Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

36 148. országos ülés 1897. július 27-őn, kedden. szélyezteti, ezt nemcsak, hogy vissza nem vonja, hanem még a megnyugtatásnak szavát sem hajlandó kiejteni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) KÍ8S Albert: A börze szól az ellen! (Zaj.) Rátkay László: Hát nem kendőzés-e, t. ház, az egész játék ezzel a törvényjavaslattal? A mérleg egyik részén áll egy parlamentnek a nyugalma, munkaképessége, sőt azt mondhatnám, egy egész országnak a nyugalma, a másik részen pedig áll egy szerencsétlen törvényjavaslat, melyet egy boldogtahtn miniszter egy boldogtalan perczben szerkesztett. Hát érdemes azért a parlament nyugalmát felzavarni, midőn ha keresztül is viszik ezt a javaslatot, az élet és a gyakorlat, a legnagyobb jogász fogja rámondani, hogy kivihetetlen és haszontalan? (Úgy van! a szélsőbalon.) E kendőzött politikai életet látva riadt fel az ellenzék. Hatalmi kérdés volt ez akkor? Kilencz napon át vitáztunk, hoztuk fel az érveket. Hallottunk amonnan jogászi érveket ? Egyet igen, de az is ellene volt. Később lett ez hatalmi kérdés, de azzá is önök tették! Miért nem nyilatkozott meg akkor a miniszterelnök úr bölesesége? Miért nem adta meg azt a megnyugtató szót, melyet most már hajlandó meg adni ? Pulszky Ágost képviselő úr azt mondta, hogy térjen vissza a parlament régi medrébe és akkor hajlandók lesznek beszélni a 16. §. módosításáról. Ez olyan forma, mintha az orvos a sebnél, melyben tövis van, azt mondaná: gyógyulj meg és akkor kiveszem a tövist! Méltóztassék megfordítani: a tövist kivenni és akkor a seb meg fog gyógyulni magától. Azt mondja a kormány, mi mindenáron obstrukcziót akarunk. Méltóztassék jobb törvényjavaslatokat benyújtani és mi be fogjuk bizonyítani, hogy nem akarunk obstrukcziót. Például álljon elő a miniszterelnök úr és terjeszszen elő egy javaslatot a magyar udvartartásról, vagy a honvédek oly segélyezéséről, mely megfelel az ország becsületének; s mi egyhangúlag el fogjuk fogadni. Vagy terjeszszen elő a belügyminiszter úr egy javaslatot a tiszta választásokról és a kúriai bíráskodásról: el fogjuk fogadni. Vagy az igazságügyminiszter úr terjeszsze be a magánjogról szóló törvényt, vagy a katonai büntetőtörvényt: nem fogunk ellene obstruálni. Vagy terjeszsze elő a honvédelmi miniszter úr a törvényjavaslatot a honvédségi tüzérségről, vagy arról, hogy a közös hadseregnek Magyarországra eső részében magyar lesz a szolgálati nyelv s akkor számíthat segítségünkre. A miniszterelnök úr most keresi a varázsigét, mely a parlamenti békét visszaadja. Én szolgálhatok neki egy varázsigével. | (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Méltóztassék minket megnyugtatni az iránt, hogy a quóta nem lesz nagyobb, mint volt, hogy a vám- és kereskedelmi szerződésben az ország érdeke feledve nem lesz, és akkor hajlandók leszünk visszatérni a parlamenti tanácskozás rendes medrébe. Ez a helyzet. Két út áll a miniszterelnök előtt: módosítani a házszabályokat, behozni a klotűrí, vagy módosítani a 16. §-t. A házszabályokat módosíthatja, mert hisz kétféle házszabály van: egyik, mely nyomtatva van, a másik, mely nincsen nyomtatva, annak a szívben és az észben kell benn lenni. Szavakkal alig tudnám magam kifejezni, de azt hiszem, ez a három szó találó: okosság, bölcseség és mértékletesség. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Behozhatja a t. többség a világ bármely klotűrjét, ha lélektanilag nincs meg itt az enyhülés. Azzal a házszabálymódosítással és klotíírrel nem fog dűlőre jutni a t. többség és a t. kormány soha. Ha azonban mindennek daczára a t. kormányéinök úr ragaszkodik nézetéhez, ám nyújtsa be a törvényjavaslatot, de azt tanácsolom, hogy kivételesen az egyszer ne csak kinyomassa, hanem az arczképót is tegye rá és czukorrépaleveleknel körülövezve írja rá, hogy törvényjavaslat a magyar parlamenti szólásszabadság megszűntetéséről, élt 1000 évig, meghalt báró Bánffy Dezső alatt. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ha a t. miniszterelnök úr azt mondja, ez a javaslat tör vény nyé leszen minden áron, én azt felelem rá, hogy nem lesz törvény »semmi áron!« És a midőn ezeket a szavakat kimondottam, e két szóban nemcsak a magam, hanem az egyesűit ellenzék aczélossága, ereje és tüze lángol! Nem járulok a javaslathoz ! (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvöslik.) Rakovszky István jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz : T. képviselőház! Nehéz és szomorú helyzetbe sodorta az országot a kormány makacs eljárása. Vészfellegek tornyosulnak hazánk egén, a veszély nagyságát ma még megállapítani nem lehet, de én a legnagyobb aggodalommal vagyok eltelve, hogy az, a mire már régebben aggódva gondoltunk, hogy a liberális politika a parlamentáris életet megdönti, nemsokára bekövetkezik. Hónapok óta tárgyalunk két törvényjavaslatot ; az egyik, közszabadságuak féltett kincsét, a sajtószabadságot érinti, a másik gazdasági viszonyainkkal áll összefüggésben. Mind a két kérdésben a kormány álláspontja nem egye| zik meg a nemzeti felfogásokkal és a közéj-