Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-184

196 184. országos ülés 1897. november 6-án, szombaton. szóval mindazt megtették, a mit ilyenkor az udvariasság és a nemzetközi szokások parancsolnak. Megjegyzem, t. ház, bogy ez minden alkalommal megtörtént Fiume részéről is, csak most nem, a mikor a t. miniszterelnök úr képviseli a magyar államnak kormányzatát 8 ugyanezzel hatalmát és fényét is. Nagyon természetes, hogy az ilyen, taláu vonatkozásaiban vagy jelenségében csekélynek látszó, dolgoknak megvan a maguk hatásuk s ezért ezen körülményeket a t. képviselőház előtt ma, midőn épen a fiumei kérdés van napirenden, én a magam részéről nem hallgathattam el és kötelességem erre nézve a t. kormánytól felvilágosítást kérni s ezt a t. miniszterelnök úrnak szives figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a szélső haloldalon.) De egyéb dolgok is felkeltik az ember figyelmét ott Fiúméban. Épen a magyar állam legkevésbbé való arra, hogy oly intézményeket tartson fenn Fiúméban, melyek az anyaországhoz szítás helyett az elleuségeskedésnek nyújtanak tápot. Ott van a horvát-magyar hajózási társaság, mely már évek óta áll fenn. A magyar képviselőház évenként 200 ezer forint szubvencziót szavaz meg e társaságnál és ezzel szemben csak ritkán merül fel a kérdés, hogy mit kap ezért a magyar állam, minő érdekét szolgálja e társaság, minő emberekből áll, kiknek a zsebébe jut ez a 200.000 forint. Ha az ember Fiúméban mérvadó, a magyarsághoz hü, tehát őszinte emberekkel találkozik, nem múlik el beszélgetés, melyben fel ne hivnák a magyar ember figyelmét az úgynevezett horvát-magyar hajózási társasággal kapcsolatos visszásságokra. Már maga a czím is Magyarországot és Horvátországot, mint kereskedelmileg egyenrangú két állami tényezőt állítja oda, mintha egy kereskedelmileg teljesen önálló Horvátország léteznék. (Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Igen különös és mindenesetre közjogellenes czím ez, melyet Magyarország ekképen szentesít. De azután a »magyar« szó e ezímben tisztán üres fogalom. A magyar állam soha a magyar szempontoknak ez intézménynél kellő respektust nem biztosíthatott. Az összes fiumei horvát túlzóknak úgyszólván vagyoni súlya e társaságban leli gyökerét. Tagjai kizárólag olyanokból állanak, a kik ép a fiumei kérdést komplikálják, a kik épen kizárólag azért, mert ez a társaság őket.rendkívüli jövedelmekkel látja el, abbíin a helyzetben vannak, hogy vagyonukkal is a horvát és a magyarellenes túlzóknak kölcsönözzenek súlyt Fiúméban, s a kik épen abban működnek közre, . . . Lukáts Gyula: Egy betű sem áll ebből! (Derültség.) Visontai Soma: . . . czáfolja meg képviselőtársam ; mondom, a kik nagyon természetesen mindent inkább igyekeznek istápolni, mint a magyar érdekeket. Csak egy példát hozok fel, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Magyar ember azon társaságban alkalmazást nem talál. Legutóbb egy orvos ajánlkozott társasági orvosnak oda, azonban azon figyelmeztetéssel, hogy magyar ember ott alkalmazást nem talál, egyszerűen elutasították. Méltóztassék a t. háznak azon segédkönyvet elővenni, a melyben a részvénytársaságok keletkezébe és működése van feljegyezve és meg méltóztatnak látni, hogy nemcsak a szubvenczió maga, hanem még a jövedelem egy nagy része is tisztán megmarad a társaságnak, úgy hogy a részvények, a melyek a társaság keletkezésekor csak igen csekély névértékkel bírtak, ma tisztán horvát kezekben csak arra szolgálnak, hogy ők a társaságban való részesedésükkel a magyar állam szubvencziójának élvezetéhez jussanak s így e réven is vagyont, tekintélyt és súlyt szerezzenek, a nélkül azonban, hogy e szubvenczióval szemben eddig a magyar hajózási érdekek megvédésére bármi is történt volna. Sajnálom, hogy a t. kereskedelmi miniszter úr nincs jelen, mert ő, a kinek ressortjához ez tartozik, bizonyára azon helyzetben lett volna, hogy ez irányban is felvilágosítást nyújtson. Látjuk tehát, t. ház, hogy Fiúméban igenis vannak orvoslást igénylő állapotok s ennélfogva nem esodálom, hogy minden alkalommal, a midőn bármilyen, Fiúméval összefüggő kérdés fölmerül, ugyanakkor felmerülnek mindazon komplika cziók, a melyeket egyes intézmények, egyes ott szereplő egyének, a magyar állammal szemben felidéznek, sőt a maguk szempontjából is mindig bonyolulttá tenni igyekeznek. Ezt kívántam tudomásom szerint itt megjegyezni. A mit Lukáts Gyula t. képviselőtársam, itt közbeszólt, hogy az ő felfogása szerint e dologból — nem tadom — tán nem áll semmi, vagy hogy nem úgy van, mint én elmondottam, e tekintetben, azt hiszem, módjában vau e dolgot megmagyarázni. Többször volt ugyan alkalmam tapasztalni, hogy ő nagy fontoskodással szól hozzá a tengerészeti kérdésekhez, a mi mindenesetre azt a vélelmet kelti, hogy ő bizonyosan a tengerész-karban valami kiváló vagy előkelő állást foglalt el. Sajnos, hogy informáczióm szerint ez a nagy tengerészi állás talán még sem bir se a dekórum, sem a hivatali kör tekintetében oly súlylyal, hogy t. képviselőtársamat, a ki pláne velem együtt egy párton ül ezen oldalon, feljogosította vagy arra indíthatta volna, hogy minden indokolt felszólalás helyett, így közbeszólással igyekezzék beszédem