Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-184

184. országos ülés 1897. norember 6-án, szombaton. 189 arról, hogy ha a t. kormány más módszert és más eljárást követett volna Fiúméban a törvények életbeléptetése tekintetében, nem fogott volna előállani az a nyugtalanság, a mely Fiúméban felmerült. De, t. ház, előttünk van a kérvény s azt valamely alakban el kell intéznünk. Én, t. ház, nem konczedálhatom Fiume részére azt a jogot, a melyet a kérvény tartalma szerint magának vindikálni látszik, azon jogot nevezetesei), hogy Fiúméban a törvényeket életbeléptetni ne lehessen Fiume beleegyezése nélkül, vagyis Fiume beleegyezésének ellenére, nem helyeselhetem továbbá a kérvényben foglalt tiltakozást, de legkevésbé pedig azon kijelentést, hogy a mennyiben mégis Fiúméban az eddig alkotott törvények Fiume beleegyezése nélkül léptettetnének életbe, ezeknek érvényét nem hajlandók elfogadni. Ez, t. ház, egy oly kijelentés, a mely sem törvényeinkkel, sem Fiume közjogi helyzetével, sem általában az állameszmével össze nem egyeztethető. Status in statu nem létezhetik,, legkevésbé pedig oly alakban, hogy annak ne csak tiltakozása, de egyenesen való joga legyen a törvények életbeléptetésével szemben. (Általános, élénk helyeslés.) Miután pedig, t. ház, ha e kérvény másként intéztetnék el, mint a bogy javasoltatik, ezáltal elismerni látszanánk Fiúménak azt a jogát, hogy neki tiltakozni törvényesen joga van, ennélfogva sajnálattal bár, mert, ha Fiume más kérvényt nyújtott volna be, hajlandó lettem volna azt a kormánynak kiadni, így azonban a kérvénynek tartalmát tekintve, ezt lehetetlen tenni, legalább erkölcsi jeleniőségtí praejudiczium nélkül és így e szempontból ismétlem, sajnálattal bár, de kénytelen vagyok, hozzájárulok ahhoz, hogy Fiume kérvénye minden bővebb tárgyalás nélkül, egyszerűen levéltárba tétessék. Ezt akartam csak ez alkalommal a magam részéről kijelenteni, mert ismétlem, hogy hihetőleg lesz alkalmunk a fiumei kérdéssel, melybe annyi homály, annyi tudatlanság, annyi félreértés vegyült bele, még foglalkozni, és lesz alkalmunk megmondani azt is, hogy mikép kell ennek a kérdésnek a gyökerére illeszteni a fejszét akként, hogy a fiumei viszonyok végre-vaLihára rendeztessenek. Ezeket akartam ezúttal kijelenteni és a magam szavazatát ezekkel indokolni. (Helyeslés bálfelöl.) Nyegre Lászlő jegyző: Gróf Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház! Azt hiszem, t. ház, nem fogják tőlem szeréuytelenségnek venni, ha a fiumei kérdés felvetése és tárgyalása alkalmával én, mint Fiume város képviselője, kötelességemnek tartom a kérdéshez a magam részéről szót kérni és ahhoz röviden hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) Ha tisztán és szorosan Fiume város képviselőtestületének pártkülönbség nélkül egyhangúlag hozott határozata alapján megszüíemlett kérvényéhez kívánnék szólni, igen röviden, pár szóval végezhetnék. Nézetem szerint tudniillik a kérdés egyszerűen így áll: Az 1868: XXX. törvényczikk 66. §-a minden kétséget kizáró módon megállapítja Fiume államjogi, közjogi hovatartozását, ez dískusszió tárgya nem lehet és e házban véleménykülönbség tárgyát sem képezheti és nem is képezi. Más kérdés az, hogy az 1868 : XXX. törvényczikk 66. §-a értelmében Fiume külön autonómiája és az erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati intézkedések végleges szabályozásáig mikép láttassanak el a fiumei ügyek, mikép hozassanak meg Fiumére nézve a törvények stb. E tekintetben, ha szabad úgy mondanom: a fiumei irodalmat véve tekintetbe, a különböző álláspontok egész sorozatával találkozunk. Ezeket én vizsgálatom tárgyává nem teszem és egyszerűen csak azt konstatálom, hogy maguk a magyar kormányok, sőt a magyar országgyűlés is az idők folyamán az utolsó harminca éven belül egymástól eltérő álláspontokat foglaltak el, egymástól eltérő eljárásokat követtek. így 1868 tói kezdve, a midőn a törvény alapján összehívott regníkoláris bizottság végleges megállapodásra jutni nem tudott és megalkotta a fiumei provizóriumot, egész 1880-ig az volt a magyar kormányok felfogása, hogy Fiumében marad minden szorosan a provizórium alapján, azon változtatni mindaddig nem lehet, míg a törvény értelmében véglegesen meg nem állapíttatnak Fiume belkormányzat-autonómiai kérdései. Ezen felfogást követték a magyar kormányok, abból indulva ki, hogy mintán az 1868 : XXX. törvényczikk alapján mihamarébb véglegesen meg lesznek oldandók Fiume belkormányzati kérdései, addig legokosabb mindent a status quo alapján megNagyni, így történt, hogy a régi osztrák törvények, pátensek Fiúméban érvényben Nagyattak. Madarász József: Elég rossz! Gr. Batthyány Tivadar: 1880-ban a magyar kormány és törvényhozás eltért ezen alaptól, a teljes status quo fenntartásától és arra az álláspontra helyezkedett, hogy magában, a belügyi autonómiát érintő törvényekben nem intézkedik ugyan, hanem igenis törvényes felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy Fiumét illetőleg rendeleti úton intézkedjék. Ezen eljárást követték a kormányok és követte az országgyűlés, a múlt évekig, a midőn is mindenkor egy törvény életbeléptetése előtt a Fiume autonómiájára nézve szükséges módosítások iránt meghallgatták a város hivatalos képviselőjét, a kép-