Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

150. országos ülés 1897. Julius 29-én, csütörtökön. ségét, hát ő még most sem tud elég bölcs lenni? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Annak az ellenvetésnek tehát nincs semmi nyomatéka, vagy ha van valami nyomatéka, — noha időrend szerint reám nézve anachronizmus, — úgy százszorta nagyobb nyomatéka van a miniszter úr és a kabinet ellen. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Felhozta a t. pénzügyminiszter úr ama bizonyos Lustkandel urat, és hogy én azzal, nem tudom miben, egyetértek. Nem tudom, miben érthetek vele egyet, mert én tőle nagyon régóta nem hallottam és nem olvastam semmit. Hanem hát mi volt és ki volt ez a Lustkandel ? Ez a kérdés megérdemel tőlünk csaknem annyi figyelmet, mint a mennyit a czukorprémium megérdemel. (Halljak! Halljuk! a szélsőbalon)És minthogy a pénzügyminiszter úr beszédében ez a kérdés Lustkandellel a ház asztalára tétetett és szőnyegre hozatott, hát érdemes lesz lehető rövidséggel e thémára rátérni. (Halljuk! Halljuk!) Volt egy idő, t. pénzügyminiszter úr, a mikor ebben a mi jó, kedves szövetséges államtársunkban, Ausztriában küiönböző nézetek állottak fenn Magyarország önállóságára és alkotmányosságára vonatkozólag. Az egyik nézet, mely igen sokáig uralkodó volt, az, hogy Magyarország fegyverhatalommal elvesztette jogát, alkotmányosságát és függetlenségét és Ausztriának egyik koronatartományává vagy mivé változott át. Akkor előállott egy egyetemi professzor, úgynevezett tudományos szakértő, név szerint Lustkandel, s azt mondotta, hogy ez a nézet nem az övé. Magyarország alkotmánya, függetlensége, önállósága igenis fennáll, mert arról törvények intézkednek ; de ő azon törvényeket félremagyarázta, azokba oly tartalmat csempészett be tudományos fejtegetései közben, mely szerint az ő fejtegetéseinek eredménye ugyanaz lett, melyet a fegyveres hatalomra támaszkodó abszolutisták mutattak fel. A fegyveres abszolutisták azt mondták : a csatatéren elveszett Magyarország függetlensége örökre; Lustkandel fejtegetése szerint pedig elveszett a törvények meghamisítása útján. Az volt Lustkandel jelentősége a magyar közjog történetében, hogy ő — ismétlem — a Magyarország függetlenségéről, önállóságáról és alkotmányáról szóló törvényeket meghamisította és azok alkalmazását akként követelte, mint követelték tényleg azok, a kik a fegyver hatalmával elvesztettnek és örökre mégsem misítettnek jelezték Magyarország alkotmányosságát. Már most, t. pénzügyminiszter úr, ha arról van szó, hogy Lustkandel ezen elvével, módszerével, törvénymagyarázási tudományával melyikünk ért egyet, én-e vagy ő ? akkor a felelet nagyon szomorú. Hiszen mit csinálnak önök 25—30 év óta? Ugyanazon az úton járnak, a melyen Lustkandel, csakhogy nem vallják be. Az a aztirke egyetemi professzor a tudáskodás vakmerőségével vallotta be, hogy ő mit akar. önök, t. pénzügyminiszter úr és társai, fájdalom, csaknem ugyanazt cselekszik, a mit Lustkandel, csakhogy nem vallják be. Önök azt mondják például, hogy önök a magyar alkotmány alapján állanak és a magyar alkotmányt tartják fenn, és önök akként magyarázzák a 67 iki dolgokat, hogy azokban például a magyar hadsereg bent ne legyen; hogy a magyar hadsereg törpüljön le egyszerűen magyar ujonezozási kerületekké és ezredekké. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Lustkandel csak akként magyarázta a régi törvényeket, hogy magyar hadsereg nincs, csak magyar ezredek vannak; önök pedig akként hajtották végre. Vájjon a 67-iki egyezkedésben és azokban, a melyek egy darabig azután következtek, bent van-e, hogy Magyarország államnyelve a véderőben tökéletesen megsemmisíttessék és a magyar nemzet fiai idegen nyelven oktattassanak be idegen állam intézményeibe, és idegen államérdekeknek tökéletesen fegyveres védőjévé avattassanak át, és belőlük és gondolkozásukból a speoziális magyar hazafiság kiirtassék? Benne van-e az a 67-iki és többi müvekben? Lustkandel azt mondja, benne van. Önök ezt nem mondják, hanem valósággal belecsinálják. Es akármikor szó volt nagy fundamentális törvények magyarázásáról és alkalmazásának mikéntjéről, vájjon valamelyik kormány be merte-e vallani itt a ház előtt, hogy ő, a midőn Magyarország törvényeinek magyarázásáról és alkalmazásáról, végrehajtásának mikéntjéről intézkedik, egyúttal szem előtt tartja Ausztriának, tudom is én, miféle érdekeit? Lustkandel azt mondta: azokat az érdekeket kell elsősorban szem előtt tartani; önök nem mondják: beszélnek a haza érdekeiről, de tényleg azokat az osztrák érdekeket tartják szem előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lustkandel beszélt egy szürke tudósnak vakmerőségével és korlátolt eszű'ségével, önök pedig egy ál-államférfinak... Hentaller Lajos: Böleseségével! Eötvös Károly: bölcseségbiányával, (Derültség a szélső baloldalon.) és a tagadás és elleplezés vakmerőségével intézkednek az ország legnagyobb intézményeinek végrehajtásáról. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mit beszélt Lustkandel az osztrák alkotmányválságról s mit nem, én avval nem sokat törődöm. Nekem — és ezt a bizottsági előadó úrnak is jegyzem meg, — sohasem fordult meg eszem ágában sem az, hogy én a magyar parlamentnek jogot vindikáljak békés úton arra nézve, hogy a magyar parlament bíráló véleményt, sőt beavatkozó intézkedést tehessen Ausztria belpolitikai ügyeibe. Sohasem jutott eszembe, mert az a konzequenczia