly jóslati tehetséggel megáldva, hónapokkal ezelőtt megmondották a kormánynak azt, hogy a kormánynak az intézkedéseket már akkor meg kellett volna tennie az ország önálló rendelkezésének fentartására, és midőn ezen alkotmányos, megfontolt, teljesen korrekt intés az egy alapon álló párt részéről csak azért, mert az ellenzékben vannak, visszautasíítatott és megtagadtatott; akkor, a midőn legfényesebb beigazolást nyert, hogy a kormány az ő általuk ajánlott utat nemcsak nem tartotta helyesnek, de nem is tartotta meg; hogy most, a midőn beigazolást nyert, hogy az előkészületek meg nem tétettek, sőt ellenkezőleg csúfot űztek a t. pártvezér úr feltevéséből, a midőn büszkén azt mondották, hogy az előkészületek az asztalfiókban vannak és meg vannak téve: akkor, hogy ez a párt, daczára annak, hogy egy alapon van, a lehető legnagyobb mértékben felelősségre nem vonja azt a kormányrendszert, és nekünk nem jön segítségünkre ebben a harcsban, a midőn mi ő ellenük a támadást felveszszük, s azt a politikai raffmériát, a melyet ebben a dologban tanúsítanak (Élénk helyesléi a szélső baloldalon,), meghiúsítani törekszik, ezt, t. képviselőház, e párt részéről feltenni nem lehet. Ha ezen a téren tovább megyünk, t. ház, hisz akkor, ha a formára teszik a lényeget, ne beszéljünk parlamentről, mert hogyha bárki idejön pénzzel és fegyverrel, vagy bármi átón-módon ebbe a parlamentbe, és a többség foroiális jogait érvényesíti, akkor, t. ház, a parlamentarizmus lényegét, a nemzetnek a 48-iki törvényeken nyugvó képviseleti jogait és rendszerét teljesen halomra dönti, mert nekik a forma a lényeg. És ezt megmondotta a túloldal egyik publiczistája, a ki szemére vetette Badeninek, hogy zsandárokkal hurezoltattá ki a képviselőket; szerinte nem ekkor, hanem a választások alkalmával kellett volna ezt tenni (H>szszantarló zajos helyeslés a szélső balold >lon.) és a turbulens elemeket be sem kellett volna ereszteni (Folytonos zaj balfelől.), — értve ezalatt az ellenzéket — mert a parlamentarizmusban a forma a lényeg, a formákat kell csak megtartani, azután lehet vele tenni úgy, a hogy a kormányzati rendszer megköveteli. Ezt nem éu mondom, t. Láz, ezt a kormány eg}dk elsőrendű publiezistája (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől: Ki az?) és kiváló politikai tagja, Mikszáth Kálmán irta az ő lapjában. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a mellettünk ülő t. nemzeti párt résxéről nem vonom kétségbe, hogy ők őszinteséggel ragaszkodnak a, 67-es közjogi alaphoz. De engedjék meg, hogy feltételezzek két dolgot felőlük. Az egyik az, hogy ők ragaszkodnak a 67-es alapnak minden részéhez, tehát ahhoz is, a mely az országnak alkotmányos garancziát ír elő, a mely ennek, a törvénynek alapjait és létfeltételeit képezi; másodszor pedig, hogy mindent elkövetnek, hogy ez a kormányzati rendszer, mely ilyen pritsezipiumokból indul ki, a mely legfontosabb jogainál ilyen princzipiumot hangoztat, az a kormányzati rendszer az ő egész appertinencziájával összeomoljon és összedőljön. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azt nekünk vitatni, hogy vájjon Ausztriában az alkotmányos képviseleti rendszer hozzájárúlt-e a szövetség fenntartásához, azt nekünk vitatni az 1867 : XII. törvényezikk kötelességünkké teszi, az a törvényezikk. a mely mint érintettem, kiköti azt, hogy Magyarország csakis azon országoknak alkotmányos képviseletével léphet bármely közös viszonyra nézve érintkezésbe. És mikor mi azt látjuk, hogy Ausztriában a parlamentáris viszonyok annyira megromlottak, hogy