Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-190
228 19 °- wszágog ülés 1897. deczember 6-án, hétfőn. mert azzal nem ellenkezik seholsem. Egyébiránt a nem magyar ajkú, hanem idegen ajkú honpolgároknak csak úgy érdekükben áll, hogy ne két-három nevet legyenek kénytelenek a sajtóban, a közigazgatásban, a postánál stb. használni, hanem csak egyetlen egy jól hangzó nevet, mint érdekükben áll a magyar ajkúaknak is. Azt mondja a kérvény, ellenkezik — és ez igen fontos dolog — ellenkezik a törvényjavaslat a közbékével és a közbékének érdekeivel. Azzal végzi ezt a kérvény: »a nemzetiségek egyenjogúságának megvédése és a hazai békének fentartása érdekében szükséges az, hogy a törvényhozás ezt a törvényjavaslatot ne tárgyalj a«. Bocsánatot kérek, t. ház, egyszersmindenkorra meg kell érteniök t. szász vagy német ajkú polgártársainknak és minden más ajkú polgártársainknak is, hogy ezt a szót: nemzetiségek egyenjogúsága« ők nem helyesen értik. Ennek az országnak egy nemzete van, ennek az országnak egy államnyelve van: a magyar. (Általános, élénk helyeslés.) Vannak igenis, idegen ajkú olyan polgártársaink, a kik nem magyarul beszélnek. Az a törvény, a melyet ők a nemzetiségek egyenjogúsági törvényéuek neveznek, az a törvény biztosítja azt, hogy ezen nem magyar ajkú honfitársaink a családban, az iskolában, az egyházban, a községben, a törvényhatóságban, a sajtóban és az irodalomban teljes joggal használhassák nyelvüket és biztosítja nekik azt, hogy a kultúra nagy emberiségi feladataiban saját nyelvüket azzal a joggal használhassák, a mely joggal az államnyelvet beszélő államalkotó elem a magáét használja. E tekintetben oly művelt állam, a mely más ajkú polgárok jogainak tiszteletében, kímélésében és biztosításában felette állna Magyarországnak: olyan állam a földkerekségén nines... (Általános, élénk helyeslés.) Kubinyi Árpád *. Menjenek Németországba, mit csinálnak Posenben a lengyelekkel! Eötvös Károly: ... és soha nem is volt a múltban f=em, a história oly államot nem ismer. És már most Schreiber Frigyes képviselőtársunk arról beszél, arról panaszkodik, hogy eltemeti a nem magyar ajkú lakosoknál divatos helyelnevezéseket ez a törvény. Először tényleg és valósággal nincs is igaza. Másodszor, ha ő attól félne, hogy az 8 nyelvét beszélő honfitársai, a magyarországi és erdélyvidéki szászok ezzel talán kiforgattatnának az ő nemzetiségükből, vegye azt tudomásul, hogy a szászok 600 esztendő óta laknak ott, 600 esztendő óta élnek ott, legalább oly boldogan, az anyagi és erkölcsi javaknak legalább is oly teljességével, mint élnek a magyarok és a székelyek, (Élénk helyeslés.) fájdalom, nagyobb teljességével (Ügy van! Úgy van!) és hogy 600 esztendő alatt a keletről nyugat felé menő hadak útján, a mely odaesik erre a vidékre, az a maroknyi szász népség meg tudott maradni mind épségben és teljesen. (Úgy van!) Olvassa el Tocquevilleuek tudósításait Amerikáról; ott nem panaszkodik a német, hogy az utolsó 60 évben több német lett kivetkőztetve nyelvéből, nemzetiségéből 10 milliónál. Miért nem panaszkodnak ott és miért panaszkodnak itt, a hol 600 esztendő óta élnek jólétben és békességben, fajuknak, vallásukmik, nemzetiségüknek épségében. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés.) A hazaszeretetről beszél Schreiber Frigyes t. képviselőtársam. Meg vagyok róla győződve hogy abban, a mit a hazaszeretet elleni vétségnek lehetne mondani, abban, a mit a haza iránt való kötelesség megsértésének lehetne mondani, ö nem vétkes és sohasem volt vétkes, de azt, hogy mi a hazaszeretet és hogy mivel tartozik annak minden polgár, hirdesse ott a volt Királyföldön (Úgy van! Úgy van!) és hirdesse különösen azoknak, a kik ha valódi vagy vélt sérelmet találmk, nem az országhoz, annak alkotmányához, kormányzatához és törvényhozásához fordulnak orvoslásért, hanem fordulnak hamis vádak hangoztatásával a Sehulvereinhoz. (Ügy van! Úgy van!) Mert a hazaszeretetnek mégis csak legelső törvénye az, hogy hazáját senki idegen előtt el ne árulja, (Úgy van! Úgy van!) és hazájára idegen előtt ne árulkodjék. (Élénk helyeslés Úgy van! Úgy van!) Az ő részéről, tudom, hogy nem történt, de sok más részéről tudom, hogy történt és ő talán még jobban tudja mint én. (Derültség.) Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy 8 nem is tudja, hogy erre a szóra : Heimathsgefühl volna-e helyes magyar szó. Meglehet, hogy nincs; én ezt a szótárban nem ismerem, hanem maga az az érzés, a mely nagy kötelességgel jár, az a magyarnál megvan. Bár ő náluk se lenne meg a szó, hanem lenne meg maga az érzés igazán. (Élénk tetszés.) Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy a tankönyvek miért ne írhatnák, ha idegen nyelven vannak írva, idegen nyelven is a helyneveket. Hát, t. ház, a tankönyvek miért ne írhatnák? Az a kérdés, kinek a számára íródnak azok a tankönyvek. Mert ha német, román, szerb vagy bármiféle más nyelven készülnek is azok a tankönyvek, de magyar honpolgárok gyermekei részére készfílnek, első és meg nem szeghető törvény az, hogy abban a könyvben a magyarnak ott kell lennie. (Általános helyeslés.) Hogy azonfelül lesz-e más név, nem lesz-e, ahhoz is van valami közünk; de annyi bizonyos, hogy a magyarnak ott kell lenni első helyen. De nem is épen magyar találmány ez, nem
