Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

15S. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. 175 gyárak, melyek a szoros értelemben vett mező­gazdasági gyárak keretében mozoghatnának nem létesíttettek, melyek legbiztosabb alapját képez­nék épen a czukoriparnak. A nagy gyárak, nem a mezőgazdaság pezsgő vérkeringésének ered­ményei, hanem a jó elhelyezést kereső nagy tokének művei, melynél a gazdaközönség csak eszköz a kihasználásra, mely, hogy így van, erre elég példa, ha hivatkozom a kis szeszfőzdékre, a melyek egymásután kénytelenek megszüntetni működésüket, mert nem képesek a nagy szesz­főzdék mellett exisztálni. Elnök: Talán méltóztatik azok után, a miket jelezni tetszett, hogy erre akar legna­gyobb súlyt fektetni, röviden befejezni. (Élénk ellenmondások balfelöl.) Major Ferencz: Nagyon rövid leszek! Elnök (csenget): Bocsánatot kérek, én el­nézésből teszem azt, hogy a képviselő úr beszélhet. (Ellenmondás és felkiáltások: Joga van !) Ismétlem, elnézésből teszem, mert a házszabá­lyok alapján nem beszélhetne. Polónyi Géza: Miért nem?! Elnök: Azért nem, mert bocsánatot kérek, t. képviselő úr, ha méltóztatott volna ide figyelni és nem mással foglalkozni, akkor méltóztatott volna hallani, hogy senkinek nem volt kifogása arra, a mit a háznak elmondottam; de akkor a t. képviselő úr a beszédét nézte. Major Ferencz : T. ház ! Bizalmi szava­zatomat akarom indokolni. (Nagy zaj és ellen­mondások jobbfelöl.) Elnök (csenget): A képviselő úr maga is elismerte, hogy helytelenül gondolkozott akkor, mikor azt hitte, hogy itt bizalmi kérdésről van szó. (Felkiáltások balfelöl : Nem mondta !) Ezt maga elismerte és már most ne térjünk arra vissza. Én kérem a képviselő urat, hogy rövi­den tessék befejezni ; azt hiszem, a mi a szivén fekszik, azt röviden elmondhatja. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Miért röviden ? Ez klotür!) Major Ferencz: Amit most itt előadtam, azt épen azért hoztam fel, mert nagyon fontos­nak tartom közgazdasági irányelvek szempont­jából, mert oda keli törekednünk, hogy a gazda­közönség maga álljon össze és létesítsen kisebb gyárakat, a melyeknél nem szükséges, hogy ő különös, rendkívüli eszközökhez folyamodjék úgy a megmunkálásnál, mint a szállításnál, és ez által a váltógazdaságot könnyen keresztül viheti. Ily rendszer követésével minden gazda­sági iparág prosperálni fog. Azonban a t. kor­mány Nagyományos politikája az, hogy nem a kisebb exisztencziáknak, hanem a nagy tőkének a szolgálatába szegődik és azokat halmozza el kedvezményekkel. Még csak igen röviden szólok. Hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr, ki az igazságnak barátja, mégis, mikor mi ez oldalról felszólalunk a jogosult és jogosulatlan tőke, az uzsoratőkével szemben, akkor a t. pénz­ügyminiszter úr bennünket megvádol és azt mondja, hogy mi szoczialisztikus törekvésekkel foglalkozunk és osztályhaiczot kezdünk. Mikor mi ezt felhoztuk és magam is felhoztam, akkor ezt tettük azon az egész országban tapasztalható szomorú hitelviszonyok folytán, a melyek a köz­gazdaságot, ipart teljesen elnyomják és a me­lyek maholnap, ha idejekorán ezen segítve nem lesz, koldusbotra fogják juttatni úgy a gazda­mint az iparos-osztályt. Mikor mi ezt teljes ön­érzettel felhoztuk, nem volt szándékunk semmi mást, mint az igen tisztelt pénzügyminiszter urat kérni és figyelmeztetni arra, hogy ne késsen soká ezen törvényjavaslattal, a mely hivatva lesz a hitelviszonyokat Magyarországon rendezni és megszabadítani úgy a gazdaközönséget, mint az iparososztályt az uzsorakamatoktól, a mely alól — sajnos — még a pénzintézetek nagy részét sem lehet kivonni, a mely pénzintézetek pedig még tovább is mennek, a mint tudnék rá példát mutatni, hogy belenyúlnak egyes polgá­rok alkotmányos jogainak gyakorol hatásába és abban is meggátolják őket. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Midőn az igen tisztelt pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, a miket elmondottam, tettem kötelességből és tettem azon statisztikai adatok alapján, melyek kezeim között vannak, és a melyeket hiteleseknek kell, hogy tartsak. És mikor nem megyek bele az igen tisztelt pénz­ügyminiszter urnak beszédje végén mondott fe­nyegetések tárgyalásába és azokat nem viszon­zom, teszem ezt azért, mert azon önérzetes vita után, a melyet ezen oldal folytatott ezen ügy­ben, megtalálja a válaszát. Beszédemet befejezve, részemről csak azt vagyok bátor kijelenteni, hogy mivel látom, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr köz­gazdasági politikája nem felel meg azon irány­zatnak, a melyet mi az országra, az ország­polgáraira, egyáltalában úgy gazdasági, mint ipari szempontokból üdvösnek és hasznosnak tartunk, én részemről az igen tisztelt pénz­ügyminiszter úr által beterjesztett törvényjavas­lat végrehajtását a t. pénzügyminiszter rírra nem bízhatom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza : T. képviselőház ! Habár teljesen tisztában vagyok is azzal, hogy ha egy végrehajtási záradékot tartalmazó törvényjavas­lat minden kétségen kivtíi alkalmas nemcsak arra, hogy általában az egyetemes kormánynyal szemben érzett bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése és indokai tárgyaltassaaak, még inkább

Next

/
Thumbnails
Contents