Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-148
34 148. országos ülés 1897. Julius 27-én, kedden. zéki képviselőnek egyetlen nemes feladata van, és ez az, hogy: »Fia»im, csak énekeljetek !« (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Most épen Pulszky Ágost t. képviselőtársam jön elő az ellenkező nézetekkel. Különben erre a beszédjére beszédem folyamán még majd vissza fogok térni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) T. ház! Nem rég tárgyaltuk félig a czukorprémiumról szóló törvényjavaslatot. Ez egy nagy szerződésnek, Ausztriával való közösségünknek egy kiegészítő pontja. És midőn ezt tárgyaltuk, vájjon a t. pénzügyminiszter úr terjesztett-e adatokat elénk, hogy mi, ellenzéki képviselők hűen és megbízatásunknak megfelelően elmondhattuk volna érvelésünket? Nem terjesztett. Vájjon a t. kormány nyilatkozott-e csak egy szóval, hogy a kiegyezési törvény minő stádiumban van ? Ugyebár a t. kormány hallgatott, és mégis, midőn mi e nagy kérdésre nézve egy nagy többséggel állunk szemben és nem akarunk teljesen belemenni minden adat nélkül a kérdés tárgyalásába, akkor azt mondják, hogy ez az obstrukczió. Ez az eljárás is bizonyos hiányosság, t. miniszterelnök úr, ez a parlamenti elzüllésnek a kezdete. A parlamenti elzüllésnek, midőn a kormány a képviselőt nem tekinti a nemzet küldöttjének, ki azért lett ide küldve, hogy érveit kifejtse, hanem szavazatnak tekinti, mely felett rendelkezik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Látható, t. ház, hogy bizony tavaszszal az elzüllésnek útján volt a t. képviselőház. Napokon át egy-egy órát tárgyaltunk s midőn eljött a nyár, midőn a gazdálkodó Magyarországnak legtöbb a dolga, mikor minden képviselőnek teendője van, midőn megjött a nyár forróságával, mikor még a legkitűnőbb elme sem képes úgy végezni a munkát, a mint végezni kellene: akkor előáll a kormány az ő javaslataival, leteszi a ház asztalára és azt mondja, hogy ezeket sürgősen el kell intézni. Ha a t. miniszterelnök úr nem Magyarország miniszterelnöke volna, hanem egy vidéki színtársulatnak az igazgatója, ezzel az előrelátással, — bizony mondom, — éhen halhatott volna meg. (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez nem obstrukczió, t. ház, és a miniszterelnök úr se beszéljen arról, hogy itt a parlamenti élet lehetetlenné van téve. Ne alakoskodjék, t. miniszterelnök úr, mondja ki egészen őszintén, nyíltan, hogy mit akar, ez legalább férfias lesz és igaz lesz. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önöknek, t. kormány, igenis szükségük van a klotűrre, önök azt hitték, hogy midőn tavaszszal Ausztria kormányával az előleges szerződéseket megcsinálták, hogy a meg tizedelt ellenzék nem lesz képes önöknek bár miféle nehézséget csinálni a kiegyezés keresztül vitelénél. De mert most meggyőződtek arról hogy ez a megtizedelt ellenzék még elég erős arra, hogy meghiúsítsa a quótaemelést, akkor előállnak azzal, hogy a parlamenti élet működése van lehetetlenné téve és be akarják hozni a kiotűrt. (Úgy van! Úgy van! o, bal- és szélső baloldalon.) Hogy helyesen e, majd arról még szólok, egyelőre azonban visszatérek arra, miként folytak le a békealkudozások, és megjegyzéseket teszek Pulszky Ágost és gróf Tisza István t. képviselőtársaim felszólalásaira. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Pulszky Ágost képviselőtársam beszédeié kevés mondanivalóm lesz. Úgy szárnyalt közibünk mint a béke angyala, csak azzal a két különbséggel, hogy angyal sem volt, békét sem akart. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nagy figyelemmel kisértem a t. viselő úrnak felszólalását s megvallom őszintén, az a kép állott előttem, a mit kertemben láttam sokszor, hogy a szorgalmas pók, midőn hálót von, fix pontokat vesz fel először, hogy azokhoz hálózatát támaszthassa, hogy megcsinálja érveinek egész struktúráját. Ép így t. képviselőtársam is megcsinálta egy darabig hálóját, hanem azatán szerepet cserélt és mindjárt átvette a darázs szerepét, beleakadt a saját hálójába, és nem akarom megmondani, hogy mi történt, de úgy kellett őt kalappal lenyomni, hogy beszédét befejezze. T. képviselőtársamnak a kiinduláspoutja nem volt helyes, tehát a fixpont nem volt helyes, mert ő akkép állította fel a kérdést, hogy a többségnek egyedüli czétja az, hogy a kiegyezési törvényjavaslatokat keresztülvigye. Az ő szempontjából tökéletesen igaza vau, de az ellenzéknek nem az az egyedííli ezélja, különösen nem ennek a pártnak, a mely elvileg kimondotta, és ez sarkalatos elve, hogy neki a kiegyezésre szüksége nincs. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tisztelt képviselőtársam a békét kereste, mi is. Egy indóházból indultunk, csak valahol egy kis váltó az irányokat elválasztotta, és a míg mi hűek maradtunk a sajtó védelmében, addig ők felérkeztek Bécsbe »klottírt« keresni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Vissza kell térnem Tisza István t. képviselőtársam beszédére is, de csak röviden fogok rá felelni. Azt hiszem, most már ő is meggyőződött arról, hogy téves alapon épült fel egész beszédje, s ha azt bejegyezték a sors könyvébe, nem arra a lapra jegyezték, mely lapon a haza üdvére szolgált beszédek vannak. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Sajátságos, hogy míg az el-