Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

í 148. országos ülés 1897 . jultas 27-én, kedden. odaadják a magánbecsületet a prémiumért, odaadják a kiegyezési törvényekért. Ha ezen 18. §. equivalensekép önök az országnak javára követelnek valamit, azt még megértem. Értem azt is, ha azt mondják, hogy a magánbecsület védpajzsát kizárólag ezen intézkedésben találjuk és a magánbecsületet mindennél többre becsülve egyeztek bele, hogy a 16. §-ért elengedjük a czukorprémiumot. De ha önök azt mondják, hogy mi oda dobjuk a magánbecsüleíet, mi védtelenül Nagyjuk csak azért, hogy Ausztriának kedvében járjunk, ez minden lehet, de nem lehel az önök választóinak akarata, nem lehet az ország érdeke és semmi szin alatt nem lehet nemzeti politika. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mikor azután önök azt hiszik, hogy a szirén-hangok, — persze nem azok, melyeket hallottunk, hanem jöhetnek más hangok is, — nem lesznek elégségesek az ellenzék megtévesztésére, akkor fenyegetéssel állanak elő. Én megvallom, hogy ebben is megint a bölcsesség megnyilvánulását látom. Önök a klotíírrel fenyegetőznek. Tudják önök, mi az a klotíír? (Derűltség.) No hát nem tudják, mert akkor nem nevetnének. Hiszen ez az erőszaknak nyilvános proklamálása. Azt hiszik önök, hogy az erőszakra nem fognak erőszakot feleletül kapni ? Önök közül a többség gazda, gépjeik is vannak és mit csinálnak, mikor a gépet mozgásba hozzák ? Nem-e legelőször a biztonsági szelepet nézik meg, rendben van-e. Próbálják önök egyszer elzárni a biztonsági szelepet s álljanak melléje fűtőnek, leszámoltak magukkal és életükkel is. A parlamentnek mi a biztonsági szelepe? A beszéd. Zárják be önök ezt a biztonsági szelepet, jól teszik, hanem tanácslom, hogy ne álljanak oda fűtőnek, (Derültség.) mert bizony Isten furcsán fognak önök járni. Különben én örömmel üdvözlöm, a mit önök cselekesznek. Köztudomású dolog, nem mondok sem újat, sem titkokat, hogy az ellenzéki pártok, különösen pedig a függetlenségi párt két árnyalata keresve-keresték a módot az egyesülésre, és sajnos jó ideig, sok kölcsönös tanácskozással sem találták meg. íme a miben annyi jóakaratú ember hiába fáradt, azt báró Bánffy Dezső megcsinálta : megtaláltuk az érintkezési pontokat és állunk egymás mellett, hogy megvédelmezzük nemcsak egymásnak, hanem a hazának jogait is. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Folytassák, t. többség, az eljárásunkat továbbra is és a mi megtörtént benn a házban, megtörténik kinn az országban is, jelei már mutatkoznak. Az erdő már megindult és önökhöz fog érkezni akkor majd csak egy hangot fognak hallhatni: irgalom csak az Istennél van. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Papp Elek ! Papp Elek: T. ház! Kegyeskedjék megengedni, hogy beszédemet holnapra halaszszam. Elnök: Még 35 perez van hátra. A szabályok szerint még most nem is lehet a házhoz e kérdést intézni. Papp Elek: Készséggel meghajlok a házszabályok előtt, annyival inkább, mert nem szeretném, ha bármi tekintetben módosítanák őket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A szőnyegen levő tárgyat mindannyian ismerjük, tudjuk, hogy a kik a parlament tekintélyét, nyugalmát kívánják, s a pártok között a feszültséget el akarják oszlatni; mindannyian komolyan óhajtják, hogy múljék el tőlük a keserű pohár, melyet egy véletlen hozott létre, a melyet magyarul másnak nem lehet nevezni, mint makacsságnak. Pedig a kik vállalkozni mernek a haza sorsának intézésére, tudhatnák, hogy a politikában a makacsság olyan, mint bizonyos járványos betegségekben a láz, mely magamagát emészti. Egy előrelátó politikus, még ha meg is van győződve arról, hogy az az eszme, melyet meg akar valósítani, helyes: ha szembe látja magával a közvéleményt, elhalasztja annak megvalósítását. Hisz a reformok elhalasztására az idő ép oly hatással van, mint az emeltyűre a távolság. Annál inkább csodálom, hogy midőn valósággal egy reakezionárius törvényjavaslat megvalósításáról van szó, azt csupa makacsságból nem vonják vissza. Mondhatják azt, hogy semmi néven-nevezendő reakezionárius tendenczia nincs a 16. §-ban, de ez nem egyéb, mint puszta állítás, a melynek bizonyítására semmi névennevezendő érvet higgadt ember előtt felhozni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az 1848-iki alkotásokat nekünk, a kiknek olyan sajátságos viszonynak van Ausztriával fidei commissum- képen kell megőriznünk, ahhoz csak hozzá tenni lehet, de abból elvenni nem szabad semmit. Már pedig az 1848-iki alkotások közt első helyen találjuk a szabadsajtót, az írás szabadságának a védelmét. Ha ezt bármi módon tangáljuk és ha a független közvélemény bírálata alól kivonjuk a sajtóban megjelent vétségeknek elbírálását, és a megbüntetésükre való intézkedést, ez Qgy lépés hátrafelé és közeledés a czenzurához, ahhoz a czenzurához, a melynek sajnos és nevetséges oldalait meglehetősen ismerjük az 1848 előtti időkből, ismerjük a czenzorok képességeit, ismerjük azok rosszakaratát. Hiszen tudják önök, hogy voltak olyan czenzorok, a kik a »logarithmust« azért nem engedték kinyomatni, mert a »logarithmu8« valami titkos írás, a melyben nagy veszedelem rejlik, (Derültség.) és voltak olyan czenzorok, a kik a juridikus lapot azért nem akarták megengedni,