Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

a 8 148. országos ülés 1897. Julius 27-én, kedden. itt a házban is bevallani, miként azt gróf Tisza István képviselő úr is megtette, akkor nemcsak a kormányt, hanem a rendszert, melyhez a nemzetnek annyi könye, annyi szégyene, gyalázata tapad, minden áron megbuktatni törekszünk törvényes eszközökkei. (Úgy van! Úgy van! balfélöl.) Az ellen a reakczionárius törekvés ellen azonban, a mely a parlamenti szólásszabadságot korlátozza, tiltakozunk, mert ezt a nemzet oly közkincsének tekintjük, a mely felett önök nem rendelkeznek, és ha mégis, csak azért, hogy uralmukat biztosítsák, megteszik, a néppárt egy testtel s lélekkel fog ez ellen küzdeni és minden törvényes eszköz felhasználásával meg is fogja akadályozni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) T, ház! Semmisem bizonyítja jobban a kormánypárti szónokok azon állításának tarthatatlanságát, hogy az ellenzéki pártok közölt szövetség van, mint azon körülmény, hogy a néppárt, a mely csatavonalban harczolt a kor inány ellen, azon törekvést, hogy a kompromisszum létrejöjjön, nem támogathatja. Nem szövetség az tehát, mely az ellenzéki pártok között létesült, hanem az elvek találkozása, mely a jövőben is be fog következni mindannyiszor, a hányszor nemzetünk anyagi érdekeit és szabadságát látjuk önök által veszélyeztetve. (Ügy van! Úgy van! balfelöl.) Ezt önök épen oly jói tudják, mint mi és ha mégis oly nyomatékkal hangoztatják a szövetséget, — mely ha megvolna, se restelnénk — más ezélja van ennek, és ez az, hogy önök a 67-es ellenzéki pártokat felfelé denuncziálják. (Úgy van! balfelöl) T. képviselőház! Nem első eset az, hogy önök ezt teszik; rendszer ez az önök részéről: meghunyászkodás felfelé, a nélkülözhetetlenség dokumentálása és bizalmatlanság-keltés az ellenzéki pártok iránt, hogy be ne következhessek soha a parlamentáris helyzetnek az a komolysága, hogy adandó körülmények között a kormánynak válsága állhasson be. És ezt önöknek megakadályozni nagyon könnyű, mert nálunk a. kisebbségnek nincsen hatalma, hogy politikáját a trónnal megismertesse, mert a trónbeszédekre adandó válasz alkalmával csakis a többségnek felirata jut érvényre, a kisebbségé pedig, a mely az igazi véleményeket dokumentálja, a ház irattárába kerül. (Úgy van! Ugy van! balfelöl.) De, t. képviselőház, az újabb időben, mint nálunk szokásban van, valahányszor kormányválság lett felidézve, mindannyiszor ő Felsége, illetőleg a trón elébe meghitt oly egyének kerültek, a kik a kormány politikájának zengtek dicséneket és ennek azután az volt a szomorú következménye, hogy a válság rendszerint a liberális pártban intéztetett el (Ugy van! balfelöl,) Az ellenzék tehát rendesen el volt zárva attól, hogy a politikáját a trón előtt megismertesse. T. ház! Eégen az udvaroknál az úgynevezett udvari bolondok voltak alkalmazva, kiknek az volt a hivatásuk, hogy az udvart mulattassák, de ezek igen szellemes emberek lévén, gyakran az igazságot is megmondták, midőn az államférfiaknak nem volt bátorságuk a fejedelemmel szemben az igazságot nyíltan megmondani. Igazán sajnálni lehet, hogy a mai körülmények közt az udvarnál az úgynevezett udvari bohóezok nincsenek többé alkalmazásban, mert ha alkalmazásban volnának, akkor biztosan megismétlődnék, a mi történt lí. Károly idejében, a ki előtt egyik udvari bolond utazóruhában jelent meg és midőn azt kérdezte tőle a király: H >vá készülsz, bolond? Azt mondta: Megyek, Felség, visszahívni Cromwellt, mert ilyen bolond kormány mellett, mint a milyen a tied, mindnyájunkat el talál vinni az ördög. (Derültség.) Mi, t. képviselőház, küzdelmünket az önök politikája ellen folytatni fogjuk és midőn ezt teszszük, alkalmat veszek magamnak, hogy a helyzetet megítéljem. (Halljuk! balfélöl.) Az ellenzék által felajánlott békére való törekvések rám azon benyomást teszik, hogy önöknél is megvan erre nézve a hajlandóság és az eredmény tisztán csakis attól függ, hogy fognak-e olyan tanácskozási pontot találhatni, a melynek alapján a béke felidéztetvén, azt mondhassák, hogy nem voltak sem győzők, sem legyőzöttek. Az ellenzék a béke feltételeit megszabta: a híres 16. §. vagy ejtessék el, vagy pedig utasítassék vissza az igazságügyi bizottsághoz. Ezzel szemben a kormány szónokainak felszólalásai oda konkludálnak, hogy ez alapon tárgya lásba nem bocsátkozhatnak, mert ők a parlamentáris tanácskozásoknak rendes menetétakarják biztosítani, nem csak a szóban forgó törvényjavaslatokra, hanem a jövőben benyújtandó javaslatokra nézve is, abból indulva ki. hogy ha most helyreállítják is a békét, holnap, más kérdéseknél, a harcz esetleg ismétlődni talál, (Úgy van ! balfelöl.) A kormánypárt szerint tehát a kompromisszummal, még ha ezen javaslatokra nézve létrejön is, a béke nincsen teljesen biztosítva. A kérdést ily felállításban bírálva, az én rám azon benyomást teszi, hogy itt nem csak a szóban forgó törvényjavaslatok és kérdések biztosítása czéíoztatik, hanem különösen az Ausztriával való szerződések biztosítása is. Ez alapon, azt hiszem, a béke létrehozása sikerülni nem fog, (Úgy van! balfélöl.) mert a béke érdekében csakis azon kérdések felett folyhat a tanácskozás, a melyek azt a békét megzavarták és minden más kérdés bevonása már előre is lehetetlenné teszi a békének megkötését. (Úgy