Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-150
7K 150. országos ülés 1807. július 29-én, csütörtökön. előttem is áll, hogy akkor Ausztria politikusai is követelhetnék magukmik ugyanazon jogot, ámbár, ha mi hibáznánk is, még akkor sem is merném el soha, hogy Ausztriának joga van a mi belügyeinkbe avatkozni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De Ausztria politikusai ezt mindig tették, gyakorolták, és legfőbb sérelmünk sok száz éven át mindig az volt, és a legújabb szövetségi viszonynak is sötét árnyoldalát mindig az képezte, hogy Ausztria vezető államférfiúi és politikusai beleavatkoznak a mi dolgainkba és Ausztria felelős kormányai sohasem találnak nálunk elég erélyes kormányt, pártot, a mely őket ezen beavatkozásoktól visszariasztaná. (Igaz! Úgy van! a szélső bálo'dalon.) Az ilyen alkotmányosságot, igenis, mi ellenezzük, az ilyennek nemcsak kárára akarunk lenni, hanem az ilyennek véget akarunk vetni, mert a mi törekvésünk az, a mi összes létezési jogunk az, azért küldtek ide választóink, hogy mi Magyarország törvényhozásában egyedül és kizárólag a magyar állam nagyságát és boldogulását tartsuk szem előtt, semmi mást. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ám tegye ezt Ausztria is, joga és államférfiainak egyúttal kötelessége is, hogy tegye; fel nem áldozni egyik érdeket a másikmik. De a magyar törvényhozás ez ellen sokat vétett, sokat vétett kormányainak vezetése miatt és mellett. (Helyeslés a szélső baloldalm.) Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, hogy én a czukorhoz csak annyit értek, a mennyit a fekete kávénál foglalkozom vele. Hentaller Lajos: Azt mondta, az »Abbáziában*. Eötvös Károly: Az Abbáziában? A t. pénzügyminiszter úr a beszédjében igen sokszor emlegeti azt az egyforma eljárást, egyforma kezelést, a mely az olyan közvetett adóknál, a melyek az ipari terméssel állanak összeköttetésben, úgv Magyarországon, mint Ausztriában szem előtt tartandók. Igen, de talán a t. pénzügyminiszter úr hajlandó lesz azt beismerni, talán már be is ismerte, hogy nálunk például a czukorrépának a czukortartalma más, mint Ausztriában, tehát reánk nézve kedvezőtlenebb az arány; továbbá nálunk a mezei munkabér nagyobb, tehát itt is kedvezőtlenebb az arány; nálunk a gyári munkabér is drágább, mert gyári munkás sokkal kisebb mértékben vau, tehát az arány reánk nézve itt is rosszabb. Ha a bárom főtényezőben beismeri a t. pénzügyminiszter úr, hogy az arány nem egyforma, akkor miért, mi alapon követeli ő, hogy a prémiumnál és a fogyasztási adónál az arány egyenlő legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hisz a »si duo faciunt idem . . .« — régi latin közpéldabeszéd, az azért nem egyforma. De hisz itt nem is idem a duo. Nálunk egész mások a viszonyok, az arányban mi sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk, mint Ausztria és ő mégis egyenlő és ugyanazon tételeket követei a prémiumnál, a restitueziónál is és a fogyasztási adónál is. Hát, t. pénzügyminiszter úr, jó lenne a fekete kávénál egy kicsit foglalkozni a ezukorral, (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) és pedig az Abbáziában jó lenne foglalkozni, (Élénk derültség.) mert ott legalább egy kissé foglalkoznék ezzel a kérdéssel és ilyen képtelen következtetésekre nem jutna. (ÉHnk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ebből következik aztán, hogy mihelyt a tényezők nem egyformák, de a tényekből vont következtetések egyformaságra kényszeríttetnek, akkor az intézkedésnek eo ipso igazságtalannak kell lennie elméletileg és károsnak a gyakorlatban. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi ide jutottunk már egészen. Azért, midőn az ellenzék különböző pártjai ezen törvényjavaslat ellen itt igen jól megfontolt ellenvetéseik egész sorozatával álltak elő, ők bizony emberi és hazafias kötelességet teljesítettek. És erre nem mentség az, hogy ez a törvény csak egy évre szól, mert ismétlem azt, a mit a múltkor mondtam, hogy a nemzetet tudatosan nem egy évre, de egy napra sem szabad megkárosítani. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja az igazságügyminiszter úr, azaz a t. pénzügyminiszter úr, — az igazságügyminiszter úr régóta nem szól már semmit, — (Derültség.) hogy mi megkárosítjuk az alkotmányosságot és megkárosítjuk a parlamentarizmust. Engedje meg a t. pénzügyminiszter úr és engedje meg a t. ház, hogy a legutóbbi napok eseményeivel összeköttetésben, de kapcsolatban a t. pénzügyminiszter úr ezen kijelentésével, a parlamentarizmus kérdésére egy pár észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Vitattatott sok oldalról, sok érthetlenséggel és sok rosszakarattal kivált a sajtóban az a kérdés, hogy minő indokok vezetnek minket, függetlenségi pártot, midőn ezt a kemény és mint mondják, hosszadalmas parlamenti vitát folytatjuk a 16. §-nál és folytatjuk a czukor-prémiumnál ? Bizonyos az, hogy egyik főiudok, a mely minket vezetett, a 16. §-hoz fűződik és bizonyos az, hogy mi bár a 16. § nak magának intézkedésében nagy sérelmet nem látunk, de nagy sérelmet látunk abban, hogy ez első kísérlet arra, hogy az 1848-ban megállapított intézmények nem a közszabadság javára, hanem annak ellenére felforgattassanak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bár magában a dolog kicsiny, de szimptomatikus dolog; mi már az első kísérletnél hazafias erőnk egész teljességével törekedtünk ez ellen tiltakozni és törekedtünk ez iránynak gátat vetni.