Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-190

m& 190. orsz&gos ülés 1897. űeczember 6-án, hétfőn. esetben történt; mert a Horváth István- vagy a Bugát-féle erőszakos szófaragás az én meggyőződésem szerint is hátrányosabb dolog volna, mintha a meghonosodott idegen eredetű jó magyar helyneveket tartjuk meg. Nem is terveli ez a törvényjavaslat magában véve a magyarosítást, hanem rendezést és egységesítést. Azért a törvényjavaslat súlypontját arra a bizottságra helyezem, melyet — a mint említem — a minisztertanácscsal egyetértőleg a belügyminiszter, valószínűleg az akadémia, a földrajzi társulat, a történelmi társulat s más ily hivatott tényezők tagjaiból fog megalakítani, s a mely e neveket történelmi oknyomozás útján fogja megállapítani. A tapasztalat mutatja, hogy a vármegyék, a melyek helyneveket akartak változtatni, eddig is ily közegekhez voltak kénytelenek fordulni; most alkalom nyittatik, hogy ily szaktanács állandóan létesüljön. Igaz, hogy lehet, hogy a nyomozás nem azt a nevet tünteti ki majd történetinek, mely most használatban van, holott a község jelen lakosai e névhez ragaszkodnak, s mondhatja valaki, hogy a név nagy kincs, melyhez úgy az egyén, mint egy község büszkeségét fűzheti, mi által sok érzékenység lehet érintve majdan: de a névnél is nagyobb a becsület, s ez esetben a hazafias becsület vagyis a hazafias érzület kell, hogy íelölkerűljön ós ennek az érzületnek alá kell rendelnie magát az összesség, a nemzet érdekéuek. A javaslat gondoskodik arról is, hogy az így megállapított helynevek miként vitessenek be a társadalomba, s megállapítja azon szervezeteket, melyekre kötelező lesz az új helynév használata. E részben is hozzájárulok a törvényjavaslat szövegéhez, s főképen helyeslem, hogy a hivatalos helynevek használata az iskolákban kötelezővé tétessék; mert az iskola neveli az új nemzedéket, az terjesztheti legjobban a hiteles megállapítást. Mily foutos az iskola, e részben hivatkozom a közoktatásügyi miniszter úrnak a tankönyvek tekintetében folytatott küzdelmeire, a mikor épen az iskolai tankönyvekbe csempészik be a legtöbb nemzetellenes hamisítást; midőn tudvalevő, hogy az ily helynevekhez sok eietben politikai vágyak és ábrándok tapadnak. És ha kötelezővé tétetik az iskolában a hivatalos használat, az nem zárja ki azt, hogy magyarázatként ne említtessék a régi név, — hiszen ez tanügyi és közoktatási követelmény és épen azért ezt a törvénybe tenni sem kell, de bizonyos tekintetekből meg is gondolandó. A törvényjavaslat jelenlegi szövege alkalmas és helyes. Elfogadom tehát az úgy a mint van, a közigazgatási bizottság előterjesztése szerint. Csak az előttem felszólaló t. képviselőtársamnak kívánom még megjegyezni, hogy a muhamedán szerint ugyan az Istennek 99 neve van; azonban legyünk rajta, hogy köztünk égy legyen és aggályaira nézve Göthéből idézem: »Wir anchen die Dinge zu benennen, Und glauben am Namen sie zu k ennen.* ; * ; Azon keleti tarkabarkaság, nagyzolás és fényűzés után, a mely helységeink elnevezésében uralkodik, legyünk egy kissé már nyugotiak, demokraták, gyakorlatiak és egyszerűk s teremtsünk egységet a zűrzavarban. Ez a közlekedési, forgalmi, közigazgatási, honvédelmi szemponton kivűl állami, nemzeti és politikai érdek is. (Élénk helyeslés.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) ' . Elnök *. Az ülést újra megnyitom. Nyegre László jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: T. képviselőház! A bizottsági t. előadó úr részletesen, még az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolásánál is részletesebben fejtette ki azokat az okokat, illetőleg azokat az érveket, a melyek minket arra vezetnek, hogy az e törvényjavaslatban tervezett állami intézkedést helyeseljük, feltéve és elvárva a kormánytól, hogy a valóságos és gyakorlati intézkedés csakugyan majd meg fog felelni azon eszmének, vágynak és törekvésnek, a mely minket e törvényjavaslat elvi helyeslésére bir. Azon okoknak, illetőleg érveknek nagy részét én magam helyeslem, melyeket a bizottsági előadó úr felhozott, De talán nem bocsátkozom egészen ismétlésbe, ha érveinek egy részét jobban megvilágosítani törekszem. (Halljuk! Halljuk!) Én magam is egyetértek vele abban, hogy e törvényjavaslattal mi ezt az országot és annak nem magyarajkú lakosait -magyarosítani nem akarjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen a törvényjavaslat e czélra nem is volna alkalmas, sőt .ha az volna czélunk, hogy magyarosítsunk, pláne erőszakkal magyarosítsunk, úgy a hogy Brassó város kérvénye gyanúsítja a magyar törvényhozást és a magyar kormányzatot, akkor a törvényjavaslat e czélra még káros is volna, mert elvonná a figyelmet az e czélra vezető erősebb eszközöktől. ,A törvényjavaslatnak czélja ez nem lehet, hanem lehet czélja az, hogy attól a sok szükségtelen, felesleges, időrabló czafrangtól, melylyel a mi hivatalos elnevezéseink 2—3—4 nyelven jártak, valahára a közigazgatás minden ágazata a skripturisztikában megszabaduljon. Szükséges e törvényjavaslat azért, hogy Magyarország az ő helyneveinek elnevezésében legalább az államot minden körülmények között megillető jogot valahára gyakorolja; hogy ne engedje meg, hogy részint dévaj, részint tréfás, részint oktalan, réi szint ellenséges indulatból Magyarországnak tör-