Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

5; 149. országos Ölés 1897. jnllns 28-án, szerdán. mert azt tapasztaltam a vitának egész folyama alatt, hogy e vitában csak az egyik fél érvelt, ;t másik fél hallgatott, én pedig azt tartom, hogy süketeknek hiába beszélünk, s a némaság sok­szor párosul a süketséggel. Egyébiránt, mint Meszlény Lajos barátom tréfásan megjegyezte, az előttünk fekvő czukorprémiumról szóló javas­latot már ágy is valósággal tört-czukorprémium­ról szól 0 ja vaslattá zúzták össze érveink, (De­rültség a szélsőbalon.) de azért még is hiába érveltünk; nem voltunk képesek a t. túloldalt meggyőzni. Ezt sajnálom, mert ezzel még egy­szer bebizonyult az, hogy e képviselőházban nem az érvek győznek. Ha az érvelés győzne, érveink tisztasága és világossága elérték volna ez eredményt. Áttérve a t. előadó úr beszédjére, sietek megjegyezni, hogy nem tudok egyetérteni a t. előadó úrral abban, hogy az én határozati javas­latomnak egyik része lényegileg elfogadná a prémiurnadás elvét, mint a hogy ezt a kormány felállítja csupán azzal a módosítással, a mint az előadó lojálisán elismerte, hogy én csak a ma­gyar cznkornak akarok prémiumot adni, ha tudniillik czukorprémiumot adni szükséges, holott eddig nem a magyar cznkornak, hanem főképen az osztrák czukornak adtunk prémiumot. Igaz, hogy a t. előadó úr szerint köztudo mású dolog az, hogy a kiegyezési tárgyalások­nál a fogyasztási területek el nem különítésének nagy sérelme orvoslást fog nyerni; de tisztelettel azt jegyzem meg, hogy az előttünk fekvő tör­vényjavaslat egy évre szól, holott a kiegyezési tárgyalásokra nézve köztudomású, hogy egy évi provizórium fog javaslatba hozatni az év végé­vel. Ennek következtében az ő érve tökéletesen elesik, hisz a jelen törvényjavaslat egész idő­tartama alatt az orvoslás, melyet esetleg az új kiegyezésből meríthetnénk, nem lesz elérhető. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) De, t. ház, abban sem tudok megnyugodni, a mit a t. előadő úr megjegyzett, hogy mi ne vizsgáljuk közjogi szempontból Ausztria viszo­nyait. Eu sem tartanám helyesnek, hogy mi bele elegyedjünk Ausztria viszonyaiba, és bár igaz lenne az, hogy Ausztriában sem szándéka semmi pártnak beleelegyedni a mi ügyeinkbe; de mikor Ausztria jelen helyzetét mérlegeljük, egyedül azzal a joggal élünk, a mely joggal él minden magánember, a ki szerződni akar, hogy bizton­ságot szerezzen magának arról, vajjou a másik, a szerződő fél szerződhetési állapotban van-e, oly állapotban, hogy a szerződés a reáeső ter­heit viselheti és helyzete megengedi-e, hogy erre nézve kötelezettséget vállaljon ? (ügy van! Úgy van! a seélső haloldalon.) Ennek megvizs­gálására nekünk jogunk van; és ha e jogunkat gyakoroljuk, nem avatkozunk az osztrák bel­ügyekbe, csak magunk ügyeit a kellő biztosíté­kokkal veszszük körűi; a kormány pedig mely Magyarország összességét illetőleg összességének érdekeit van hivatva képviselni, a legnagyobb mulasztást követ el, ha nem él azzal a joggal, a mely jog minden magánembernek joga s nem­csak mulasztást követ el a kormány ez eset­ben, de kötelességét sem teljesíti a polgárok összessége iránt. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) Mert a mi a magánembernek joga. az a kormánynak kötelessége. (Élénk helyeslés a szelő haloldalon.) Határozati javaslatomnak második pontja az, hogy: intézkedjék a kormány arra nézve, hogy az önálló vámterület felállításával meg­mentse a magyar czukoripart az osztrák ver­senytől. T. ház! Bármennyire kétségbe vonta is a t. pénzügyminiszter úr az ellenzék számbeli adatait, nem tehetek róla, ha a kormány sta­tisztikájában az olvasható, a mit az ellenzék felhozott, illetve, hogy a behozatal Magyar­országban 884.439 métermázsa s a kivitel 666.046 métermázsa; ha ezt olvassuk a hivata­los statisztikában, lehetetlen arra a gondolatra nem jönnöm, hogy ha igazán meg akarjuk vé deni a magyar czukoripart, s a magyar czukor­ipar igazán nagy fontossággal bír az ország egy részére, akkor prémiumháború helyett követnünk kellene azt a politikát, a melyet az egész vi­lágon minden állam követ, tudniillik hogy meg­védi magát a beözönlő iparczikkek ellen. (He­lyeslés a szélső haloldalon.) Minthogy mi a beözönlő czukormennyiség ellen nem védjük magunkat, s e védelmet csak akkor fogjuk esz­közölhetni, ha felállítjuk az önálló vámterületet, ennélfogva az egyszerű logika is, határozati ja­vaslatomnak ezen része mellett szól. (Élénk he­lyeslés a bal- és szélső haloldalon) Azt is javasoltam, hogy fordítsa a kormány a prémium most ránk nehezedő részét a ezukor­répatermelés és czukoiipar fejlesztére. Nem szük­séges ismételnem, a mit ez oldalról bőven fel­hoztak, hogy a magyar czukorrépa-termelés milyen kedvezőtlen helyzetben vau hazánkban és mindenki el fogja ismerni, hogyha a czukorrépa­termelés csak oly előnyös körülmények közt jöhetne létre Magyarországon, mint például Cseh­és Murvaországban, mert azt nem ismerem el, hogy Magyarországon nem lenue oly jó föld, mint az említett két országban ; a mi termelésünk hátránya onnan erei, hogy nálunk a czukorrépa­termelés kezdetleges és istápolásra szorul. Jo­gosult tehát azon kiváltság, hogy Magyarország költsön inkább arra, hogy termelését kivételes eszközök nélkül is versenyképessé tegye, és te­remtsen oly természetes helyzetet, melyben hazánk érvényesülhessen majd akkor, mikor a prémium-

Next

/
Thumbnails
Contents