Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-147

147. országos ülés 1897. Julius 26-én, hétfőn. 25 (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.)"

1 Miíy lenézése, kicsinylése az ifjúságnak a mostani korban, ha nemcsak a rendőrkapitány leczkét ad nekik, hanem a belügyminiszter úr is itt a házban tart leczkét, hogy a kiskora ifjúság a jövőre megalkotandó gyülekezési törvény szerint az ilyen gyülekezésekben csak úgy fog részt vehetni, ha a szülőktől, vagy a gyámoktól meg fogják nyerni az engedélyt, hogy ott megjelenhessenek. 1848-bnn Petőfi és Vasvári öreg emberek, nem ifjak voltak? Azok a honvédek, a kik a zászlóalj alá esküdtek, hogy megvédjék a haza függetlenségét, a rokkantak házából kerültek ki ezek? Hát nem ezeknek köszönheti a t. ház, hogy itt ül és a t. kormány, hogy megvetheti derekát a bársonyszékben ? (Élénk tePzés a szélső baloldalon.) Ezek nélkül Bécsben a kanczellária vagy Budán a helytartótanács bureaujában volna a t. kormány, mint az osztrák abszolút hatalom végrehajtó közege, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) vazy ülnénk a Reichs rathban és ott veszekednénk a németekkel és csehekkel. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát a kiskorú ifjúság jó a közös hadseregbe, hogy menjen a nagyhatalmi állásért életét és vérét áldozni; (Helyeslés a szélső baloldalon.) vagy jó volt Boszniát és Herczegovinát megszerezni Ausztria számára? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Erre jó, de nem a hazáért küzdeni ? Az alkotmányon ejtett sérelem miatt fel nem jajdúlhat, a kormány intézkedéseit bírálnia nem szabad. De szabad valami: kifogni a miniszter szekeréből a lovakat és tüntetni a szabadelvű klub előtt s abezugolni a klerikálisokat. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) A t. kormány a magánbecsület megvédésére kötötte fel a kardot. Ne legyen erre gondja a t. kormánynak, meg tudják védeni azt a magánosok a sajtóbírőság előtt. Hát mi a különbség a tisztviselő magánbecsülete és a magánember becsülete közt? Okosabban tenné a kormány, ha a haza becsületét igyekeznék megvédeni a zágrábi, a belgrádi zászlósértéseknél, és a Vaskapunál s ne igyekezzék a nemzeti zászlót a jövőben három színből álló rongynak feltüntetni. (Ügy van! balfelöl.) 1848-ban a szabadsajtó és szólásszabadságvolt az a két főtényező, mely ébredésre keltette a nemzetet. Petőfi »Talpra magyar«-ja és »Kossuth Hírlapja« ugyanazt a szolgálatot tette, mint hajdan a meghurczolt véres kard. Az ifjúság sietett a kibontott zászlók alá, hogy megóvja a haza függetlenségét, azzal együtt ezt a két alkotmányos vívmányt is: a szólás- és sajtószabadságot. Akkor nem voltak pártok, a nemzet egy volt akaratban és elhatározásban, és még sem KÉPVH. KAPLÓ. 1896—1901. IX. KÖTET. bízta a rágalmazás vagy becsületsértés megítélését a bíróságokra, hanem az esküdtszékre. Most a t. igazságügyér úr, az 1848-iki törvények intenczióinak ellenére osztályozza a becsületsértéseket és ezek nagy részét el akarja venni az esküdtszéktől, mert ez néha nem tisztán kormánypárti polgárokból van alakítva éa így nem bizik benne, hanem saját pártjához tartozó, általa vagy elődei által kinevezett bírákra akarja bízni, mert a paragrafusok igen hajlékonyak és ez a bíróság mindig tudni fogja, hogy ki ellen mond ítéletet. Világos tehát, hogy az 1848-iki sajtó megcsonkítása czéloztatik a törvényjavaslat 16. §-a által, míg a miniszterelnök úr most beterjesztett indítványa a szájkosarat akarja itt a képviselőházban az ellenzék szájára tenni, akkor, mikor az a szájkosár odakünn mindenki száján rajta van. Csak azt akarom tudni, miért fél a kormány úgy a közvélemény nyilvánúlásától. Hiszen azok félnek attól csak, a kik vagy zsarnokok, vagy a hatalmukat féltik, vagy pedig titokban és sötétben akarnak dolgozni, mint a vakondokok. A ki a törvényt tiszteli, a ki a becsületét minden szennytől megóvja, a ki nyíltan cselekszik, a ki nem búvik senki háta mögé, a ki tetteiért nem pirul a közvélemény előtt, a ki a közéletben, úgy mint családi életben nem tér le az egyenes útról, annak nem árt a sajtószabadság, az nem fél a közvélemény megnyilatkozásától, az bátran viszi becsületsértés)' ügyét a polgárokból megalakított esküdtbíróság elé. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Természetes, hogy a t. kormánynak nem kellemes dolog, ha a sajtó a korrupcziót támadja, vagy az inkompatibilitási eseteket, vagy a viczinális eseteket, vagy a provizionáriusokat, vagy a képvásárlást emlegeti. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Hiszen természetes, hogy ez nem kellemes dolog; erre nézve jó volna egy kis czenzura, de én azt tartom, ne tegye azt a kormány, ne korlátozza a sajtószabadságot, a képviselőházi ellenzékre pedig ne tegyen szájkosarat, mert azt úgy is tudjuk, hogy csak azért teszi, hogy a quótát megszavaztathassa, és hogy a vám- és kereskedelmi szerződések olyanok legyenek, melyek Magyarország igényeit ki nem elégítik. A hirlapírókkal nem sokat fog nyerni a t. túloldal és a t. kormány, mert azok a hírlapírók tudnak úgy írni, hogy őket nem keríti a bíróság karmai közé, a közönség pedig tud a sorok között olvasni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A mostani bajnak, tudniillik annak, hogy a t. miniszterelnök úr az indítványt ide beterjesztette, tulajdonképeni okai az öreg Tisza Kálmán és a kedves fia, (Derültség a szélső baloldalon. Éljenzés jobbfelöl.) mert már a 16. §. másodrendű dolognak volt nézve és tekintve, 4