Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

252 191. országos ttlés 1897. deczenüjer 7-én, kedden. (léshez, látszik, hogy itt az időnyerés egyik szónoknak sem a czélja, hanem czélja az, hogy behatóan figyelmeztesse a házat, hogy hasonló nagy fontosságú javaslatok itt még a parlamentben a legközelebbi időben szőnyegen nem forogtak. (Igaz! Úgy van! a szélső halóidalon.) Reá kell mutatnom még arra az anomáliára is, a mely előállhat ezen javaslatnál abban az esetben, ha bekövetkezik az, hogy a t. kormány rendeleti úton fogja szabályozni Magyarország vámhatárán az elkülönítést, a mely esetben a közös vámterületnek azok a bevételei — az ausztriai viszonosságnál fogva, — nem állanak majd rendelkezésre, a melyeket a közösügyes kiadásokra kell majd felhasználni s a melyeket a pénzügyminiszter úr is tegnap expozéjába bevett. Magyarországnak egész gazdasági és pénzügyi viszonyai rögtön megváltoznak, nekünk akkor a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulást kizárólag saját budgetünkből, hitelünkből és anyagi eszközeinkből kell fedeznünk, Hogyan lehetséges most il}^ bizonytalanságba belevinni az országot ? A helyett, hogy azt mondanák, hogy igenis megteremtjük a külön vámterületet s annak bevételeit állítjuk be a közösügyi költségek fedezésére, a helyett önök beállítanak ennek fedezékére egy olyan tételt, a melyet maguk is esetlégkizártnak tekintenek, mert azt mondják, lehetséges, hogy Ausztria részéről megtorlásban vámelkülönítésben részesülünk és akkor azután, megszűnnek azok a vámbevételek, a melyeket a pénzügyminiszter úr millió és millió számra beállított a költségvetésbe. Ebből a zavarból kibontakozol lehetetlen más úton, mint ha törvényes alapra helyezkedünk és nem várjuk be, hogy a megtorló intézkedés Ausztria részéről bekövetkezik, hímem be kell annak következni a mi részünkről az 1867-iki törvények szigorú követelményeinek alapján. (Élénk helyeslés a széls'd baloldalon.) Ahhoz a kérdéshez, hogy ez a javaslat mily kiváló fontossággal bír közgazdasági szempontból nem is akarok hozzászólni, hiszen azt ebben a házban, de sőt ebben az országban senkinek sem kell vitatni; de én a dolog politikai oldalára mutatok reá. Mi egy ilyen szövetség fentaitásába akarjuk belevinni Magyarországot ;kkor, a mikor a másik állam részéről ennek a szövetségnek a fentartására semmi kétséget, semmi parlamentáris hozzájárulást nem nyertünk. És teszszük ezt azon politikai motívumok alap ján, hogy ez által a monarchiának a külföld előtti tekintélyét biztosítsuk. No, t. ház, ennem ismerek oly külföldi nemzetet, külföldi- államot, a melyikkel hasonló ellenségeskedő és gyalázkodó viszonyban volnánk mint Ausztriával. Azt tekintik önök a monarchia biztonságának, hogy egy olyan rendszert, egy olyan gazdasági kiegyezést teremtenek meg, a melybén mindkét szövetkező fél egymást gyalázza és szidalmazza, a mely bennünket az egész művelt külföld előtt mint kifosztót és zsákmányolót tekint? Ha ez állapítja meg a monarchia erejét és biztonságát, akkor nem tudom, hogy miben állana ezen monarchiának gyöngesége, törékenysége és összeroskadása? Hiszen nem állunk hasonló viszonyban sem az angol, sem a franczia, sem a svájczi, sem semmiféle nemzettel, a melyekkel mindig tiszteletteljesen érintkezünk, sohasem jut eszébe Magyarországon senkinek az olasz vagy a franczia népnek kizsákmányolását, fosztogatását itt hangoztatni; szerződések jönnek létre tiz évről fiz évre, melyekben velük a vám szövetséget megkötjük. De Magyarország és Ausztria, a melylyel közös védelmi kötelezettségben állunk, melylyel, quasi mint egy apának gyermekei tágabb értelemben egy családhoz tartozunk, a mely két állam kölcsönösen egymásnak segítségére, támaszára volna utalva: ez a két nép épen az, mely Európában a legösszeférhetetlenebb, leghékétlenebb, legzavargóbb és egymásra minden szidalmat és gyalázkodást rá rak Európa szeme láttára. Hát hogy lehet, t. ház, akkor előjönni azzal, hogy szövetség nélkül is egyoldalúlag tartsuk fenn ezen állapotokat a monarchia biztonsága és nagyhatalmi czéljai érdekében? Hiszen a külföld előtti gyengeségünk egyszerre megszűnnék, hegy ha a külföld arra mutathatna rá, hogy ezen monarchia területén állandó viszonyok vannak; ha nem kellene évrőlévre felmondásokkal, óvásokkal, szerződésekkel, quótákkal és mindenféle függő kérdésekkel czivakodni és egymás exisztencziáját alapjaiban megtámadni, egymásnak sebhelyeire nyíltan rámutatni (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.), egymást olyanokkal gyanúsítani, a melyek nem léteznek. Hiszen ezen az úton, ezen alapon el nem érhető az erősség, de elérhető azon alapon, hogy a két állam közötti közjogi viszonyt állandó alapokra helyezzük, a midőn megmondjuk azt, hogy mindkét állam a maga anyagi érdekeit önállóan szolgálhatja, kölcsönös, védelmi kötelezettsége pedig fennáll, de ügyeit, viszonyait saját rendelkezései és jogai szerint rendezze. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És önök számára épen a lefolyt egyezkedési campagnenak kellett volna fényes bizonyítékul szolgálni ezen tétel igazságára. És önök látják, hogy vajúdnak évek óta, de legalább is másfél év Óta ezen egyezség megkötésével, a mely másfél éves törekvésük ide redukálódott, ezen nyomorult háromszakaszos törvényre, midőn a parlamentben elhanyagoltak minden más teendőt, a parlamentet munkátlanul Nagyták s nagyfontosságú kérdéseket itt elő neín hoztak (Ügy van! Úgy van! a szélső 'baloldalon,)', a mi-