Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-148
148. országos ülés 1897. Julius 27-én, kedden. Í'Ö zék az, a mely a többséget jogos akaratának kifejezésében gátolja? (Egy láng jőbbfelöl: Igen!) Nem, t. képviselőház, ámbár magának a tételnek a feltevéséhez igen-igen sok szó fér. Mert még ha helyes volna is, a minthogy szerintem nem helyes, sőt egyenesen téves és veszedelmes az a tan, a melyet onnan hirdetnek, hogy tudniillik a többség akaratának kell érvényesülnie, akkor is felmerül az a kérdés és kell foglalkoznunk azzal, vájjon a parlament ez idő szerinti többségének az akaratáról, vagy az ország akaratáról van itt szó? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez két dolog és pedig — sajnos — a mostani időben két, igen különböző dolog. Mert nem juthat nekem eszembe az, hogy el ne ismerjem, hogy önöknek, t. uraim, formálisan megvan a többségük, de nincs meg reálisan. Bárkit provokálok, mondja meg, hogyan szerezték a mandátumot, (Tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen úgy vették a mandátumot, vették pénzen, vették presszióval, vették a hatalmaskodásnak mindenféle nemével. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Es ha előáll önök közííl — mert hála a magyarok Istenének, még állhat elő, — a ki azt mondja, hogy ő saját érdemének tulajdoníthatja: az kivétel, a mely csak az előbb elmondott sz sbályt erősíti meg. (Egy hang balfelöl: Nincs kivétel!) Nagyon szerencsés volt a miniszterelnök úrnak az a gondolata, hogy ezt az indítványt megtegye és ezzel a visszavonásnak új tápot nyújtson. És mit szóljunk'ahhoz, hogy a mint a békehírek terjedni kezdettek, onnan az igen tisztelt — még nem miniszter, de adja Isten, hogy az legyen — elnök úr háta mögül leszállott az a két angyal, hogy hirdesse itt mi köztünk a békét. Arról nem szólok, hogyan hirdették; hanem hogy annak minden inkább, mint a béke volt az eredménye, azt, gondolom, az igen tisztelt képviselő urak maguk is bölcsen be fogják látni. Az ellenzék többet tett ebben a kérdésben, mint talán tehetett volna. Hiszen nyíltan félreértéseknek tette ki magát. (Úgy van! a szélső baloldalon) Elment a lehetőség legvégső határáig, hogy a békét ebben a házban helyreállítsa. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt neai azért tette, a mit önök hittek, hogy az ellenzéknek nincs önbizalma arra nézve, hogy harczát végig harczolja, mert van; (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem tette a függetlenségi párt különösen azért, mert daczára annak, hogy önök folytonosan kormányképtelennek hirdetik, több érzéke van a kormányzás iránt, mint önöknek maguknak. (Úgy van! Úgy van/ a szélső baloldalon.) És mi lett, t. ház, az eredménye annak a lépésnek? Az eredménye lettek bizonyos nyilatkozatok, a melyek talán arra voltak hivatva, hogy az ellenzék együttes működését meggátolják. Előlépett tehát azon bizonyos furfang, a melyet említeni bátor voltam, elő akarták idézni a bizonytalanság érzetét és ezzel az ügynek elposványosodását, a működők erélyének megtörését. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon ) Hát, t, ház, ez a számítás nem vált be, és valamint most nem vált be, úgy nem fog beválni a jövőben sem soha. Megmondom, miért. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Mert igaz ugyan az, a mit az ellenzék minden árnyalatának vezérférfíai kinyilatkoztattak, hogy az ellenzék között szövetség nem létezik. Igen, nem létezik irott szövetség. Ne is létezzék soha! Az irott szövetség csak arra való, hogy a feleknek egyike, vagy másika azt meg ne tartsa, annak alapján az egyik mindig kihasználja a maga Számára a másikat. Ilyen szövetség tehát az ellenzék között nem létezik. És én mégis állítom, hogy létezik és pedig olyan szövetség, me lyet semmiféle ármány meg nem zavar, a melynek működését és eredményét semmiféle erőszak meggátolni nem fogja soha. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ennek a szövet jégnek kútforrása és alapja azon szeretet, a melylyel mindnyájan a szabadság iránt viseltetünk és azon készség, hogy azt meg is védelmezzük. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ha, t. ház, valaki azt hinné, hogy ezen ideális czélok iránt megtévedhetne, hát van az ellenzéknek ez önkénytelen találkozásában még egy más faktor is, egy emberi vonás és ez az, hogy közösen számoljunk le a miniszterelnök úrral, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert édes testvéreinknek, a függetlenségi pártnak, a nemzeti párt, ép úgy a néppártnak sok leszámolni valója van a miniszterelnök úrral, (Igaz! Úgy van! a bal- és széhö baloldalon.) és le fogunk vele számolni vagy most, vagy egyébkor, de le fogunk vele számolni. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Most!) T. ház! A béke feltétele garancziákhoz lett kötve, — így hallom legalább, — azon garancziákhoz, hogy az ellenzék tűrje nyugodtan, — így kell mondanom, mert nem ismeri azon javaslatokat, — azon javaslatokat, a melyeket a kiegyezésre vonatkozólag a kormány be fog nyújtani. Hogy csakugyan ily formában tétetett-e javaslat, nem-e, azt nem tudhatom egész pozitivitással, de hisz ha tétetett vagy egyáltalában az a szándék, akkor nem vette-e észre a kormány és nem vették-e észre önök t. uraim, a túloldalon, hogy mit csináltak? Hiszen önök azt mondották, hogy a magáubecsillet mindenek felett. A magánbecsületet az esküdtszék meg nem védi, következésképen ennek hathatós megvédésére a törvényszékeket akarják alkalmazni Ebben a helyzetben azt mondják önök