Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-149

149. országos ülés 1897 Julius 28-án, szerdán. 51 hosszabbítására vonatkozó javaslatát. A szalmaszál azonban a fuldoklót nem szokta megmenteni ; az igen gyenge, elszakad, szétmállik és a fuldokló a habokba merül. Ez a törvényjavaslat is, a mely előttünk van, szintén igen vékony szalmaszál lévén, nem fogja megmenteni a miniszterelnök urat az elbukástól s nem fogja általa elérni azt a ezélt, a melyet elérni szeretne. Az az üzlet, a melyet az indítványnyal a miniszterelnök ár meg akart kötni, igen rossz üzlet. Hiszen hogyha ezt a javallatot be nem adja a miniszterelnök ár, akkor mi már 12 órával több időn át folytonosan a czukorprémiumról tárgyaltunk volna. Most azonban kilencz nap óta folytonosan ezen indítványt tárgyaljuk. Tehát 12 óra mellett veszített 36 órát. Ilyen üzlet nem alkalmas arra, hogy ezzel bármi czéit elérhessen, Vagy talán a jövőre számít vele a t. miniszterelnök úr és azért akarja meghoszszabbítani az ülések idejét, hogy a jövőben vexálhassa meg vele az ellenzéket ? De hiszen az hirdetik a túloldalról, hogy békét akarnak ; azt hirdetik, hogy nem akarj-ík az ellenzéket bántalmazni; azt hirdetik, hogy ha békétlenség van ebben a házban, annak okai nem ők, hanem ez az oldal, mert ez dúlta fel, ez zavarta meg a békességet. Az ilyen javaslatok zavarják meg a békét, (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) a melyeknek intenczióit, czéljait nem merik nyíltan bevallan; a melyeknek szándékait elleplezik, álüriigyekbe burkolják. A kormánypárt szónokai valamennyien békességről beszéltek; a béke azonban csak az ajkukon volt, szivükben nem. Meggyőződhettünk erről azokból a beszédekből, a melyek itt elhangzottak. Hallottuk gróf Tisza Istvánt; hallottuk Pulszky Ágost képviselő urat, hallottuk Groisz Gusztáv és Gajári Ödön képviselő urat. De mondja meg nekem valaki, hogy ezen képviselő urak beszédei közül melyik az, a melyik alkalmatos a békesség megerősítésére, fentartására és biztosítására? Hiszen mind a négynek beszéde sokkal alkalmatosabb arra, hogy a békét feldúlja és zavart idézzen elő. Mind a négynek beszéde alkalmatosabb volt arra, hogy az eddigi állapotokat mé; zavarosabbakká tegye. Ezek a beszédek mind arról tanúskodtak, hogy az ellenzéket csak bántalmazni és ingerelni akarják, mert ok kell nekik arra, hogy behozhassák a klottírt, a melylyel lapjaik már napok óta fenyegetnek bennünket; ok kellett nekik arra, hogy — mint az újságok irják — az üléseket még jobban meghosszabbítsák és azok idejét ne három órára, hanem még azon túl tűzhessék ki. A mint itt ajakkal hirdették a békét, épen annak ellenkezőjét hirdették újságjaikban. Míg itten a békét sürgette Gajári Ödön t. képviselőtársunk, addig lapjában, a »Nemzet«-ben oly híreket penget, a melyek legsértőbben szólnak az ellenzék vezéreiről. így pl. azt mondja: . . . »Azon jelszavak között, a melyekkel az obstrukcziós ellenzék« . . . bár beszédében Gajári Ödön bevallotta, hogy ő maga sem tartja ezt obstrukcziónak, de lapjában mégis obstrukcziós ellenzékről beszél . . . »némiképen igazolni, mentegetni igyekszik a parlamentarizmus ellen intézett lelkiismeretlen merényletét, jelentékeny szerepet játszik ez a hangzatos, de alap és jogczím nélkül idézett frázis: nemzeti akarat. A gróf Apponyi Albert jezsuitikus eszejárása szerint a parlamentarizmus fogalmának nem is legfőbb, nem is lényeges ismérve a többségi elv, melyet bátran lehet obstrukczióval lehetetlenné tenni, épségben maradván még mindig a suprema lex: a nemzeti akarat.« Másutt: »Kossuth Ferencz szemmel látható megerőltetéssel igyekszik jó képet vágni a rossz játékhoz, melyet vezérkedhetnék vetélytársa: Justh Gyula nélküle a háta megett in absentia megcsinált.« »A néppárt tábori főpapja Molnár apát természetesen nagyon meg van elégedve a szélbali obstrukcziókkal. A nemzeti párt nagynevű vezérének, gróf Apponyi Albertnek ez a legkellemebb póz.« Ilyenek azon békesség hangjai, melyek arról az oldalról hirdetik a békét. Ilyen czikkekkel akarják a békét biztosítani, megszilárdítani és fentartani. De azt kérdezem a t. túloldaltól, alkalmasak-e ezek a ezikkek arra, hogy a békét létrehozzák, melyet önök folytonosan hangoztatnak, kívánnak, követelnek és sürgetnek, és a melynek hiánya miatt az ellenzéket szeretnék felelősségre vonni, holott, ha valakit felelősségre lehet vonni, akkor egyedül azt az oldalt lehet, mert a béke feldúlásának egyedüli oka abban az erőszakoskodásban rejlik, a melyet a túloldal kifejt. (Úgy van! a haloldalon.) Ez az indítvány és ezek a ezikkek bizonyítják, hogy a béke, a melyről a túloldal beszél, nincs a szívben, legfeljebb csak az ajkakon, és a mikor odaát békéről szólnak, a nyugalmat sürgetik, ezt csak egyedül azon okból teszik, hogy ha majd a béke feldúlásának talán hátrányos eredményei lennének, akkor a felelősséget saját vállukról szépen lerázhassák és átháríthassák az ellenzékre. A kormány békét akar, kivan és sürget és ezalatt fegyvert kovácsol. Hiszen erre a javaslatra, melyet a t. miniszterelnök úr benyújtott az ülések idejének meghosszabbítására vonatkozólag, az ellenzék ellen van irányítva, nem a nemzetnek van szüksége, hanem a kormánynak ; ezzel a javaslattal nem a nemzet üdvösségét akarják előmozdítani, hanem az ellenzéket akarják lábaik alá tiporni. Míg ilyen javaslatokat nyújtanak be, miként 7*