Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-182

182. országos ülés 1897. november 4-én, csütörtökön. 17 ti tokra feleltem, a t. házzal részletesen meg fogom ismertetni. Azt kérdi a t. képviselő úr (olvassa): »3. Ha és a mennyiben a kincstári fatermékek értékesítési módját a felhozottak daczára meg nem változtatná, szándékozik-e gondoskodni arrÓl, hogy a kincstári bérlő vagy bérlők, galicziai fatermékeket a kincstári viziutakon le ne úsztathassanak s ily módon a kincstár és a nagy közönség érdekeit nyerészkedő manipulácziók és a szabad verseny korlátozása útján jövőben ne veszélyeztethessék ?« Erre nézve az a válaszom, hogy a kincstári bérlőnek igenis volt egy az akkori helyzetben magyarázatát találó kivételes engedélye ilyen galicziai fának betntajozására. Ezen kivételes engedély azonban két év előtt lejárt, én ilyen engedélyt senkinek sem adtam és a jövőben sem szándékozom adni. (Helyeslés.) Már most nem állok meg annál, hogy a t. képviselő úr interpellácziójára pontonként feleltem, hanem elismerem, hogy ezen nagyfontosságú és nem kis nehézségekkel járó kérdésben a t. ház méltán számíthat arra, hogy teljes tájékozást nyerjen. (Halljuk !) Erre nézve van szerencsém előadni, hogy én az összes mármarosmegyei termékeket nyilvános árlejtésre kiírtam (Helyeslés) és gondoskodtam arról, hogy ezen hirdetmény a legteljesebb mértékben tétessék közzé. Továbbá miután azt találtam, hogy a faértékesítési viszonyokat hosszú időre előre kiszámítani nem lehet és én legalább remélem, hogy a fa értékesítési viszonyok mindig kedvezőbbek lesznek, — már bizonyos javulás most is mutatkozik — ennélfogva a tízéves rendszerrel szakítva öt évre írtam ki az árlejtést és pedig azért is, hogy az e téren netalán újabban támadó közgazdasági követelményeknek eléje ne vágjak. Jelentem továbbá, hogy eltekintve a bustyaházai faanyagtól, a melyet külön írtam ki, a máramarosmegyei erdőigazgatóság kerületében az eddig egy csoportban, egészben kiadott faanyagot négy csoportra, négy részletre osztottam. Általában iparkodtam az erdőket viszonylag kisebb csoportokban értékesíteni. E szerint jártam el Liptóban, Zólyomban, Barsban, mindenütt, a hol a szerződések lejártak. A jelen árlejtési föltételekben van gondoskodva arról is, hogy egy-egy csoportra csak egy vállalkozó reflektálhasson, és ki van kötve, hogy a csoportok egymás között sem a fa értékesítésére nézve, sem pedig a munkabérek nyomása tekintetében kartelleket ne köthessenek. (Helyeslés.) A tutaj ozási utakat az államkincstár részére fentartottam. Intézkedtem az iránt, hogy a míg eddig Mármarosmegyében magában a fatermékeknek csak egy Ötödrésze dolgoztatott föl, úgy jövőre legalább a fűrészözei bíró csoportokban a fatermék 30°/o-a, tehát közel 1

/3-a. Máramarosmegyében legyen feldolgozandó. Intézkedtem az iránt, hogy a vállalkozók munkásai is mindazon védelemben részesüljenek az állam részéről, a mely garancziáknak már a házban más alkalommal kifejezést adtam. Már az eddigi szerződésekben is volt olyan intézkedés, hogy az állam nemcsak saját szükségletére tarthat vissza fát, hanem fentarthatja azt a fát is, a mely a megye közönsége részére szükséges. Én pedig intézkedem az iránt, hogy Máramarosmegye minden lakosa, ide értve a testületeket, iskolákat, egyházakat is, szóval Máramarosmegyében mindenki saját czéljaira oly egység-áron kapjon kicsiben az államtól fát, a milyen egység-árban nagyban a vállalkozók az államnak azt fizetni fogják. (Helyeslés johbfelől.) Azt hiszem, ez is egy igen móltányos intézkedés. T. ház ! Én Máramarosmegyében magam jártam azért, hogy a viszonyok iránt minden tekintetben tájékozzam magamat, azért, hogy minden véleményt halljak, Máramarosmegyében én azt láttam, hogy a megye egész lakossága minden nemzetiségküiönbség nélkül híven ragaszkodik a magyar állam eszméjéhez, (Helyeslés.) ennek fejében méltán igényelheti ez a nép, hogy az államnak ne csak hatalmát és erejét, hanem jó indulatát és védelmet is érezze. (Helyeslés.) Ilyen értelemben iparkodtam és fogok iparkodni a jövőben is eljárni : azt hiszem, már eddigi intézkedéseim is Máramarosmegyében megnyugvást keltettek. Kérem, hogy válaszomat tudomásul vermi méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: T. ház! Sietek köszönetemet nyilvánítani az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrnak azért az előzékenységért, melyet az által tanúsított, hogy az általa is nagy horderejűnek elismert kérdésben a lehető leggyorsabban adta meg a választ. A mi azonban a válasz érdemét illeti — eltekintve egyes kijelentésektől, — a dolog resuméjét nem vehetem tudomásul. Nem vagyok tudniillik abban a helyzetben, hogy azzal, a mit a t. földmívelésiigyi miniszter űr mint tett intézkedést nekünk bejelentett, a kérdést kimerített nek tekintsem. A kiindulási pont más volt, az tudniillik, a mit a t. miniszter úr 1896. évi márczius hó 26-áu is elmondott Ez azzal, a mit most méltóztatott mondani, összhangba nagyon nehezen lesz hozható. Azt mondta a t. miniszter úr: »A mi pedig az erdők értékesítését és az értékesítés módját illeti, azt tartom, hogy az erdőket ezentúl is megfelelő részletes és előzetes becslés útján, lehetőleg nyilvános árverés útján értékesíttessenek egyfelől, másfelől az erdők lehetőleg kisebb részletekben akként tűzessenek ki eladásra, hogy az a nép, mely ott lakik,