Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

148. országos ülés 1897. Julius 27-én, kedden. >Í5 lenzéki pártok részéről, midőn a t. miniszterelnök úr az ülések meghosszabbítását czélzó indítványát tette, mindenütt a pártelnökök nyilatkoztak,, addig a t. túloldalról sem a pártelitök, sem a kormány elnöke, hanem gróf Tisza István nyilatkozott. Én megengedem, hogy az parlamenti gyakorlat, hogy a többség azt bízza meg felszólalással, a kit akar, de, ha a t. képviselőtársam mireánk azt a vádat irányítja, hogy itt vita-intéző bizottság van, azt hiszem, hogy ott titkos klotür~bizottság van s ezen bizottságnak valószínűleg nem felelős elnöke, t. képviselő társam. Második megjegyzésem, hogy ha én lettem volna gróf Tisza Ist án, azt a beszédet ekként nem mondottam volna el s az obstrukczióról soha nem nyilatkoztam volna. Indokolom pedig ezt azzal, hogy gróf Tisza István mindig ki van annak téve, hogy közbeszólás történik, a minthogy történt és akkor nyilatkoznia kell Tisza Kálmán politikai működéséről. De ha már nyilatkozott erről és pedig akként, hogy a többség megtapsolta, akkor kérem őt és hozzá csatlakozom a többség tapsaival megpecsételt vágyhoz, melyet ő szószerint így mondott: »Azt hiszem, hogy az ember azon férfiak előtt, kiket érdemeikért tisztel, nem azzal hódol, hogy hibáikat mentegeti, hogy hibáikban akarja utánozni őket, hanem azzal, hogy jó és nagy tulajdonságaikban követi"« Tisza Kálmánról, bár ellenkező politikai pártállásom volt és van vele szemben mindig, azt az egyet el kell ismernem, hogy sem hatalmának tetőpontján, zenithjén, sem véderő-vita viharaiban a sajtószabadságot és a parlamenti szólásszabadságot nem érintette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát áll az erkölcsi tanúiság, melyet gróf Tisza István kimondott, akkor kövesse is! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Még egy megjegyzésére akarok viszszatérni gróf Tisza István képviselőtársamnak. Beszédében azt mondotta, hogy ha olyan kérdésekről beszélne, a mikhez nem ért, akkor közeledne mihozzánk. T. képviselőtársam, én nagyon szeretem a férfias önérzetet és tisztelem az önérzetes megnyilatkozást. Mi közöttünk is nagyon sokan vannak, kik szeretnének a tudomány oltárára többet tenni, mint a mennyit tehetnek, de nem tehetjük azért, mert nemcsak képviselői működésünk van, hanem kenyérgondjaink is vannak. Sokszor, t. képviselőtársam, nem tanúihatunk, mert nincsen időnk, és így nem is juthatunk fel a lángésznek fenséges magaslatára! Hanem a helyett kifejlődik bennünk egy érzés, t. képviselőtársam, az. hogy ha megismertük és megszerettük hazánkat, ha megtudtuk azt, hogy hazánk függetlensége kivihető, kivívható és csak akarni kell, akkor ezen érzések, ezen meggyőződések mellett halálos ágyunkig kitartunk, de elveinket szegre nem akasztjuk soha. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És most újra visszatérek, t. képviselőház, »az erősebb rendszabályok kezdeményezésének« kérdéséhez, hogy a t. miniszterelnök úr tömör nyelvén fejezzem ki magamat. Hát azt hiszi a t. miniszterelnök úr, hogy a klotűr behozatala itt meg fog szűntetni minden bajokat? Hát kérdezze esak meg Pulszky Ágost t. képviselőtársamat, a ki az észjogot ismeri, (Nagy zaj.) hogy ha okozat van, akkor az okot kell megkeresni és ha az okozatot akarjuk meggyógyítani, akkor előbb az okot kell megszűntetni. Hát ez a helyzet, a mely most van, csak okozat. Mi az ok? A 16. szakasz. De tovább megyek, t. ház, a 16. §. is már csak okozat és ennek oka benne rejlik a rendszerben és itt van a bajok gyökere! (Halljuk ! Halljuk!) A hit és bizalom rendült meg bennünk a kormány iránt, t. képviselőház! (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Fojtó és forró a levegő mindenütt és az egész országban, úgy a politikai, mint a társadalmi életben sehol nem ragyog az igazságnak üdítő cseppje és harmata! (Igazí Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csupa kendőzés az egész élet! (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És ha visszataszító a kendőzés még a leányarczon is, mennyivel undorítóbb, midőn egy egész országnak politikai arczán ott a pirosító! (Úgy van 1 a szélső baloldalon.) Vagy hát nem kendőzés-e az, t. többség, hogy önök csalhatatlan dogmának mondják a kiegyezést, a melynek minden szava szent és sérthetetlen és íme az eseményednek kérlelhetlen logikája oda viszi a helyzetet, hogy ezt a csalhatatlan, ezt a változhatatlan törvényt önöknek nem lesz kivel alkotmányos úton megkötniük. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Nem kendőzés-e, t. többség, maga a választás is, a melyről azt mondjuk, hogy ez a nemzetnek megnyilatkozása. Pedig hiszen a nemzetnek csak egy töredéke élhet jogával, a népnek milliói Petőfi szerint az alkotmánynak csak töviseit kapják, míg rózsáját csak egyesek szaggatják! Hát nem kendőzés-e a kormány állása, t. többség? Hiszen parlamenti egészséges törvények szerint azon kellene lenni, hogy a többség emelje ki a kormányt és nálunk megfordítva van, Bécstől függ a kormány és a kormány tartja a többséget. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát nem kendőzés-e az, t. ház, hogy egy törvényjavaslatot, értem a statisztikáról késííüt törvényjavaslatot, visszavonja a kereskedelmi miniszter úr a pénzvilág egyetlenegy intésére, azt mondhatnám kis ujjának mozdítására. (Zajos tetszés balfelöl.) és egy másik törvényjavaslatot, a mely a nemzetnek egy nagy és féltve őrzött kincsét, a sajtószabadságot ve-