Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

36 150. országos ülés 1897. jnllns 29-én, csütörtökön. szem, iiogy ha a t. pénzügyminiszter úr lelkiismeretesen végig tekint az ország helyzetén, találhat sokkal hálásabb terrénumot prémiumra, mint a ezukoriparnak istápolására. A napokban ide fenn volt — a ház folyosóján láttam — Temes vármegyének főispánja deputálni a t. kormánynál. Most, a júliusi aratásnak időjén jött azért, hogy a temesmegyei Ínségeseknek jövő évre vetőmagjuk legyen, hogy a Temesmegyében előreláthatólag szomorú, sötét állapotokat feltáró jövővel szemben a kormány, idejekorán gondoskodjék és ezen állapotok szanálására eszközöket bírjon nyújtani. Nem tudom, hogy a t. pénzügyminiszter úr milyen ígérettel boesájtotta el Temesmegye főispánját; nem tudom, hogy a temesmegyei Ínséges gazdák és a legnagyobb ínség elé néző nép javára milyen prémiumokat kivan nyújtani, de azt gondolom, hogy akkor, mikor olyan termési kilátások előtt állunk, mint a milyenek mutatkoznak Magyarország alvidékén, midőn előreláthatólag milliók és milliók fognak a kormányhoz folyamodni támogatásért és segítségért, ezen egy évi prémiumot, a melyet a czukoripar támogatására akar a pénzügyminiszter úr felajánlani, sokkal józanabb, okosabb és az ország érdekében inkább való, hogy skartban, rendelkezés alatt tartsuk az öszszegct, hogy annak idején, mikor a háznak kapuján az ínség kopogtatni fog, annak enyhítésére nyittassa meg a magyar parlament a magyar kincstár ajtait. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elszomorító jelenség, a mit mi itt a parlamentben tapasztalunk, hogy ugyanakkor, a mikor oly nagy a készség a kormány által dédelgetett prémiumban járó érdekeltség támogatására, hogy ezeknek valamikép bajuk, káruk, hátrányuk ne legyen, ugyanaz a parlament az ország helyzetére való hivatkozással minden panaszt, követelést kénytelen elhallgattatni és elnémítani, vagy ha ez nem lehet, mert a panaszos kiáltást elnémítani a parlamentnek nincs módjában, kénytelen az ország pénzügyi helyzetére való hivatkozással ezeknek kiáltásai elől ridegen elzárkózni. Láttuk két évvel ezelőtt az Alföldön a szárazság és iuség felütötte fejét, és a panasz a maga kiáltó szavával bejött a parlamentbe is, volt ígéret az ellenzék részéről is, a belügyminiszter úr részéről is, hogy a kormány meg fogja tenni a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy a bajok, panaszok enyhíttessenek. Én ott lakom, a hol az ínség a legnagyobb követelésekkel lépett fel. Egyes községekben, mint a milyen az, melyet tegnap voltam bátor gróf Károlyi Sándor nevével felemlíteni, Szegvár községben semmi termés sem volt. Ott egyes jótékony földesuraknak s azok között első sorban gróf Károlyi Sándornak lehetett köszönni, hogy az inség okán a kielégítetlen közönség meg nem ostromolta a hivatalos házakat, hogy panasza meghallgattassák és követelése kielégíttessék. Én ott lakom, de nem tapasztaltam egyebet a t, pénzügyminiszter úr részéről, hogy az inség tartamára az adóbehajtást felfüggesztette; de a következő esztendőben kétszeres adót exequáltak a lakosokon. Tehát azok, kiknek semmijök sem termett, a kiknek úgy kellett vetőmagot adni, hogy a következő évre bevettessék a földjeiket, a kiknek még annyi prémiumot sem nyújtott a kormány, hogy annak a földnek, a mely neki be nem hozta a maga gyümölcsét, a melyből adóját megfizethette volna, legalább az adóját elengedte volna. Hát ez az általános helyzet, ez a praxis az országban? így kezeljük az igazi panaszt? így állunk az ínséggel szemben? Ha igen: akkor a t. kormány messze túl gázol a nemzetnek és az országnak az érdekén és nyilvánvaló visszaélést követ el a nemzet java ellen, hogyha egy magyar állam közjogi életéből minden különösebb ok nélkül kiszakított iparágnak a dédelgetésére és támogatására milliókat áldoz. Prémium Német-, Porosz-, Franczia- és Angolországban, ha egyáltalában a nemzet arra szánja el magát, hogy prémiumot adjon valamely iparágnak támogatására, az illető államnak megengedett luxus, mert akár Németországot, akár Francziaországot veszszük is iparkultúra szempontjából, az iparéletnek minden ága a fejlődöttség teljes színvonalán áll és az ipar-élet minden ágának háta mögött állami támogató kéz nélkül magában a nemzeti erőbeu, az ipari vállalkozásban és társadalomban oly szilárd, oly megdönthetetlen erő és pénzhatalom fekszik, hogy ottan az ipar-élet minden vonala önmagában hordja a fejlődésnek, a felvirágzásnak és versenyképességnek minden elutasíthatatlan feltételét. Ott tehát a nemzeti ambicziókból az állam megreszkirozza azt, hogy ő prémiumot nyújt valamely iparágnak, hogy azzal reprezentáljon, azzal tündököljön a müveit világ előtt. Ezt Franczia-, Angol- és Németország megengedheti magának a nélkül, hogy magát az államkincstárt megkárosítaná; megengedheti ezt nemcsak azért, a mit itt jeleztem, de megengedheti azért is ... Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ugyan minek beszél ? Sima Ferencz: Azt kérdezi az igen tisztelt kultuszminiszter úr, hogy miért beszélek ? Megmondom a t. miniszter úrnak, hogy miért beszélek! Azért beszélek igen szívesen, főleg a mikor a t. kultuszminiszter urat látom, mert ö" bizonyára legjobban tudja, hogy mikor itt a néptanítók helyzetének javítása ezéljából, kiknek munkásságától a nemzet haladása és a t. miniszter úr dicsősége függ, itt a leglelkesebb be