Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-184

181. országos ülés 1897. november 6-án, szombaton. jgy tartalmát lerontani. He különben ezen az oldalon én már semmin sem csodálkozom. (Élénk derültség.) és így ezen közbeszóláson sem csodálkozom, a melyet t. képviselőtársam beszédem közben tett. Elfogadom a bizottság javaslatát. (Helyeslés.) Lukáts Gyula: T. ház! Elnök: Személyes megtámadtatás czímén akar szólani ? Lukáts Gyula: Igenis! Először Visontai képviselő úrnak azon gúnyos megjegyzésére válaszolok, hogy én nem tudom, milyen tengerészeti kapaczitást vindikálok magamnak, holott tudomása szerint tengerész-foglalkozásom nagyon szíík körben mozgott. Igaza van. Én csak tengerész-hadnagy voltam; mint fiatal ember jöttem el onnan. (Mozgás. Elnök csenget.) A másik dolog tekintetében, hogy ő nem csodálkozik már semmin, a mi ezen párton történik, én sem csodálkozom épen Visontai Soma képviselőtársam részéről, hogy akkor, midőn én éveken keresztül bátor vagyok itt a képviselőházban Baross Gábornak egyik legszebb alkotását, a melyre mindenki büszke volt, a horvát-magyar tengerészeti társaságot védelmezni, . . . Madarász József: Magyar, nem horvátmagyar! (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Lukáts Gyula: Engedelmet kérek, Madarász József képviselőtársam képviselő volt akkor ] miért nem tetszett akkor a horvát tengerpartot Magyarországhoz csatolni ? MegNagyták magyar-horvát tengerpartnak, tehát eo ipso magyar-horvát társaság. (Nagy mj. Helyeslés.) És liogy mért mertem tenni azt a közbeszólási, hogy helytelenek azok az informácziók, a melyeket a képviselő úr felhozott? Tettem azért, mert a képviselő úr azt mondta, hogy nem látja hasznát ennek a tengerhajózó társaságnak. Eu gedelmet kérek, mikor tudvalevő dolog az, hogy Magyarországból Dalmácziába és a dalmát szigetekre egy maroknyi kivitel nem volt semmiféle iparczikkből és most 4—5 év alatt ez a kivitel több mint 900.000 métermázsára rug, akkor mégsem lehet itt a ház szine előtt azt mondani, hogy ez a társaság semmi hasznot sem hoz az országnak. (Helyeslés.) Visontai Soma: T. ház! Szavaim értelmét kivánom helyreigazítani. (Halljuk/) Én nem azt mondtam, hogy a társaságnak nincsen haszna, hanem hogy a társaság belső szervezésére és azokra az alkotó elemekre, a melyek a társaságban helyet foglalnak, a kellő ingerenczia nem gyakoroltatik, a mely ingerencziára jogosítva vagyunk, . . . Lukáts Gyula: A kormány nevez ki igazgatókat ! Visontai Soma: . . . ellenértékéül azon 200 ezer forint szubveneziónak, a melylyel hozzájárulunk. Különben fogok keresni alkalmat, hogy a a t. képviselőház előtt egyéb adatokkal is megvilágítsam annak idején azokat az állításokat, a melyeket itt megkoczkáztattam. Elnök : Kíván valaki magához a kérdéshez szólani? Ha szólani senkisem kíván, . . . Sima Ferencz: Engedelmet kérek, t. ház. (Halljuk!) Nekem egyáltalán nem volt szándékom, hogy a kérdéshez hozzászóljak. Megvallom őszintén, hogy Fiume viszonyait nem is ismerem úgy, hogy ehhez a szakértelem legkisebb mértékével is hozzászólhatnék. Azt azonban tudom, hogy nem lehet a magyar parlament tekintélyét és a képviselőház törvényhozási jogát jobban negligálni, mint azon eljárással, hogy akkor, mikor Magyarország egy kapcsolt részének, Fiúménak, a mely közjogi fogalomban is érvényesül a magyar állam egész komplexumában, a mely mint külön, önálló autonomikus hatóság minden más törvényhatóságok keretén kívül álló állást foglal el, egyrészben autonomikus, de másrészben közjogi sérelemmel és panaszszal járul a képviselőházhoz és e panaszokkal szemben erről az oldalról több irányban történik felszólalás; a kormány a legkisebb kötelességérzetet sem mutatja a tekintetben, hogy a képviselőházat meg akarná nyugtatni. (Zaj jobbfelöl.) Megengedem, hogy a minisv.terelnök úr majd akkor, a mikor a kérdés felett a vitát bezárták, fel fog szólalni, de én azt tartom a komoly s a törvénjmozás méltóságával összeegyeztethető eljárásnak, hogy a miniszterelnök úr nyilatkozata szolgáltasson anyagot és alapot arra, hogy ehhez a kérdéshez a háznak minden párt szerinti árnyalata hozzászólhasson. T. ház! Ha eltekintünk is azon közjogi sérelemtől, a melyet Fiume a maga részéről a legközelebbi törvényhozással szemben felhoz, már közkormányzati szempontból is oly evidens sérelmet képez Fiume város közönségének kérelme, hogy azzal szemben első sorban magán ik az igazságügyminiszter úrnak lett volna kötelessége a képviselőházat tájékoztatni. Semmi sem mutatja jobban, hogy a bűnvádi eljárásról szóló javaslatot milyen erőszakkal s annak egészében és részeiben való megfontolás nélkül vitték keresztül, mint Fiume város közönségének ezen kérelme. Nekem nincs szándékomban az egész bűnvádi perrendtartással kapcsolatos kifogásokat és sérelmeket itt ismét felszínre hozni, de a kormánynak mégis kötelessége, mikor az ellenzék több oldalról támad meg egy kérdést, több irányban kér felvilágosítást, hogy a képviselőház méltóságának megfelel őleg, mielőtt a vita bezáratnék, a miniszterelnök úr adjon a háznak