Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-190
190. országos ülés 1897. deczember 6-án, hétfőn. 221 helynevek rendezése iránt törvényhozási intézkedés történjék. Ugyancsak nagyfontosságú, t. ház, a közforgalom érdeke. Ide tartozik a posta, táviró, kereskedelem és vasúti forgalom. Nagyfontosságú, t. ház, a honvédelem érdeke is, még pedig a táborkari térképek szerkesztése csak úgy, mint a hadkötelesek nyilvántartása, a mozgósítási rendelet csak úgy, mint a hadtestek felvonulása. De ezen gyakorlati követelmények mellett vannak oly követelmények is, a melyek bizonyos eszmei körben mozognak. Ezek első sorban a magistra vitae, a magyar nemzet történetének követelményei, a melyek oda törekesznek, hogy helyneveinkben megoltalmazzak a nemzetnek néha verőfényes, néha zivataros mnltját. Ezen érdekekhez sorakozik a magyar nyelv ethymologiája, mert helyneveinkben a magyar nyelvnek talán több őseíeme van, mint a mennyit legrégibb nyelvemlékünk, a »Halotti beszéd« tartalmaz. De meg keli hogy említsem azon követelményt is, mely az egységes nemzeti eszme megnyilatkozását látja ebben a javaslatban. A javaslat indokolása szerint mintegy 2000-re tehető azon községek száma, melyek megismételten fordulnak elő helységnévtárunkban. Saját adataim szerint a kettőnél többször ismétlődő helynevek száma 2572. Ezek közül háromszor ismétlődik 295, de vannak 12-szer, 13-szor, sőt 24'Szer ismétlődő helynevek is. Ennek oka, t. ház, hogy a múltban a törvényhatóságok a közjogi önvédelmi harczban fontosabb kérdésekkel voltak elfoglalva, mint hogy az ismétlődő helyneveket kiküszöböljék. Ez a hátrány akkor nem is volt annyira érlelhető, mint most, mert hisz tudjuk, hová fejlődött a közforgalom rövid 30 év alatt Hisz csak azt akarom megjegyezni, hogy míg 1868-ban 32 millió levelet és 13 millió hírlapot szállított a posta, addig a kereskedelemügyi miniszter az 1895-iki jelentése szerint a levelek száma 246 millió, tehát a forgalom majdnem nyolczszorosra, a hírlapok száma 89 millióra, tehát majdnem hétszeresre emelkedett. Igaz, hogy 1868-ban 2631 kilométer vasút volt, jelenleg pedig Í4.000 kilométer. (Egy hang a szélső taloläalon: Több!) Az 1895-iki kimutatást vettem alapúi, mert ez állott rendelkezésemre; természetszerűleg azóta a kilométerek száma is emelkedett. Hátrány az is, t. ház, hogy némelyik helyiségnek 2 — 3 elnevezése is van. Midőn honfoglaló őseink ez országot elfoglalták, magukkal hozták eredeti eszméiket és nemzeti individualitásuk szívósságával minden helységnek megadták a saját elnevezésüket. E tekintetben különbséget csak a nagyobb településeknél látunk, melyeknél őseink csodálatraméltó történeti érzéssel megtartották a régi elnevezést s azt legfeljebb csak saját anyanyelvük kiejtéséhez idomították. ' Ily idegenből eredt helynevek például: Csongrád, Visegrád, Nógrád, Pest, Pécs, Kanizsa, Kalocsa, Taiolcza, Debreczen, de több is van. A hódító hadjáratok azonban megapasztották a nemzet erejét, úgy hogy a nemzet lakossága nem birta teljesen betölteni azon keretet, a melyet fegyverrel meghódítottak. Ez a vendégek letelepülésének kora, a kik hozzánk beözönlőitek és ipari, városi életet teremtettek nálunk. Ürömmel tapasztalhatjuk azt, hogy ezek a külföldről bejött vendégek idővel a magyar nemzet által teljesen felszivattak úgy, hogy kivételével a határszélen létező városoknak, a melyeknél a külföldi befolyás még ma is érezhető, a legtöbb városunk a magyar nemzeti eszmének már teljesen asszimilálva van. E tekintetben meg kell, hogy különböztessük azon nagy letelepülést, melynek eredete a XII. századra esik, midőn tudniilílik Flandriából és Szászországból kisebb-nagyobb csoportokban a Királyhágón túli részbe történt település, melynek alapját az úgynevezett Andreanum diploma vetette meg. Igaz, hogy ennek a volt Királyföldet képezett településnek sok küzdésterhes múltat kellett átküzdenie, nemzeti sajátságait s anyanyelvét azonban megtartotta. A helynév használatánál konstatálni tartozunk, hogy itt is minden egyes helynév magyar eredeti elnevezéssel bírt, sőt, hogy királyaink adomány-leveleiben, okirataiban azon helynevek mind magyar néven használtatnak. Más szempont alá esnek természetszerűleg azon települések, a melyek a török hódoltságnak és az ellenreformácziónak korszakára esnek. Ezen települések idejében, mely a magyar nemzeti konszolidáczió korszakának épen nem nevezhető, azt tapasztaljuk, hogy vagy teljesen feledésnek indult a régi magyar elnevezés, vagy mellette más idegen elnevezést is használatba vettek. Ilyenkor, a mint valamely nagyobb település történt északról, s ezt különösen mi felső-magyarországiak tudjuk, azon települők, kik különösen Morvaországból jöttek, nemcsak hogy házi szokásaikat, nemcsak hogy hazai nyelvüket, de, hogy úgy fejezzem ki magamat, házi szentjeiket is magukkal hozták és úgy történt, hogy a hol ilyen nagyobb letelepülések történtek, még a régi megmaradt magyar elemet is magukba felszívták s csak sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy Felső-Magyarországban találkozunk nagyon sok oly községgel, a melyben a magyar elem a szláv elemnek teljesen áldozatul esett. Annak igazolására, hogy a magyar helynév az idegen helynév uralmának helyet engedett, nagyon szép példát mondott el a közigazgatási bizottság ülésén annak elnöke, Széll Kálmán képviselő úr, a ki említést tett arról, hogy Vasmegyében van egy község, a mely latin oklevelekben mint Fanum saneti Nicolai szerepel, magyarul Német-