Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-190

190. orezAgos ülés 1897. decsomber 6-áii, hétfőn. 225 alapja a szülőhelyhez és ahhoz a kis területhez, a mely azt környezi, hű ragaszkodás az, a mit a németek Heimathsgetühlnek neveznek, magyarul pedig talán honvágynak mondunk. Ezt pedig, t. ház, a községek szokásos nevének feltétlen kitiltása által kiirtanók, mert ha a község u

eve a nép jellegének szimbóluma, akkor az által, hogy a hazaszeretetnek ezen egyik erős alkotó elemét gyengítjük, magát a haza szeretetét ingatjuk meg. Ezeket tartottam szükségesnek e házban felemlíteni annak megokolására, hogy a törvényjavaslathoz, úgy a mint az ma előttünk fekszik, hozzá nem járulhatok és azt csak akkor fogadhatnám el, ha részleteit teljesen megnyugtató értelemben módosítanák. (Helyeslés jobbfelől.) Nyegre László jegyző: Sándor József! Sándor József: Tudom azt, t. ház, hogy egy másik, sokkal fontosabb kérdés következtében a kedélyek tele vannak várakozással és annak következtében a tárgyalás alatt levő javaslatot csak alárendeltnek mutatkozik e pillanatban. Mindazonáltal méltóztassék nekem megengedni, hogy a hangulathoz mért rövidséggel hozzászólhassak a törvényjavaslathoz, mert azt tartom, hogy az igazságot csak akkor állapíthatjuk meg, hogy ha mindenféle meggyőződésnek, mindenféle álláspontnak a megnyilatkozására alkalom adatik. Én a törvényjavaslatot három szempontból mérlegelem: először a szükségesség szempontjából, azután az alkalmazáséból, végűi — a mit igen fontosnak találok — abból a szempontból, miként lehessen a társadalomba legkönnyebben bevinni a törvényjavaslatból vált törvény következményeit. A szükségességre nézve maga az előttem szólt t. képviselőtársam sem tett kifogást. Nem is hiszem, hogy akadna az országban reális és hazafias gondolkodású egyén, a ki a helyneveknek azon zűrzavarában és Bábelében a mely Magyarországon uralkodik, a szükségesség ellen emelhetne kifogást. Évek előtt foglalkozván hazánk egyik országrészének leírásával, volt alkalmam akkor bő tapasztalatokat szerezni azon szeretetreméltó rendezetlenségről, mely a helynevek tekintetében Magyarországon uralkodik. Azt mondhatom, hogy valamint a földtani tudós az ásatagokból meg tudja határozni az egyes korszakokat, Magyarország egész történelmét, egész tragikus múltját, szétdaraboltságát, felekezeti és politikai változásait a helyneveken ki lehet mutatni. Úgyszólván óramutatója ez a nemzet múltjának, a már ráörökölt helynév, mit tán az 1848-iki alaptörvény alkotásakor kellett volna rendezni, úgy hogy elkésett javaslatnak tekintem a törvényjavaslatot, a minthogy régebben talán könnyebben is ment volna a EÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. EÖTET. rendezés. A változások fokmérőjéül felhozhatom, hogy például van község, a melyet abban az időben, mikor a katholikus vallás volt az uralkodó, Szentlélekfalvának neveztek, a protestantizmus idejében, hogy a dogma-különbség meglegyen, Galambfalvának keresztelték s ma a kétnevtí község a hitfelekezet szerint hol Szentlélekfalvának, hol Galambfalvának neveztetik. Ez egy emléke annak, hogy maradt meg a helynevekben a vallás. Van oly helynevünk, a mely ma már Valea Vinuluj, magyarul Borvölgye, nevet visel, holott a történelmi kutatás alapján kitűnik, hogy az Borberek volt, a mennyiben nem is ^ölgy az a hely, hanem szűk katlan és — a mi különös — épen nem borhely ma, mert fenyves vidék; de mert kipusztult a tatárjárás idejében a magyarság, onnan és helyére új etnográfiai népfaj következett, Valea Vinuluj lett a neve. Ez a néprajzi változás emlékezete. De minden politikai korszak és rendszer is, mely Magyarországon átzajlott, megkisérlette a helyneveket átváltoztatni. Erdélyben van vármegye, a hol nem volt más helynév, csupán magyar és a Bach-korszak alatt többet közülök, mert szász lakossága is volt, elkereszteltek német néven. Epén a Bach-korszak alatt történt az is, hogy magát Böszörmény városát. •— hogy egy további példát hozzak fel — »Wtithender Armenier«nek fordították le. Ilyen bábeli zavarban kétségtelen, hogy nemcsak forgalmi, közlekedési, nemcsak turisztikai, közigazgatási, hanem első sorban honvédelmi szempontból szükséges rendet csinálni. És, t. ház, épen innen is indul ki az egész kérdés. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy 1891-ben a delegáczióban báró Nopcsa Elek t. képviselőtársam indítványára kimondatott, hogy jövőre a katonai térképeken a magyar helynévtárban felvett községnevek szerint jegyzendők a helyek és egyszersmind a bécsi katonai földrajzi intézet kiadta a rendeletet, hogy az új fölvételeknél a magyar helységnévtárt tartsák szem előtt. Úgy, de ha magyar helységnévtárról van szó, akkor szükséges, hogy egy hivatalos, közhitelű törzskönyvet állapítsunk meg, és erre nézve is provideál a szóban levő törvényjavaslat. Az alkalmazást illetőleg a törvényjavaslat kétségtelenül a községeknek autonómiáját bizonyos fokig megszorítja a rendezés körül: azonban megNagyja, a mi a községek neveit illeti, a javaslattétel szabadságát és intézkedik egy szakértő bizottság által, a melyet a belügyi kormány a minisztertanácscsal egyetértőleg szervez, hogy a névmegállapítás szabatos, a történelemnek és a múltnak pragmatice megfelelő legyen, és véget, vethessünk azon visszaélésnek, a mely esetleg a túlzott hazafiság, azonban kevesebb nyelvérzék és történelemismeret következtében a helységnevek megállapításánál nem egy