Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-184

|Q() 184. országos ülés 1897. november 6-án, szombaton. viselőtestületet. A múlt évben váll ózott ezen eljárás egy konkrét esetben a bűnvádi perrendtartásnál. Régebben a törvény mindig azt mondta ugyanis, hogy: »E törvény Fiúméban rendeleti úton léptetendő életbe a helyi viszonyok által igényelt módosításokkal« s a törvény szentesítése után meg is kérdezték Fiumét, hogy autonómiája szempontjából minő változtatást tart azon szükségesnek. Ib96-ban a bűnvádi perrendtartásnál magába a törvénybe vétetett be, hogy ez eo ipso Fiúméra nézve is érvénynyel bir. Már most törvényt rendelettel megváltoztatni nem lévén lehetséges, Fiúménak utólagos meghallgatása az autonómiára nézve teljes garancziát nem nyújthat. Itt, a mint már voltam bátor e házban nyi latkozni, csak két eljárás lehetséges: vagy belevenni a törvényjavaslatba, magába a Fiume autonómiája szempontjából szükséges összes módosításokat, vagy pedig az 1880 óta a múlt évig követett gyakorlatnak megfelelőleg törvényben felhatalmazni a kormányt a kellő módosításokkal a rendeleti úton való életbe léptetésre. Mihelyt azután megkérdezi a t. kormány Fiumét az autonómiáját érdeklő ügyekre nézve, itt sérelem, és e tekintetben nézeteltérés a kormány és Fiume város között többé elő nem fordulhat. A leghelyesebb eljárás az. a melyet a t. miniszterelnök úr augusztus hó folyamán a fiumei deputáczió előtt és tudtommal azóta a házban is említett, hogy a törvények életbe léptetése előtt a helyi viszonyokra nézve, a mint azt az 1883. évi regnikoláris bizottság is elhatározta, Fiumét meghallgatja. Tudván, hogy a t. kormány ezt meg fogja tenni, a kérvény lényegére nézve, minthogy az, a mi Fiúméra nézve jogos és igazságos, a kormány neki meg fogja adni, egyszerűen napirendre térek. Azonban mint Fiume város képviselője kötelességemnek tartom felhívni a tisztelt ház figyelmét néhány kérdésre, néhány tévedésre. Mert sajnos, Fiúméban az utolsó időben igen nagy az izgatottság, ezt félreértik a fővárosban, s a fővárosi és vidéki sajtóban ennek kapcsán annyi téves informáczió lát napvilágot, hogy ez csak ismét fokozta az izgatottságoi oda lenn. Nem fogom a tisztelt képviselőházat fárasztani azzal, hogy Fiumét illetőleg a téves informáezióknak egész sorozatát rektifikáljam; egykét ilyen, az egész sajtót megjárt állításra nézve azonban legyen szabad egypár felvilágosító megjegyzést tennem, a mit annál is szükségesebbnek tartok, mert azt hiszem, hogy ilyen kérdésekre áll az olasz példabeszéd, hogy »Conti chiari amici buoni.« így például egy lapban azt olvastam, hogy Fiúméban 18—20 ezer magyarajkú magyar honos van. Azután egy lelkes hazafi egy felhívásban már megszaporította ezek számát, Fiume Összlakosságának 2

/3-ára emelve fel a magyarajkú magyar honosok összegét. Magyar szempontból határozottan sajnálni vagyunk kénytelenek, hogy ez nem így van, de minthogy nincs így, minthogy Jekelfalussy egészen más számadatokat tanít statisztikájában, igazán csodálom, hogy ilyen a valóságnak teljesen meg nem felelő abszurd állítás hogyan járhatta meg az egész sajtót és hogyan lehet az, hogy igen okos emberek ilyen téves alapon azzal állanak elő, hogy 18 ezer magyar jogtalanul áll ott az olasz nyelv miatt s nem tudom mi egyéb miatt. Ezzel kapcsolatosan szintén megjárta a sajtót azon vád, hogy Fiume igen szűkkeblű a községi illetőség megadása tekintetében. Én utána jártam a dolognak; tudom, hogy Triesztben és más tengeri városokban az ott illetékesek és a községi illetőséget nem birok számában az aránytalanság sokkal nagyobb, mint épen Fiúméban a mint ez a kikötővárosokban rendesen is szokás. Különben kérdezősködtem is, hogy speczialiter magyar embereket visszautasítottak-e. Tudtammal egyetlen egy magyar embert utasítottak vissza a községi illetőségbe való felvételt czélzó kérvényével; ennek kérvénye is még függőben van és egyszerűen azért lett visszautasítva, mert első izben teljes vagyontalanságáról kapott a hatóság felvilágosítást. Igaz, történt néhány visszautasítás, de egyszerűen azért, mert az illető kérvények a statútum kellékeinek meg nem feleltek, de ezek is csekély számban voltak. Különben azt hiszem, a volt kormányzó urak legjobban hivatva lennének arra, hogy elmondják, — ha tényleg áll ezen állítás, — miért negligálták kötelességeiket. Hisz joguk és kötelességük lett volna a statútum érvényesülését előmozdítani, hát miért nem tették meg ? Azt hiszem, azért, mert nem volt reá okuk s így nem mulasztottak semmit, hanem az az egész hir talán inkább néhány sértett fél részéről per duplé vagy triplé megfelelően felfújva, került bele a magyar sajtóba. Azt is olvastam Fiúméról a lapokban, hogy közegészségügyi viszonyai infámisok. Én úgy tudom, hogy a legilletékesebb fórumot, a belügyminisztériumot ismételve az ellenkezőről informálták, és magam meggyőződtem arról, hogy e viszonyok igen kedvezők Fiúméban s az intézmények igen jók. Volt egy-két nehézség a tömeglakások tekintetében, de meggyőződtem róla, hogy nem az autonóm hatóságok, hanem foree majeur jellegű, más, országos, közigazgatási indokok okozták a teljes szanálás hiányát. Azt is hallottam, hogy Fiume haza- és magyarellenes törekvéseket táplál; erre nézve Thaly Kálmán t. képviselőtársam oly kimerítően nyilatkozott, hogy a kérdéssel bővebben