Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

149. országos ülés 1897 . július 28-án, szerdán. H7 legbuzgóbban biztatják, hogy ez esetben az osztrák kormánynyal szemben állást foglaljon; mert hiszen ezeknek az osztrák íróknak nyilat­kozataiban mint figyelemre méltó nóvum az foglaltatik, a minek különben a legkisebb tör­vényes alapja nincs, tudniillik az, hogy magától értetik, hogy az osztrák kormánynak és az osz­trák törvényhozásnak épen olyan joga van alkot­mányossági szempontból felülbírálni a magyar kormány tényeit és a magyar alkotmány tételeit, mint a milyen jogot ők nekünk kegyesen fela­jánlanak. Ezt Meltzl Oszkár tanár a leghatározot­tabban kifejezte és ez az egy nyilatkozat is mutatja, hogy az az osztrák kontroverzia nem az alkotmány védőinek a féltékenységéből ered. Nem ered abból a még túlzásaiban is tiszteletre méltó féltékenységből, mely az alkotmány utolsó betűjét is minden félreértés és minden elhomá­nyosítás ellen megóvni el van határozva, hanem ered az osztrák pártpolitikának azon kétes for­rásából, a melyet ennek a háznak a bölcsesége az előző időkben is mindig gondosan került és a mikor teljesen el nem kerülhette, soha sem közelítette meg másképen, mint a legnagyobb óvatossággal és határtalan szkepszissel. Ugyanez a bölcseség parancsolja nekünk most azt, hogy ezt a törvényjavaslatot kizárólag pénzügyi és közgazdasági szempontokból ítéljük meg; a sze­rint fogadjuk el, vagy tagadjuk meg hozzájáru­lásunkat, a mint a törvényjavaslatot közgazda­ságilag és pénzügyileg indokoltnak vagy indo­kolatlannak tekintjük. De közjogi szempontokat, különösen pedig az osztrák alkotmány szempont­jait ne vegyítsük az ügynek a megítélésébe. Ezzel egyúttal kifejeztem azt a kérelmet is, hogy Eötvös Károly t. képviselő úr határozati javaslatát ne méltóztassék elfogadni. (Helyeslés jobbfdM.) És most befejezésül, t. ház, legyen szabad még egyetlen általános megjegyzést előterjesz­tenem. Ezen t. házban általában &x iparfejlesz­tési kérdéseket sohasem tekintették pártkérdé­seknek, mert mindannyian egyetértettünk abban, hogy országunk gazdasági függetlenségének és gazdasági szervezetünk teljességének az ipar­fejlesztés egyik nélkülözhetetlen eszköze. Hogyha mostoha körülmények között és a legtöbb téren mások által régen megelőzve, mégis számottevő ipari sikereket értünk el, ezt nem annyira azok­nak a kedvezményeknek köszönhettük, melyeket a törvényhozás az iparnak megadott, mint kö­szönhettük annak a jóakaratnak, annak a buz dításnak, mondhatnám annak a szeretetnek, a melylyel a törvényhozás az iparfejlesztés min­den mozzanatát felkarolta. Ennek látása öntött bátorságot és önbizalmat azokba, a kik vala­mely ipari kezdeményezésre vállalkoztak. Ujab­ban azonban ez a hangulat némileg megválto­zott, különösen az iparnak azon ágaival szem­ben, a melyeket a mezőgazdasági ipar gyűjtő­névé alatt szoktunk érteni és a mely mezőgazdasági iparra mi elsősorban vagyunk utalva. Mi egész erőnket nem fordíthatjuk példának okáért arra, hogy hamarosan textilipart létesítsünk, erre is kell törekednünk, de azt a munkást, a ki ma kér foglalkozást, nem biztathatjuk ezzel, mert a textilipar csak némileg számottevő fejlődése hosszú éveknek a véres verejtéket, munkáját és áldozatát követeli, Barabás Béla képviselő úr múltkor érintette azt a kérdést, melyek azok az iparágak, a me­lyek a mi viszonyainknak megfelelők? Hát erre úgy hiszem habozás nélkül válaszolhatom, hogy a mi iparfejlesztési politikánk helyes úton jár és észszerűen cselekszik, a mikor első sorban a mezőgazdasági iparágakat felkarolja. És most méltóztassék meggondolni azt a hatást, a melyet előidézünk, ha ebben a házban bizonyos közöny­nyel, bizonyos kicsinyléssel, mondhatnám bizo­nyos animozitással szólunk épen ezekről az iparágakról. Ez bizonyára nem alkalmas esz­köze annak, hogy előbbre vigyen bennünket azon az úton, a melyen országunk gazdasági életének teljes kiépítését elérhetjük. És ha szó volt az utolsó hetek alatt ebben a házban arról, hogy ezen sokat vitatott és megengedem vitat­ható törvényjavaslatnak mi a vezető gondolata? — én lelkiismeretes megfontolása után mind­azoknak, a mik itt felhozattak sokszor és alapos,sok­oldalú és önálló tanulmányok alapján felhozattak, abban a meggyőződésben vagyok, hogy a ma­gyar iparfejlesztési politikának egyik, magában véve ugyan nem kívánatos és ezért csakis ideig­lenes, de a kötelességszerű gonddal és előre­látással megválasztott, helyes és czélravezető eszköze ez a törvényjavaslat is, a mely most előttünk fekszik. Ebben a meggyőződésben kérem a t. házat: 1. hogy a beterjesztett határozati javasla­tokat mellőzni; 2. hogy a ház asztalán levő, ezen tárgy­gyal kapcsolatos kérvényeket elintézettek nek tekinteni, és 3. hogy ezen törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk i Halljuk!) Élni kívánok jogommal, hogy határo­zati javaslatomat zárszavammal támogassam. (Halljuk !) Az érvek, a melyeket hallottunk, nem győz­tek meg engem és azt hiszem, hogy nem győz­ték meg azt a pártot sem, a melynek szerény tagja vagyok. (Igaz! ügy van! a szélső balol­dalon.) Még is csak röviden fogok szólani, í;<

Next

/
Thumbnails
Contents