Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-190

222 190. országos ülés 1897. deczember 6-án, hétfőn. Szent-Mihály a neve, németül Gross-Sanct-Petersdorfnak nevezik. De megtörtént az is, hogy az eredetileg magyar elnevezést eltótosították, elnémetesítették s később, a török hódoltság utáni újabb berendezkedés korszakában mi vissza akartuk állítani a régi magyar nevet s mit tettünk? Visszafordítottuk magyarra az elnémetesített, eredetileg magyar nevet. így 1434-ben Ebesfalvából Elisabethstadtot alkották; az Elisabethstadtból alkottunk mi azután Erzsébetvárost, a történeti Ebesfalva pedig megszűnt. Egy másik példa alföldi eset. (Mozgás és saj.) Elnök (csenget); Csendet kérek itt a jobboldalon! (Helyeslés a szélsőbalon.) Madarász József: A rothadt sarkon! (Derültség.) Ruffy Pál előadó: Fejéregyházából a szerbek alakították a Biláczerkvát, Biláczerkvából lett a német Weisskirehen, mert a németben az egyház és templom körül belül egy fogalmat jelent. A Weisskirchent azután visszafordítottuk magyarra s így lett a régi Fejéregyházból Fehértemplom. Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ezen történelmi vonatkozású reflexiókkal (Halljuk! Halljuk!) voltam bátor a t. ház idejét rabolni, de kötelességemnek tartottam (Helyeslés a szélső baloldalon.) különösen azért, mert azon nézetben vagyok, t. ház, hogy az általam elmondottakban birom a legalaposabb érvelést szemben azon vádakkal, a melyek egynémely hirlapban felhangzottak, mintha ezen törvényjavaslatnak nem lenne más czélja, mint hogy a községeknek törikszakad, magyar elnevezést adjon. Rátkay László: Ahhoz is jogunk van! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Azt is meg kell tenni! El is várjuk a kormánytól! Halljuk!) Ruffy Pál előadó: T. ház! Ha a helynévnek megmagyarosítása oly eredményeket vonna maga után, mint azt a t. képviselő urak gondolják, akkor minden kétségen felül áll, hogy az lenne az első követelmény, de ha a helynevet meg is magyarosítják, azért annak lakossága mégis csak szláv, mégis csak német, vagy oláh marad. Ezzel mi a magyarosítás ügyét egy lépéssel sem vittük előre, sőt új nevet adva a községnek — medicina peior morbo — az eddig meglévő nevek mellé még egy áj nevet alkalmaztunk. Mi nem kívánunk egyebet, mint azt, hogy ott, a hol történelmi név van, azt rekonstruáljuk, reaktiváljuk és ott, a hol régi okmányaink kiderítik azt, hogy azon helyen, a hol egy későbbi telepítvény egy áj, esetleg idegen ajkú községet alapítva, annak új nevet adott, hogy ott azelőtt egy régi magyar község állott fenn, reaktiváljuk annak a feledésbe merűlt régi magyar községnek nevét. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Figyelemre méltó a törvényjavaslat azon inteneziója is, a mely figyelmét a helyesírásra is kiterjeszti. (Helyeslés.) E tekintetben azt tapasztaljuk, hogy még a teljesen magyar néplakta vidékeken is — talán a vidéki tájszólalás az oka — az egyes községi nevek elferdülnek. Erre is bátor leszek példát mutatni. (Halljuk!) így például a helységnévtárban találunk Csekes és Cséke községet, Cséfa, vagy Cséffa nevű községet, Csepel és Csepelyi, Cser és Csér, Dereske és Derecske, Deres, vagy Ders, Sarló, vagy Salló nevűt. így egy betű beékelése által átalakiil már a név, de ha a helynevekről egy országos törzskönyv fog vezettetni, akkor e nehézségek idővel mind kiküszöbölhetők lesznek. Még feltűnőbb az, hogy ha az eredetileg magyar hangzású helynevet az idegen idioma szerint átalakítva látjuk; ezt látjuk különösen az oláhok lakta vidékeken, a hol tulajdonképen minden községnek megvan a maga eredeti magyar neve, de román, kiegészítést nyert. így például Apáczából alkottak Apatiezát, Adányból Ardanut, Nagy ezekből Cagumaret, Kárásztóból Carasteut, Gyertyánosból Carpanisiut, Bodzásból Buziást, Mihálydból Mehádiát, Péterfalvából Petrovoszellót, Csákból Csákovát, Kökéndből Kikindát, Apátiból Apatint, Homokrévből Mokrint. Ilyen elferdítéseket látni a szász nép lakta vidékeken is. (Halljuk! Halljuk!) Nem azon szász nép lakta vidék elnevezéseivel foglalkozom, a hol tényleg vannak történelmi reminiszczencziák, így, hogy példát mondjak, történelmi reminiszczeneziával bír maga Szeben, Hermannstadt, mert egy Hermann nevű telepes alapította, történeti reminisczencziával bír, hogy egy másik példát mondjak, a magyarul Földvárnak nevezett Marienburg, mert Marienburgot annak idején az ottani német lovagrend alapította. Nem ezekre akarok reflektálni, de reflektálni akarok az ilyen elnevezésekre, mint például: Almakerék = Malmkrog, Ápold = Trapold, Baromlak =- Wurmloch, Dolmány = Thalheim, Omlás = Hamdesch, Dengeleg = Dingilag, Derecske = Drassenmarkt, Farkasháza = Farki schdorf. A törvényjavaslat olyképen intézkedik, hogy a helyneveknek megállapítását legvégső fokban a belügyminiszter hatáskörébe utalja olykép, hogy úgy a községek, mint a vármegyék tulajdonképen csak véleményes javaslatot, opeziót lesznek hivatva gyakorolni. Ezt a rendelkezést, a melyet a törvényjavaslat kontemplál, tulajdouképen már maga a gyakorlat is szankczionálta, mert egy helynév megváltoztatása legfelsőbb fokban mindig a belügyminiszter felülbírálata és jóváNagyó rendelkezése alapján történik. Azon rendelkezés, hogy