Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-148

148. országos ülés 18' Azt mondja, — nem a miniszterelnök úr, hanem a pártvezér — bocsánatot kérek, mert ily tömören a saját szavaimmal nem tudnám kifejezni, felolvasom, méltóztassanak meghall­gatni, hogy ha (olvassa): »a parlamenti műkö­dés gépezetének folytonossága és Szabadsága veszélyeztetve lenne.« Tehát et, magyarul »kell a klotür«. (Derültség.) Mert a miniszterelnök úr szerint, a parlament működése lehetetlenné van téve! Nagy gondolatok ezek, t. miniszterelnök úr! Sajnálom, hogy nincs itt, hogy ezemtűl szemben mondhatnám neki. Én azt hiszem, hogy a mikor a miniszterelnök úr ezeket kimondotta, nem gondolkozott fölöttük. (Közbekiáltások a szélső báloldalon: Sohasem gondolkodik!) A parlament működésének lehetetlenné tevé­sét látja miniszterelnök úr éa beszélt a parla­ment törvényeiről. De hiszen épen ő nem beszél­het a parlament törvényeiről, mert a mikor az országgyűlés megnyittatott, abból a székből az első szava mi volt a miniszterelnök úrnak? Az volt, hogy nyiltan beismerte, hogy az ellen­zéket egészen összeíörni és ebből a házból ki­irtani akarta (Halljuk! Halljuk!) Hát, igen tisztelt miniszterelnök úr, az egész világ parlamenti törvényeiben —• méltóz­tassék Angliát, Francziaországot vagy a szabad­ságban meggyökerezett nemzetek parlament­törvényeit megnézni, — ki van mondva, az, hogy ellenzék nélkül parlamenti élet nincsen. Vagy ha az igen tisztelt miniszterelnök úrnak nehéz volna külföldi példák után menni és azokat olvasgatni, méltóztassék neki honi magyar nagy­ságok: Kossuth Lajos, Eötvös József, Deák Ferencz beszédeit olvasni, azokban is meg fogja látni, hogy ellenzék nélkül parlamenti életet elgondolni sem lehet. Sajátságos, hogy Tisza Kálmán t. képviselő­társam beszél obstrukczióról, Tisza Kálmán, a kinek nevéhez — ismétlem, a mit előbb mon­dottam — aranyszállal van hozzáfűzve az ob­strukczió; sajátságos, hogy ifjú gróf Tisza István beszél a sajtószabadságról, e kiről pedig tudjuk hogy haragszik, tehát nincsen igaza. íme, t. képviselőház, a nélkül, hogy a dolog mélyébe mennék, a nélkül, hogy nagy észjogi fejtegetéssel untattam volna a t. képviselőházat, egész röviden bebizonyíthatom azt, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr nem beszélhet parlamenti törvényekről, mert nem ismeri a par­lamenti törvéuyeket, Tisza Kálmán pedig nem beszélhet az obstrukczióról, mert nagyon is ismeri az obstuikcziót. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De tovább megyek, t. képviselőház, és a tényekből, — pedig a tényeket eltagadni nem lehet — fogom bebizonyítani, hogy nem áll, a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IX. KÖTET. 8B mit a t. miniszterelnök úr mondott, hogy a par­lamenti élet nálunk lehetetlenné volt téve. Mi a főszabályozója a parlamenti kérdéseknek a vég­zendő munkák sorrendjénél ? Első sorban a trón­beszéd és a reá adott felirat. Ez szabályozza külső, illetőleg- belső kereteiben, a teendők keretében. A trónbeszédben elmondja a korona, a miket a nemzetre nézve üdvösnek lát. A fel­iratban felel a nemzet és kiegészíti azokkal a gondolatokkal, a melyeket a nemzetre szüksége­seknek és jónak tart. (Úgy van! a széső bal­oldalon.) És mit látunk, t. képviselőház? Ha egy-egy ülésszak után Összevetnénk a működés eredményét a trónbeszédben tett ígéretekkel, valóban egy zárszámadási bizottságot jó lenne kiküldenünk, mert nagyon nagy az eltérés a kettő között. Hiszen a trónbeszédben a múltkor is, most is már Ígérgette a t. kormány a valuta rendezését, a magyar magánjog behozatalát, a királyi család házasságjogát, a katonai büntető törvénykönyvet, a kereskedelmi törvény revízió­ját, az egyesülési jogot, a szabad gyülekezési jognak rendezését, a cseléd- és munkástörvényt, és mindezek csak Ígéretek maradtak, de tettekké nem váltak. Hát, t. miniszterelnök úr, ez is a parlamenti működésnek a veszélyeztetése — ígé­retek be nem tartása czímén. (Tetszés. Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De más tényeket is felhozok, t. képviselő­ház. Midőn az országgyűlés összejött, vájjon volt-e nyoma, csak csirában látható volt-e az, hogy az ellenzék obstrukeziót akar, vagy obstrukczionális törekvésekkel áll elő ? Hi­szen egy-két semmitmondó viczinális törvény­nek a letárgyalása után áttértünk a költségvetés tárgyalására. És mit tapasztaltunk t. képviselő­ház? Azt, hogy a költségvetés tárgyalásánál megtörtént az, hogy a hol oly nagy nemzeti jogaink vannak érdekelve, a honvédelmi minisz­teri tárcza költségvetését egy nap alatt letár­gyaltuk. Megtörtént, hogy bizonyos tárczáknál épen a t. többség csinálta az obstrukeziót. A föld­mívelésügyi vitánál körülbelül huszonegyen vol­tak feliratkozva. Kilencz álló napig beszéltek a földmívelésügyi nyomorúságokról, a szocziális kérdésről, a kis embernek a bajairól; és hogy nem hiába beszéltek, kitűnt onnan, mert a t. belügyminiszter úr meghallotta a jó tanácsokat és a csendőrséget az egész országban szaporította. (Derültség. Tetszés a szélső baloldalon.) Hiszen épen Pulszky Ágost t. képviselő­társam, a ki az észjogot is kezeli, (Derültség a bal- és szélső baloldalon. Egy hang a szélső bal­oldalon: De rosszul! Derültség a szélső baloldalon.) volt az, a ki hallgatásba merült nemzeti párt­nak észjogi tanácsokat adott a parlamenti tör­vényekről, a ki rájuk ezitálta azt, hogy az ellen­5 '. Julius a?-é», kedden.

Next

/
Thumbnails
Contents