Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-184
184. országos Illés 1897. november 6-án, szombaton. 195 tétek kiegyenlítése ezéloztatik, bizonyos visszásságok megszüntetése tervbe vétetik, szóval, hogyha egy államférfiú, vagy egy kormány egy bonyodalmat megoldani akar, csakis ezért őt elítélni nem lehet. Mert hiszen sokkal könnyebb nem kormányozni, mint kormányozni. Azt azonban meg kell adni, t. képviselőház, hogy vannak oly körülmények és oly bonyodalmak is az állami életben, a mikor nagyobb bölcseség nem kormányozni, mint kormányozni. És épen az államférfiak helyes ösztöne akkor nyilatkozik meg, hogy habár a hatalmon vannak, mégis meg tudják választani azt a pillanatot, hogy ezen hatalom segélyével mikor, mily alkalommal kormányozzanak és mikor ne kormányozzanak. Hogy a fiumei kérdés eddig mily eredményeket szült, azt az előttem szólott t. képviselőtársaim már megvilágították. Előttem csak két dolog lebeg, a mely közvetetlen tapasztalásból jutott tudomásomra, és a melyet itt a képviselő h.iz előtt kötelességemnek ismerek feltárni. E két dolog szintén bizonyos fényt vet arra a körülményre először, hogy helyes-e, lehet-e, hogy kellő és megfelelő képviselet nélkül álljon ott Fiúméban is a magyar tengerparton. A második kérdés az, hogy helyes-e, hogy a magyar kormányzat és törvényhozás éveken át figyelmen kivííl Nagy és megszűnik az annyira fontos ellenőrzés. Hogy mit eredményez a kellő képviselet hiánya, ezt legjobban bizonyítja a nyáron történt sajnos eset. Méltóztatnak tudni, hogy az angol, tizenegy hajóból álló földközi tengeri hajóraj időnkint udvariasságból meg szokta látogatni a magyar tengerpartot is és eddig a magyar állam is mindig megtette azt a kötelességét, a melylyel nemzetközi és udvariassági szempontból tartozott. Eddig az annyiszor hangoztatott paritás szempontjából Fiúméban is úgy kikötött a hajó-' raj, mint Triesztben. Most úgy hallom, egy eddig nem alkalmazott rendelet alapján — beismerem, nem volt alkalmam megszerezni és elolvasni — állítólag a hadügyminisztérium utasításából megtiltották, hogy az angol hajóraj egész teljességében Fiúméban kikössön és csak azt engedték meg, hogy csak három kössön ki Fiúméban, kettő vagy három Voloskában, egy része Buccariban, egy vagy két hajó Abbáziában kötött ki. Azt hinné az ember, talán valami különös hadászati szempontból történt ez, vagy azért, mert Anglia iránt a rokonszenv meggyengült. Tényleg, ez a látszata is volt. De ehhez járult még egy sajnos körülmény. Eddig tudniillik a magyar állam mindig megfelelő fogadtatásban részesítette az angol hajórajt, sőt annyira mentek a mostani kormány elődei, hogy midőn betegség gátolta a kinevezett kormányzót, például gróf Zichy Ágost annak idején, akkor a kormány egyik megfelelő rangban levő képviselőjét leküldte, hogy az angol hajórajt fogadja, addig most — és pedig meglehetősen kellemetlen és visszás hangulatot keltve az érdekelt körökben ott len és távol is — még csak a szokásos fogadásban sem részesítette, nem történt meg a szokásos tisztelgő találkozás, a mely eddig mindig megtörtént, az egész talán csak abból állt, hogy a kormányzói hivatalnak egyik tagja felment a hajóra, és ott talán elismerte a jövetelüket. Azelőtt kivétel nélkül is mindig következetesen betartva megvolt a rendes díszebéd, a rendes fogadóestély, most azonban e tekintetben semmi sem történt. A t. ház csak akkor nyerhetne kellő benyomást azon hangulatról és kellemetlen benyomásról, a melyet ez a dolog keltett, ha módjában volna, miként nekem volt személyesen módomban Angolországnak fiumei kereskedelmi képviselőjével beszélni, a ki azt mondotta nekem, — és minthogy ő nem kötelezett diszkréczióra, hát el is mondhatom, — hogy teljesen megmagyarázhatlan az egész dolog, de hogy politikai okosság nincs a dologban, — úgy mond, — az már tisztán áll. Húsz év óta képviseli ott lenn ez állást az illető, de még ilyen nem történt. Hogy milyen hatást keltett ez az angol tiszteknél, mutatja az, hogy Fiume előtt is a többi kikötőkben kikötöttek a hajók, nyolez napon át a hajót el sem Nagyták és a magyar állam kikötőjének létéről, a magyar állam képviseletéről és hatalmáról egyáltalán tudomást sem vettek hivatalosan. Hogy ez az intézkedés, illetve ez a mulasztás és hanyagság meg nem indokolható nemzetközi politikával, azt legjobban bebizonyította az, a mi azután Triesztben történt. Míg azelőtt Trieszt és Fiume között a paritás mindenkor megtartatott, most úgy látszik, hogy valami sajátságos titkos kéz arra igyekezett, hogy Fiúménak diszkreditásával épen Triesztnek felsőbbsége demonstráltassék ezen alkalommal. Ugyanaz a 11 hadihajó, a melynek megtiltatott bizonyos hajózási rendelet folytán, a melyet azonban az előtt soha sem respektáltak, hogy Fiume előtt kikössön, ugyanaz a 11 hadihajó egy csomóban, egy rajban megjelent a trieszti kikötőben, a hol az osztrák kikötő képviseletében ott volt maga az ellentengernagy is, Minutillo báró, a ki — a mint olvastam — az összes parancsnok-tisztek tiszteletére 24 terúékíí díszebédet adott, a melyet az angolok a hajón viszonoztak, ott megjelent az angol tengernagy törzskarával, az öszszes hajóparancsnokok és a szokásos pohárköszöntőket is elmondták a szuverénekre, e gy3&"
