Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

176 153. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. alkalmas arra, hogy az esetleg előterjesztő mi­niszterrel szemben fennálló bizalom, vagy bi­( zalmatlanság kérdése és indokai behatóan tár­gyaltasSanak : mégis tartózkodni fogok attól, hogy a képviselőház hangulatának és a vita előre haladott stádiumának tekintetbevételével bővebben foglalkozzam ezen kérdésekkel, — nem azért, mint ha jogom hozzá nem volna, de azért, mert czélszerűnek nem tartom. Néhány és igen rövid észrevételt szándé­kozom tenni arra nézve, hogy miért nem járul­hatok én a magam részéről, és azt hiszem, elv­társaim is, ahhoz, hogy ezen törvényjavaslat végrehajtása a pénzügyminiszter úrra rábizassék. Nem fogom ismételni az általános és részletes vita során elmondott azon érveket, a melyek bennünket arra indítottak, hogy a törvényjavas­latot általában és részleteiben el ne fogadjuk, de két dolgot fel kell említenem. Az egyik tisz­tán szakszerű és egy kérdéssel végződik a pénz­ügyminiszter úrhoz. Én erre a törvényre a végrehajtási felha­talmazást nemcsak a pénzügyminiszter úrnak, de senkinek nem adnám meg. Miért? Van ennek egy, azt hiszem, elfogadható gyakorlati oka. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény úgy lesz életbe léptetve, hogy két forint pótadó alá fog­nak jutni az augusztus elseje és a törvény életbe­lépte közötti latitüdben a gyárakhói és szabad raktárakból kiszállított czukormennyiségek. Most mi fog itt bekövetkezhetni ? Ha Ausztriában ez a törvény, a melyet rendelettel életbeléptettek már, egy-két-három-négy-öt hónap múlva meg­szűnik, akkor az t. §. szövege szerint nemcsak azért, mert az a törvény rácziójából folyik, ha­nem azért is, mert expressis verbis ebben a tör­vényben is kimondjuk, Magyarországon is meg­szűnik ennek hatása. Ez igaz. Már most azt én előhoztam, hogy mennyire vitás volna a kérdés akkor, ha Ausztriában más és más körülmények között szűnnék meg ezen törvény. De vegyük báimelyik esetet. Mondjuk, hogy Ausztriában bármely viszonyok folytán 1897 október-no­vemberben vagy deczemberben — bármely napot méltóztassék választani — megszűnik a törvény, tehát ugyanazon napon megszűnik Magyarorszá­gon is. Mi fog ekkor bekövetkezni ? A kétforintos pótadó ki lesz róva az időközben kiszállított mennyiségekre. Tudjuk azonban, minden józan kereskedő az ő évi szükségletét nem aznap fe­dezi, mikor neki arra szüksége van, hanem a kinek egy kis hitele van, három vagy hat hó­napra előre fedezi a szükségletét. Mi fog be­következni? A gyárból veszek szeptember vagy augusztus 15-én annyi ezukrot, hogy hat hó­napra nekem elég legyen, azután megfizetem a 13 forintos adót a gyárban. Most egy hónap múlva megszűnik a törvény Ausztriában, tehát megszűnik nálunk is. így bekövetkezik az, hogy maradt a fogyasztásban továbbra is olyan a két forint tekintetében is megadóztatott czukor, a melyre nézve a törvény hatálya már megszűnt. Ez világos. Mindezek az eshetőségek, nem tudom, be fognak-e következni; a gyanú azonban az,hogy bekövetkezhetnek. Nem akarok ezekkel bővebben foglalkozni, hanem a mi engem arra kényszerí­tett, hogy ennél a kérdésnél külön szólaljak fel, méltóztassék elhinni, az nem a szólási viszketeg, hanem az, hogy a pénzügyminiszter úr állás­pontjában egy külön specziális okot találok arra, s itt minden személyes szuszczeptibilitástól elte­kintve, méltóztassék tudomásul venni, hogy miután én a magam részéről elvégeztem a köztünk levő dolgokat, sajnálom, hogy a miniszter úr okot szolgáltatott rá, hogy erősebb kifejezéseket kel­letthasználnom, hogy olyan alkotmányos theóriák mellett, a milyeneket a t. pénzügyminiszter úr itt hirdetett a házban, nemcsak ellenzéki ember, hanen parlamentáiis ember egyáltalában ne já­ruljon ahhoz, hogy specziálisan a pénzügy­miniszter urnak a törvényes meghatalmazást a végrehajtásra megadja. Hogy tévedésben ne le­gyen, felolvasom a pénzügyminiszter úr szavait szószerint. Azt mondja (olvassa): »Sikerűlt va­lakinek elhitetni, hogyha e törvényből nem lesz augusztus 1-én törvény, akkor a kormány meg­bukik.* Ez volt a théma és a pénzügyminiszter úr minden prepotens hang nélkül jónak látta azt a vádat emelni, hogy vagy együgyűnek állítja magát, vagy mert rosszhiszeműen téve désbe akar ejteni mást, szédelgő, a ki ilyet mond Ilyen kifejezéseket használt a t. pénzügyminiszter úr s így folytatja beszédét (olvassa) : »Azonban én megnyugtathatom, és ha szükséges, meg is vigasztalom a t. képviselő urakat, hogy a tör­vényjavaslat sorsa és a kormány sorsa közt semmiféle összefüggés sincs. Tehát akár lesz ebből törvény, akár nem — kénytelen vagyok nagyhangon beszélni, mert nincs kisebb — (De­rültség.) akár most, akár később lesz belőle tör­vény, biztosíthatom, hogy a kormány bukása attól bekövetkezni nem fog, mert nem követ­kezhetik be a dolog természeténél fogva.« Ha egy miniszter egy ilyen törvényjavas­latról, a mely Magyarország és Ausztria közt a közjogi viszonynak egyik kardinális emanácziója, azt mondja, hogy az a törvényjavaslat olyan, hogy akár megszavazzák, akár nem, az neki vurst, én meg nem bukhatom, ez olyan parlamentáris elmélet, a melyet akár kishangon, akár beteges, akár nagyhangon mondanak el, auktoritást a maga számára semmiféle államjogász és állam­bölcselő előtt nem követelhet. A pénzügyminiszter úrnak saját érdekében mondom, hogy legyen kegyes, magyarázza ki

Next

/
Thumbnails
Contents