Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

153. országos ülés 1897. A t. képviselő úr még olyan köztudomású tényeket is, mint a minők az állami zárszámadásban benn vannak, megtagad és azt mondja, hogy az egyszerűen nem igaz, a mit a miniszter mond, hogy az államkincstár hat millió forinttal van érdekeíve a czukoradóban. Hát, t. ház, mégis csak el lehetne várni a képviselő úrtól, hogy a legautentikusabb forrásból merítsen, mikor ilyen vakmerő állításokat koezkázíat. Ne méltóztassék kombináczióba. merülni és kihozni, hogy mennyi a magyar állani czukoradó-bevétele, hanem méltóztassék felütni az állami zárszámadás bármely utóbbi évi kö tétét és abban meg fogja találni, hogy 5,700.000 és hat millió közt variál az államkincstár évi bevétele a czukoradóból. Hogy hogyan lehet ilyen köztudomású tényeket megtagadni, azt megvallom, én nem értem. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő úr azután visszatér egy tényre, a mi itt ezen házban már sokszor volt szellőztetve és konstatálja újból, mint saját felfedezését, hogy mi Ausztriával szemben a czukoradónál meg voltunk rövidítve, mert a czukoradónak egy része az ausztriai kincstárba folyt. Azt hiszem, hogy nincs ebben az országban csak valamelyes névre számot tartó politikus, a ki előtt ez a tény már évek óta ne lenne ismeretes, és így egy kissé elke'sett az, hogy a t. képviselő úr ezzel a felfedezéssel most jön ide a ház elé. Csakhogy méltóztassék el nem feledni azt, hogy az a körülmény, hogy a másik állam kincstárába folyt bizonyos fogyasztási adó, nemcsak Ausztriával szemben, hanem Ausztriának velünk szemben való viszonyában is előfordult, és előfordult az is, hogy Ausztriában fogyasztott magyar szesznek az adója nem az osztrák kincstárba, hanem a magyar kincstárba folyt, a mi Ausztriának ép oly jogos okot szolgáltatott panaszra, mint a milyen jogos okunk volt nekünk panaszra, hogy a Magyarországon fogyasztott czukor adója Ausztria államkincstárába folyt. Polónyi Géza: Szóval, kölcsönösen csaljuk egymást! (Zaj. Elnök csenget.) Lukács László pénzügyminiszter: Én, azt hiszem, hogy azok az intézkedések, melyek törvénybe vannak iktatva, mindaddig, míg a törvény fennáll, respektálandók és azokra ilyen kifejezéseket, hogy csaljuk egymást, alkalmazni nem lehet. (Helyeslés jobb felől.) így van a czukoradó restitucziójának elszámításánál is, mert köztudomású dolog, hogy a gyárosok által restituált czukoradónak egy része az ausztriai államkincstárba folyik, úgy, hogy tényleg megkárosodása az országnak itt is volt, de nem jogtalan megkárosodása. De már számtalanszor említettem ezen házban, hogy ha volt ilyen állapot, az ma már a KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IX. KÖTET augusztus 2'é.n, hétfőn. JgO, czukornál nem áll fenn, mert önmagától szanálódott a dolog, a mennyiben úgy alakultak a kiviteli és a nyers beviteli konjunktúrák, hogy ez ma tényleg a czukornál a mi károsodásunkat nem idézi elő. És felemlítettem azt is, hogy az új vám- és kereskedelmi szerződés szövegébe felvétetett az a szövegezés, a mely magában foglalja ennek az állapotnak a szanálását és semmi sem kívántatik egyéb, mint hogy a t. képviselő urak az ellenzéken fogadják el minél előbb a vám- és kereskedelmi szerződést, és akkor legyenek meggyőződve, hogy ezek a sérelmek mind törvényes alapon szanálva lesznek. (Elénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) És itt, t. képviselőház, teljes félreértése a tényeknek és azokból levont, teljesen hamis következtetés az, ha Polónyi Géza képviselő úr nagy hangon azt állítja, hogy mindezekből az következik, hogy mentül nagyobb az export, annál nagyobb a kár. Bocsánatot kérek, ez abszolúte nem áll. Az export nincs direkt összefüggésben egymagában a mi károsodásunkkal, hanem az, a mi a mi károsodásunkat vagy Ausztria károsodását előidézheti, az abból áll és attól függ, hogy az export mérve hogyan alakúi a nyers bevétel mérvével szemben. Ez a kulcsa a dolognak és ennek a két faktornak az egymástól való viszonyától és alakulásától függ az, hogy vájjon egyik évben mi fizetünk rá Ausztria javára, vagy Ausztria fizet rá a mi javunkra. Madarász József: Olyan nincs! Lukács László pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, a múltkor felemlítettem, hogy igenis épen most lesz olyan állapot, ennek a campagne-nak a folyamán. Mert ebben a campagne-ban úgy alakúinak előreláthatólag a dolgok, hogy a míg a mi exportunk az egész monarchia exportjának 16 százalékátképezi, ami nyers bevételünk a czukornál az egész bevételnek 14'7 százalékát képezi, a miből az követ kezik, hogy 1*3 százalék erejéig Ausztria fizet a mi exportunknak prémiumot, vagyis ő többet fizet, mint a mennyi az ő saját kivitelének megfelel. (Zaj. Ellenmondások balfelöl.) Ma nem tudom az adatot pontosan, mert ez a leszámolástól függ, a leszámolás pedig csak a campagne után következik be. De majd meg fogjuk látni az eredményt. Nem akarok visszatérni annak a fejtegetésére, hogy a prémiumok nekünk szükségesek-e inkább, vagy Ausztriának, hogy helyes-e a prémium-rendszer vagy nem helyes. Azt hiszem, mindezekről a kérdésekről elég bőven és ki merítően nyilatkoztam már múltkori beszédemben, és ha nem sikerűit a t. képviselő urakat meggyőznöm álláspontom helyességérő!, úgy 22