Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

191. országos ülés 1897. deczemfoer 7-én, kedden. 243 törvényczikk 52. §-ának módosításáról, illetőleg a városi főispánok megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot, és ekkor indítványozták először, hogy az osztályok mellőzésével menjen a bizottsághoz a javaslat. Irányi Dániel és az ellenzék összes tagjai felszólaltak és az osztályok érvénybenmaradása mellett kardoskodtak, de elejtette a többség. Ily előzmények után 1873. május 19 én, épen Királyi Pál volt akkor előterjeszt >je a házszabályok módosításáról szóló javaslatnak, Királyi Pál szakítva a franczia és belga szabad felfogással, a porosz bizottsági rendszernek lévén híve, a porosz bizottsági rendszert hozta be a házszabályokba. Azóta folytonosan évről-évre a házszabályokból az osztályokat töríílni nem merik, a melyeknek történelmi tradicziójuk van, mert a szabadság egyik nagy garancziáját törülnék el vele, de mégis jobb volna az eltörlés, mint az, a mit évek óta tesznek, hogy egyszerűen kijátszszák a többség akaratával azon intézkedést, hogy a törvényjavaslatok az osztályokhoz jussanak (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) az alapos tárgyalások, az alapos elbírálásnak és a parlamentben való rendes tárgyalásnak egy kiváló előfeltétele az, hogy az osztályokban nyert felvilágosítások, az osztályokban eloszlatott félreértések után teljes tisztassággal fejlődik itt ki egy magas színvonalú vita, a melyet elősegít az a tradiczió, a mely a parlamenthez fűződik, és a mely tradicziót e házban senki, ele legkevésbbé ez ellenzéki padokon megsérteni nem fognak soha. (Helyeslés a szélső baloldalon) És hogy épen eddig e párt részéről úgyszólván — nem elnézetett — de felszólalás nem történt az iránt, hogy az osztályokat mellőzik, és hogy most követeljük e jogot, ez azért van, mert 30 év óta ez országban ily nagyfontosságú s a mellett kétértelmű', felfelé titkolózó, lefelé magyarázó törvényjavaslatot nem nyújtottak be, mint most a miniszterelnök úr. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mi ebben jogaink egyenes elkobzását látjuk, azt látjuk benne, hogy oly jogot, a melyet Deák Ferencz a 67-es alkotmányba beöntött szelleme nekünk megadott, el akarják kobozni önök ott a túloldalon, a kik Deák Ferencz egyenes leszármazóinak vallják magukat. (Zaj.) T. ház! E harezban a melyet megvívni készülünk, e harezban, a melynek egyedüli végczélja csak egy; hogy e javaslatból törvény ne legyen; e harezban kötelességünk a küzdelmet elejétől megkezdeni, egy tapodtat sem engedünk át harcz nélkül, egy tapodtat sem, küzdelem nélkül. A házszabályok 114. §-a alapján jogunk van követelni, hogy e javaslat az osztályokhoz utasíttassák; jogunk van az osztályokban elkezdeni a harezot, ott elkezdeni a kapaezitálást, ott elkezdeni azt, hogy felébreszszük a közvéleményt ügyünk szentsége és tisztasága mellett; ezért követeljük az osztályokhoz utasítást. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) E harezban mellettünk lesz az ország közvéleménye. A közvélemény az a része, a mely éber figyelemmel kiséri az ügyek folyását, mellettünk van már ma is, testestül lelkestül; de mi minden eszközt fel fogunk használni, a melyet a törvény és a tisztesség kezünkbe adnak, hogy a közvélemény azt a részét, a mely nta még alszik, felébreszszük és egész valójában, egész erejével hozzácsatoljuk a mi küzdelmeinkhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A küzdelemben nemcsak Magyarország közvéleményének legnagyobb része és mindenesetre a független része van mellettünk, hanem mi reméljük, hogy a küzdelem viszhangra fog találni felfelé is. T. ház! és itt engedje meg a t. ház, hogy kegyes figyelmét erre felhivjam: 30 év óta viseli, koronás uralkodónk Magyarország koronáját fején. E 30 év uralma alatt kivívta a magyar nemzet szeretetét, ragaszkodását, hűségét és lojalitását. Pedig e 30 évet megelőzőleg ezrek és ezrek özvegyeinek jajai töltötték be a levegőt és a börtönök mélyében magyar közéletünk kitűnőségei ott szenvedtek és ott tespedtek és számosan közülök csak úgy szabadultak meg, hogy a szabadulás órája akkor ütött nekik, a mikor golyó elé vagy akasztófa alá állították, daczára hogy uralkodónk 30 éves uralkodásának ez az előzménye, 30 év óta, a mióta alkotmányunkat tiszteli s becsüli, a nemzet lelkének egész melegével, szivének egész szeretetével ragaszkodik az alkotmányos uralkodóhoz. Soha itt ez idő alatt ellene tüntetés s ellene szó nem emeltetett. A magyar király 50 év óta viseli immár Ausztriának császári koronáját is, mely 50 évet megelőzte a jótékonyság, a családi tradiczió áldozatkészsége és kimagyarázhatlan, nagy szeretete és mégis, ime mit látunk? Azt, hogy mig mi. kiknek szenvedésébe, kiknek véráldozatába került az előzmény, mi mégis göresösen ragaszkodunk alkotmányunkhoz, teljes kitartással csatlakozunk annak méltó képviselőjéhez : az uralkodóhoz, addig Ausztriában, a mely egyebet nem élvezett, mint jótékonyságot és áldozatkészséget, — mig mi csak szenvedtünk immár négy századéven át, — a nép nek százezrei a "Waeht am Rhein-t éneklik és e mellett éneklik mindazokat a dalokat, a melyeket a 70-es években a Hohe Wiener Gerichtshof hazaárulásnak és felségárulásnak nyilvánított. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor pedig azt tapasztaljuk, hogy az uralkodó visszatérve a Kaiserstadtba, kénytelen Burgjának kapuit bezáratni, hogy a nép ne rohanja meg ós ne zavarja nyugalmát, és hogy a német nép aspirá31*