Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

244 191. országos ülés 1897. deczemfoer 7-én, kedden. czióival szemben a cseh nép, a mely másik fő | részét képezi Ausztriának, gyilkot ragadva vallásfelekezeti és nemzetiségi gyűlölettől indíttatva gyilkol, rombol, éget és pusztít: nálunk e forradalmi állapotokkal szemben, kitartásunk az alkotmányossághoz és lojalitásunk az az erő, a mely minket lelkesít, mert a lojalitást, az alkotmányos érzületet mi épúgy beplántáltuk itt a függetlenségi párton a népek ezreibe, mint önök ott a többségen. (Ügy van! tlgy van! a szélső báloldalon.) Akkor ebbeu látjuk mi biztosítékát annak, hogy az uralkodó, ha bölcs, derék és egyenesen gondolkozó tanácsadókkal van körülvéve, nem Nagyja magát oda elvezettetni, a hova ezen javaslat által elvezették azok, a kik erre az előzetes szentesítésre a beleegyezését kérték és kapták; mert a mikor a legszentebb jogait követeli egy nemzet, és ezeket nem azért követeli, mintha azzal szerződéseket és törvényeket akarna felbontani, hanem azért, mert a szerződés önmagában megszűnt, a törvény önmagában vesztette el hatályát, akkor alkotmányos uralkodó ezt az aspirácziót nem ellenezheti. Minthogy pedig törvény nem létezik, tehát csináljunk újat, ha mást nem érhetünk el abban a szellemben, a melyben a 67-es kiegyezés azt megengedi, hogy csináljuk meg gazdasági függetlenségünket és önállásunkat. Mikor azt látjuk, hogy ezt követeli a nemzet, lehetetlen, hogy ez viszhangra ne találjon lefelé és felfelé. A kik ezt követelik: azok küzdenek keservesen, mig a győzelmet ki nem vívják; az őszinte és igaz törekvésen mindig hajótörést fog szenvedni a ravasz fondorlat. Ez a mi erők és hatalmunk. (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Távol legyen tőlem az, hogy magamnak jogot formáljak azon eseményekről a képviselőházban beszélni, melyeknek én magam szem- és fültanuja voltam odaát Ausztriában, noha akkor, mikor mi az alkotmányosságra alapítjuk a közösséget, az alkotmányosság megszülemlését is szabad nekünk vizsgálat alá venni. A magyar képviselőház szentsége, nagy és magasztos volta, a mely megnyilvánul egész egységében, tiltó gát gyanánt emelkedik szavaim elé, hogy be ne mételyezzem azokkal a dolgok előadásával, a miknek szem- és fültanuja voltam. Mivel indokolják önök azt, hogy nem akarják, hogy egy őrjöngőtől megszabaduljunk? Hisz, hogy hasonlattal éljek, egy őrjöngő van egy józan emberrel olyképen összekötve, hogy az őrjöngőnek tajtékzó szája szemébe fröccsenti a piszkot hozzákötözött társának, és hogy rugdaló lábainak s öklelő kezeinek ütésével nem önmagát, hanem hozzákötött társát találja és sebzi meg. Miért nem szakítják önök szét ezt a köteléket? Miért nem vesznek ollót és miért nem vágják el ezt a köteléket, hogy az őrjöngőt az őrültek házá| nak és a józant a munkának megszerezzék? (Tetszés a szélső báloldalon.) Ezek azok az impressziók, a mikkel, a nélkül, hogy a törvény értelmezésébe és vitatásába bele mentem volna, a házszabályokban gyökerező jogomnál fogva az osztályokhoz való utalás indítványát támogatom. Meg vagyok győződve, hogy azzal a lelkesedéssel, azzal a szeretettel és azzal a kitartással, melylyel mi az ügyet szivünkön viseljük, győzelmünk el nem maradhat. Erőszakot önök is óvakodni fognak alkalmazni, mert az erőszak ódiuma visszaszáll az azt alkalmazókra s így nem az elnyomott bukik, hmem Badenivel az élőkön buknak a csehek. Önök óvakodni fognak a többségben rejlő hatalmukat itt veszélyeztetni. Önök nagyon jól érzik itt magukat; de ha mi nem így beszélnénk most, a hogyan beszélünk, akkor e párt azt igazolná ezzel, hogy 30 évig bolondította a közönséget; (Élénk helyeslés.) 30 éven át hirdetett elveket, melyeket soha megvalósítani nem akart. (Élénk éljenzés.) Közjogi fejtegetéseinkkel 30 éven át megtettük kötelességünket és csak az elvek diadalát akarjuk, ha a kinálkozó alkalmat felhasználjuk, és ha nem tekintve se jobbra, se balra, egyenesen haladunk ahhoz a czélhoz, melyet kitűztünk: tudniillik Magyarország gazdasági önállósága és függetlensége felé. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Én a javaslatot az osztályokhoz kivánom utasítani. (Élénk helyeslés a szélső balóldálnn.) Molnár Antal jegyző: Asbóth János! Asbóth János: T. ház! A pénzügyi bizottság meg van választva tekintettel a pénzügyi kérdésekre és tekintettel a pártoknak pénzügyi szakférfiaira és kapaczitásaira, épúgy van összealkotva a közgazdasági, igazságügyi és a többi bizottság is. A miniszterelnök úr által tegnap beterjesztett javaslat azonb m nemcsak pénzügyi kérdéseket foglal magában, hanem messzire kiható, nagyhorderejű és nagyfontosságú pénzügyi, közjogi, közgazdasági és általános politikai kérdéseket is. Ha tehát a t. ház egy jelentékeny része, melyet ignorálni hiba volna, nagyobb megnyugvást talál abban, hogy azt a javaslatot egy külön bizottsághoz utaljuk, én azt hiszem, hogy helyes volna, ha a t. ház ez az óhaját figyelembe venné. A mi engem illet, én ugyanazon megnyugvással látnám ugyan a javaslatot a pénzügyi bizottságban is, mert a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, ott képviselve van egy oly férfiú által, a ki mindezen tekinteteknek megfelel. De ha a t. többség is ugyanazon férfiakkal akarja tanácskozás alá vétetni a javaslatot, a kik a pénzügyi bizottságban vannak, megválaszthatja ugyanazokat az ad hoc bizottságba is és ismétlem, ha a ház jelentékeny része azt óhajtja, hogy még mások is bele-