Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-191
191. országos ülés 1897. deczember 7-én, kedden. 237 hazafinak szent kötelessége, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Bármit fog határozni a többség, mi hazafias meggyőződéssel őrt fogunk állani hazánk jogai mellett, (Úgy van! a szélső baloldalon.) megteszszük ezt egész önzetlenül — hiszen mit adhat nekünk ez a kedves haza mást, mint azt a bizalmat, melylyel küldőink már úgy is megajándékoztak? mi megfogjuk tenni kötelességünket, meg fogjuk akadályozni azt, hogy a nemzet kezéből kiragadtassék ez a gondviselésszerű alkalom, mely előttünk áll, meg fogjuk akadályozni azt, hogy úgy használtassák fel az ország önrendelkezési joga, hogy e felhasználás csak olyan legyen, mint az előttünk fekvő javaslat, mely az önrendelkezési jog valóságos kigúnyolása. Mi meg fogjuk ezt akadályozni hazafiságunk egész erejével. Nem követelünk mi olyant, a mi kivihetetlen; igen jól tudjuk azt, hogy az önálló vámterület és önálló nemzeti banknak létesítésére bizonyos idő keli, talán hosszú ido is. Mi nem elleneznénk azt, hogyha ezen előkészítésre a szükséges időt kérné és követelné a kormány, de csak úgy, hogy kimondaná már most is (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) az önálló vámterület és az önálló nemzeti banknak létrejöttét. Mert, t. ház, hogyha ezt ki nem mondjuk, hogyha ismét időt engedünk arra, hogy Isten tudja micsoda módon ismét kiragadtassék kezünkből a kedvező alkalom, akkor a történelem előtt, saját nemzetünk előtt felelősek leszünk mindnyájan, felelősek lennénk nemcsak a jelen nemzedék előtt, de az utókor előtt is. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Még egyszer kijelentem pártom nevében, hogy bár nem feledkezünk meg a parlament tekintélye fentartásának szükségéről és azon viíatkozási modorról, amelyeta tekintély fentartása követel, ha csak az erőszak esetleges alkalmazása részünkről ellenállást nem provokál, pártunk a legnagyobb erővel, a legnagyobb elhatározással (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és lankadatlanul meg fogja védeni hazánknak szent jogait (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és meg fogjuk azt hátráltatni, hogy e jogok kicsikartassanak Magyarország kezéből. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ajánlom tehát indítványomat, hogy az előttünk fekvő javaslat adassék ki az osztályoknak. (Élénk helyeslés és hosszantartó, szűnni nem akaró éljenzés a szélső baloldalon. Szólót az egész párt lelkesen üdvözli.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az a kérdés dön • tendő el ez alkalommal, hogy az általam beterjesztett törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék-e, mint én azt kértem, a vagy mint azt Kossuth Ferencz képviselő úr indítványozta, az osztályokhoz utasíttassák tárgyalás végett. Endrey Gyula: As osztrákokhoz utasíttassák / (Élénk derültség.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Nem érzem magamat jogosítva arra, hogy ezen alkalommal ezen törvényjavaslatra és az azzal kapcsolatosan felhozott kérdésekre kiterjedőleg nyilatkozzam; tiltják azt a házszabályok is. Lesz esetleg mód és alkalom ebben a kérdésben a Kossuth Ferencz képviselő úr által elmondottakra azon alkalommal, midőn érdemlegesen tárgyaljuk a dolgot, nyilatkozni. Most, t. ház, kötelességemnek tartom röviden kijelenteni, miszerint tekintettel arra, hogy ez a törvényjavaslat nem tartalmaz semmi egyebet, mint a status quo-nak fentartását, (Élénk felkiáltásuk a szélső baloldalon: Ez a hiba!) tartalma nem lévén egyéb, mint annak a törvényjavaslatnak a tartalma, mely a kiegyezési provizóriumról szól, melyet hasonlóképen a pénzügyi bizottság tárgyalt, nem látom indokát annak, hogy másképen intézkedjünk és járjunk el, azért kérem a t. házat, méltóztassék az általam ajánlt módon követni és ezen javaslatot tárgyalás és jelentéstétel végeit a pénzügyi bizottsághoz utasítani. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy mozgás a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Barta Ödön! Barta Ödön: T. ház! Úgy szólván szálló igévé lett . . . (Nagy mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Várjuk meg, mig kivonulnak ! Ráérünk!) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Barta Ödön: T. ház! A legutóbbi napokban, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) azokban a várakozásteljes napokban, a melyek a nemzet zömét, jobbjait általánosságban elfoglalták, úgyszólván szálló igévé lett az, hogy: a nemzet szíve aggódva dobog és várja a történendőket. Közönséges események idején nem hangoztatják azt a szálló igét innen is, onnan is; nagy eseményeket kellett annak a nemzetnek megérnie, a melyek aggódva dobogtatták meg sziveit. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A különbség abban a felfogásban, . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Barta Ödön: ... a melyben a különböző pártállású egyének a nemzetnek ezen szívdobogását észlelték és megfigyelték, abban rejlik, hogy míg a t. túloldalon szeretik azt hangoztatni, hogy a nemzet szive azért dobog aggódva, mert tőlünk félti a haza sorsát, addig viszont mi azon meggyőződésben élünk, hogy ez a nemzet nem fél attól, hogy Magyarország független és önálló lesz; ezért nem aggódva dobog az ő szive, hanem vágyakozással és lelkesedéssel telik meg (Igaz! Úgy van! Élénk, tartós helyeslés a
