Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

174 153. országos ttlee 1897. augusztus 2-án, hétfőn. annyi ezukrot, a mennyire szüksége volna. A napszámos, a földmíves, vagy más munkás, szóval a szegényebb ember vájjon annyi ezukrot fogyaszt-e, a mennyire szüksége volna? Hiszen a ezukrot csak ünnepnapon ismeri, tehát az esemegeszámba jön neki. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, talán inkább a tárgyhoz méltóztatnék szólni. A végrehajtási szakaszról van most szó. (Helyeslés jobbfelöl.) Major Ferencz: A bizalmi kérdést fejtegettem. A t. pénzügyminiszter úr azt az állítást tagadja, hogy a fogyasztást lehet emelni. Igenis lehet emelni, hogyha a ezukrot olcsóbbá teszszük s megnyitjuk azokat a zsilipeket, a melyeken át azután a szegényebb nép is hozzájuthat a ezukorhoz. Van mód erre. Mert hogyha forgalomba hozzuk az úgynevezett iszapolt daraezukrot és a kristály-czukrot, mely jóval olcsóbb és mindazon kellékekkel bír, mint a másik ezukor, akkor módot nyújtottunk arra, hogy a szegényebb exiszteueziák is élvezhessék a ezukrot, és biztosíthatom a pénzügyminiszter urat, hogy megkétszereződik a ezukorfogyasztás. Ez az, t. pénzügyminiszter úr, a mi nem állja ki a kritikát. Az sem állja ki a kritikát, hogy a ezukrot igyekezzünk tökéletes formában, teljesen raffinálva bocsátani & forgalomba. Hiszen az, ha áll más iparágakra, nem áll a fogyasztásra. Hiszen ismerünk elég olyan élelmiczikket, a melynél a fokozat megvan. Az igenis áll akkor, hogyha a ezukorrépát kivinnők és a ezukrot behozzuk. De mikor mi oly alakban képesek vagyunk előállítani a ezukrot, hogy az azon alakban élvezhető és ezzel olcsóbbá teszszük a ezukrot, úgy azt hiszem, hogy ezt kötelességünk is tenni szegény állampolgárokkal szemben. Én nem vagyok ellene, hogy nyers terményeink itt dolgoztassanak fel. Sajnos, hogy harminca évi kormányzat alatt nem jutottunk oda, hogy nyers terményeinket mind itt dolgozhattuk volna fel. Csak egy ágat említek s ez a ruházkodási ág. Az ország összes gazdasági jövedelmeinek nagy része a külföldre vándorol a ruházati iparág czikkeire. E tekintetben a kis Románia is túlszárnyalt bennünket. De hogy visszatérjek a prémium kérdésére, mely 1,600.000 forintnyi teher, és ha számba veszszük az a területet, mely czukorrépával van elültetve, úgy látjuk, hogy minden katasztrális holdra 10 forint jut, tehát mi tulajdonképen a prémiummal megfizetjük a ezukorgyárosok bérlet-teriiletét. Elnök (csenget): Bocsánatot kérek. Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha a képviselő óhajtott a tárgy érdeméhez szólni, volt alkalma feliratkozni az előbbi szakasznál Értem azt, hogy ha valaki megtámadtatott, visszatér erre ennél a szakasznál; de a kinek volt alkalma elmondani a nézetét és azt nem mondta el, most midőn itt tisztán a végrehajtási szakaszról van szó, a t. képviselő úr belátására bizom, vájjon helyes-e ilyenkor új vitát kezdeni. Azt hiszem, a képviselőház egyetért velem abban, hogy ez a házszabályoknak teljesen félremagyarázása. (Úgy van! Úgy van! jobbfelól. Ellenmondás balfelöl.) A házszabályok szigorú megtartása nemcsak a többségnek, hanem a kisebbségnek is — tessék elhinni — érdekében áll, és nagyon kérem, szíveskedjék röviden befejezni beszédét. (Felkiáltások balfelöl: Itt a klotur!) Major Ferencz: Mélyen tisztelt ház! Én úgy fogtam fel a helyzetet és azért szólaltam fel a 2. §-nál, hogy a bizalmi kérdéseknél a reflexiókat az igen tisztelt pénzügyminiszter úr beszédjére megtegyem, én ha nem tettem helyesen, bocsánatot kérek, de én azt hiszem, jogom van szólni. Elnök l Én nem vontam kétségbe a képviselő úr jóhiszeműségét és azért azt hiszem, hogy majd méltóztatik beszédét röviden befejezni. Major Ferencz: T. ház! Hogy folytassam beszédemet, azt akarom beigazolni, hogy az igen tisztelt pénzügyminiszter úr akkor, a mikor felhozta, hogy mennyivel elónyŐsebb az ausztriai gyárak helyzete a mienkkel szemben, akkor arra hozta fel, hogy nekünk szükséges a prémium, mi pedig azért hoztuk fel ezen indokokat, hogy nekünk nem szabad még akkor ráfizetnünk azon gyártásra, a melyik úgy is jobb viszonyok között van. De hogy állunk ma? Meglepetve hallottam az igen tisztelt pénzügyminiszter úrtól, hogy most egészen megváltoztak a viszonyok, nem mi fizetünk rá, hanem Ausztria l-3°/o-et, a mely körülbelül 100.000 forintnak felelhetne meg. Azonban az igen tisztelt pénzügyminiszter űr felszólalásában nem világította"* meg azon helyzetet, mikép következhetett ez ránk, hogy most mi kapunk Ausztriától, holott eddig mindig mi fizettünk évenként több százezer forintot, a mely eddig már több millió forintra rúg. De nem akarok ezzel tovább foglalkozni, áttérek egy sokkal fontosabb részére beszédemnek, a melyre igen kérem a pénzügyminiszter úr szives figyelmét. Azt mondja, hogy nekünk nincsen szükségünk a kis gyárak favorizálássra, hiszen nincsenek nekünk kis gyáraink. T. ház! Ezen kijelentésére a t. pénzügyminiszter úrnak akarom megjegyzéseimet alapítani, hogy ép az a körülmény, miszerint a kormány előrelátása nem terjed addig, hogy már régen azon lett volna, hogy a kisebb ezukor-