Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

160. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. 87 szédeket tartottuk, bár nemes gondolkozásban majdnem egy egész fejjel felettünk álló ember, grőf Csáky Albin ült a miniszteri székben, az ország pénzügyeire való tekintettel kénytelen volt a t. miniszter úr saját lelkének azon vágyát legyőzni, hogy a nemzet napszámosainak sorsán nem javíthat. Ha tehát ä t. miniszter úr igazán lelkén hordja a magyar kultúra ügyét, követeljen prémiumot a tanítók számára, és mi egy szívvel. lélekkel sorakozunk melléje. Azért beszélek, mert nem látom beszélni a t. miniszter urat a néptanítók érdekében, mert nem látom, hogy azt mondaná: hogy addig pedig semmiféle prémiumot nem adunk, míg a nemzeti közoktatás megfelelő támogatásban nem részesül. Es miután itt van a t. belügyminiszter úr, (Derültség.) hozzá is van egy pár szavam. Remélem, hogy e kérdésnél a szokott kellemetlen összeütközést ki fogjuk kerülni. A többek közt azért is beszélek, mert itt a napokban a kérvények tárgyalásának során, a megyei tisztviselők kérvénye itt feküdt a ház asztalán. Követelik, illetve kérik e tisztviselők, hogy helyzetük javítása érdekében az ország hozza meg a kellő áldozatot. Nincs kétségem az iránt, hogy a t. belügyminiszter úr, a ki visszaéléseiben is mindig szívesen keres és talál is mentséget a tisztviselők megvédelmezésére, ha módjában állna, nem zárkóznék el attól, hogy költségvetésében nagyobb prémiumot vehessen fel. Perczel Dezső belügyminiszter: De nem kivitelit ? Sima Ferencz : Nem bánom én : akár kiviteli, akár beviteli prémiumot, (Derültség a szélső haloldalon.) csak költségvetésében találjon a t. belügyminiszter úr módot és alkalmat arra, hogy sí vezérlete alatt álló magyar tisztviselői kar számára a maga munkája és qualifikáeziója arányában kellő exisztenczia biztosíttassák. Akkor, mikor a tisztviselők sorsáról van szó, a minisztérium és a ház ridegen elzárkózni kénytelen attól, hogy azoknak jogos mindennap megújuló panaszát kérelmük teljesítésével enyhítse. Mi czímen kérnek tehát az urak mi tőlünk egy oly terrénum számára prémiumot, a melyben Sohasem fog a t. kormány az ellenzékkel közös fonalra találni s miként van az, hogy a gyárosok számára van, de az állami alkalmazottak számára nincs prémium ? Ha malicziózus volnék és keresném ennek indokát, tekintettel arra, hogy a mai kormányzat teljesen párturalmi rendszerre van alapítva, abban kellene megtalálnom azt, hogy miért is igyekezzék a kormány prémiumot nyújtani az állami és megyei tisztviselőknek és tanítóknak ? hogy a párturalmi rendszer érdekében ezeket azért nem kell prémiummal ellátni, mert ezek úgy is csak eszközei a fennálló kormányzatnak! (Úgy van! Ügy van! a szélső báloldalon.) Ezek prémium nélkül is voksolnak és lelkesülnek fogcsikorgatás között a mai kormányzat mellett. Ezekre tehát nincs szükség, de szüksége van az állam kormányzatnak a mai rendszer fentarthatása érdekében a milliókkal dolgozó gyárosok istápolására. Ha szüksége van a t. kormánynak erre, ne az állam-kincstárból keressen számukra prémiumot, a melynek egyedüli rendeltetése és czélja, hogy az összes polgárság számára nyújtson támogatást. Ezért beszélünk, t. ház, a prémium ellen, és még egy más okból, a melyet majd beszédem folyamán még el fogok mondani. (Halljuk! Halljuk!) Most azonbaa kérem az igen tisztelt elnök urat, méltóztassék nekem, miután még hosszasabban kívánok beszélni, öt percznyi szünetet engedélyezni. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem lehet ! Halljuk! Halljuk !) Ha nem lehet: akkor lesznek szívesek a t. képviselő urak 3 óráig esetleg fél 4-ig itt ülni. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Joga van a háztól szünetet kérni.) Elnök: Tényleg a gyakorlat az, hogy ilyenkor a ház néhány percznyi szünetet ad, a mire nemcsak a szónoknak, hanem a ház többi tagjainak is szükségük van. Én tehát figyelembe veszem a képviselő úr kívánságát, különösen tekintettel arra is, hogy most az ülések hosszabb ideig tartanak (Helyeslés a szélső baloldalon.) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Sima Ferencz t. képviselő úr folytatja beszédjét. Sima Ferencz: T. képviselőház! Én azt hiszem, miután a t. képviselőház megszavazta a ház tanácskozási idejének egy órával való meghosszabbítását, mindenki természetesnek fogja találni, hogy azok, a kik a kormány javaslatával szemben állást foglalnak, ezt az egy órai meghosszabbítást kész és jó alkalomnak tekintik arra, hogy a törvényjavaslattal szemben fenforgó minden érvüket és minden kifogásukat annál alaposabban, anná! bővebben és annál részletesebben fejthessék ki, mert különben abszolúte nem volna értelme annak, hogy miért hosszabbítjuk meg a ház tanácskozási idejét. Azért, t. ház, semmi esetre, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat kevesebb idő alatt és könnyebben menjen keresztül, mert azt az időt, a melyet e tekintetben nekünk a t. háznak és a kormánynak bülcsesége és jóakarata rendelkezésünkre bocsátott, lelkiismeretesen fel kell használni nem arra, hogy ezen idő alatt mennél több