Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-184

194 !^« országos ülés 1897. norember 6-án, szombaton. zet nem vérrel szerzett volna, egyedül Fiume az, a melyet ajándék útján kapott nagynevű királynőjétől. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én úgy veszem észre, hogy a mostani kérdésnek ilyen alakban való feltárulását az okozza, hogy a kormánynak ma sincs bátorsága épen Horvátország miatt véglegesen megoldani ezt a kérdést, hanem belátja a multak hibáit, iparkodik Fiumét valahogy közelebb-közelebb hozni Magyarországhoz és ezáltal a tapintatlanságnak és erőszakosságnak egész sorozatát idézi elő. Mert, t. ház, már csak méltányossági szempontból, ha ezen tapintatlanságnak egyikét, ép a .kérvényben foglalt aktust nézzük, mégis csak abszurdum, hogy a bűnvádi eljárás életbeléptetése alkalmából Fiume számára Budapesten alkotnak törvényszéket. Itt vannak a nyelvkülönbségnek nehézségei, itt vau a 600 kilométer távolság. (Igaz! Úgy van!) Akkor, mikor nekünk épen arra kell törekednünk, hogy a végleges megoldásig biztosítsuk magunknak Fiume rokonszenvét, a mely különben a magyar nemzet iránt megvan s csak a kormány iránt rendült meg : akkor, mondom, megtagadni a fiumeiek e kérésének teljesítését s a külön esküdtszéket nem adni meg nekik — erre csak Erdély miniszter úr akaratossága lehetett képes. Aztán jött a többi törvények életbeléptetése. Önök megadták Fiúménak azt a jogot, hogy a törvények életbeléptetése előtt véleménye kikérdezendő. Fiume ily alkalmakkor sohasem akart ellenállani a magyar kormánynak; most sem tette volna, ha a kellő formában fordulnak hozzá. Hanem midőn a régi Bach-rendszer módjára főnököt küldenek ki, a ki rájuk parancsol, hogy ezt akarom : nem csoda, ha fellázad önérzetük, hisz ezt a legutolsóbb féreg sem tűrné! De persze a miniszterelnök úr megszokta, hogy akaratát ne simán, ne diplomatikusan, hanem erőszakosan érvényesítse. Aztán ott van a fiumei kormányzó kérdése, melyről már annyit szóltam. A miniszterelnök úr szerint a kormányzó hiánya nem foly be a fiumei közügyek menetébe. Én pedig azt látom, hogy épen ez okozza azokat a bajokat ; az, hogy nincs okos ember, a ki a kormánynak tanácsot adhatna Fiumét illetőleg. Ezért történhetik meg, hogy magyar alattvaló igazságos érdekei megvédésére idegen államhoz kénytelen fordulni. Az »Ika« hajó katasztrófájára czélzok. megbotránkozással utalva azokra a tudósításokra, melyek erről a lapokban megjelentek, s melyek, hogy más kifejezést ne használjak, inspirálva voltak. A történelemben egyedül álló eset, hogy hajószerencsétlenségnél, midőn bűncselekményről nem lehet szó, egy kapitányt hónapokon át fogva tartanak, csak azért, mert oly hivatalnokot küldenek oda, kinek a tengerészeti törvényekről fogalma sines. A magyar törvény szerint a hajószerencsétleoség által okozott karók miatt egy hónapon belül kell pert indítani; ez esetben pedig az illető társaság egy hónapon beltíl még beszélni sem tudott a kapitánynyal s így érdekei védelme miatt Olaszországba kellett mennie. Mindennek az az okozója, hogy Fiúméban nincs kormányzó. Ha tagadja is a miniszterelnök úr, a legújabb félhivatalos tudósítások szerint most is az a kormány törekvése, hogy ne kormányzó, hanem valami hivatalnok kormányozza Fiumét. Könnyen meglehet, hogy az ankéten külön is választják a kormányzóságtól a tengeri hatóság főnökségét. Nem foglalkozom tovább e kérdéssel, lesz alkalmam más fiumei kérdésekkel foglalkozni, most csak azt jelentem ki, hogy a fiumei kérdésben felmerült kellemetlenségek okozójának nem tartok mást, mint a kormányt. Az volt oka eddig, a következményekért is ő lesz a felelős, másrészt pedig Fiume feljajdulásának jogosultságát sem tudom tagadni és épen ezért, habár elítélem azon kifejezéseket, a melyek a kérvényben használtatnak, a kérvénybizottság határozatát sem fogadom el. Külön határozati javaslatot azonban nem adok be, mert annak sorsáról előre is meg vagyok győződve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnöki Kivan még valaki a kérdéshez szólani ? Visontai Soma: T. képviselőház! Én a kérdésnek azon egész terjedelméhez, a mely a fiumei ügyet felkarolja, hozzá szólani nem kívánok, csak konstatálni akarom, hogy tényleg az egész országnak figyelmét fölkeltették azok a visszásságok és bonyodalmak, melyek a fiumei kérdéssel kapcsolatban vannak. Nagyon természetes, hogy a magyar közvélemény féltékenységgel, de szeretettel is kiséri mind ama mozzanatokat, a melyek a magyar tengerparttal kapcsolatban vannak, mert hiszen nemcsak azon közjogilag biztosított önállóságot akarja megóvni, a melyet Magyarország törvényei szerint Fiúméval szemben gyakorolhat, hanem igyekszik fentartani azon bensőséget és a kapocsnak azon szilárdságát és szorosságát, a mely egyedüli biztosítéka annak, hogy Fiume a maga missziójának és a magyar érdekeknek is mindenkor megfeleljen. A mint mondom azonban, ezen kérdésekre kiterjeszkedni nem akarok. Tény az, hogy az igen tisztelt miniszterelnök úrnak intézkedései bizonyos izgalmat okoztak a nemzeti közvéleményben. Igen szép dolog az, ha egy államférfiú a ki kormányzásra van hivatva, kormányozni is akar és abszolút szempontból nem is lehet elítélni, ha bizonyos elposványosodott kérdések egy kormányzat által fölvétetnek, bizonyos ellen-