Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

170 158. országos Ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. alig van reményem, hogy most ez alkalommal meg fogom győzni. Polónyi Géza t. képviselő úr nagyon rossz néven vette nekem azt is, hogy én az antiszemitizmus vádját emeltem a t. ellenzék ellen. (Halljuk!) Én nem emeltem az antiszemitizmus vádját, csak azt mondtam, hogy abban az esetben, ha a t. képviselő urak ágy járnak el, mint a hogy különösen ebben a vitában jártak el, hogy a különböző társadalmi osztályok között részben létező, részben képzelt ellentéteket a legélesebben kiszínezve hozzák a közönség elé, ebből egy oly áramlat támadhat, a mely aztán nem fog megállani az antiszemitizmus határánál, hanem esetleg tovább is megy, a mi már talán még azok előtt sem kívánatos, a kik az antiszemitizmussal, ha nem is nyiltan, de titokban meg tudnak barátkozni. Én azt, hogy Polónyi Géza képviselő úr antiszemitizmusban dolgoznék, nem állítottam. Készséggel elismerem, hogy ő időnkint szemitizmusban, időnkint antiszemitizmusban dolgozik, a körülményekhez képest, (Élénk derültség és tetszés a jobboldalon. Zaj balfelől.) úgy hogy ellene ez a vád egyáltalában nem alkalmazható. (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Azonban Polónyi Géza képviselő úr szokásos methódusa szerint (Zaj a szélső baloldalon.) egy erős, nem akarom mondani, csavarintással azt fogta reám, hogy én Horánszky Nándor képviselő urat az őrültség vádjával illettem volna. Bocsánatot kérek, t. ház, tőlem származott-e ez a vád? Én vetettem-e fel? Én használtam-e ezt a kifejezést ? Azt hiszem, ismeretes, hogy Eötvös Károly képviselő úr használta ezt velem szemben, és én erre csak azt mondottam, hogy az az idea, a melyet Eötvös Károly t. képviselő úr őrültségnek nevez, nem tőlem származik — habár én azt elfogadom, mert helyesnek tartom, — s Eötvös Károly t. képviselő úrnak e vádat nem hozzám, hanem azokhoz kellett volna intézni, a kik ezt az ideát felvetették, a kik ennek daczára mégis hozsannával és éljenzéssel fogadták, a mikor Eötvös Károly képviselő úr az ö ideájukat őrültségnek deklarálta. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) A t. képviselő ár azután ellene fordul ennek a módosítványnak, a mely itt kontemplálva van, és kifogásolja azt, hogy a mi törvényünk hatálya egy más, idegen állam, tudniillik Ausztria törvényének hatályával hozassék kapcsolatba. Hát, t. ház, hogy ez nem valami teljesen ismeretlen dolog, arról — azt hiszem — a t. képviselő úr maga is meggyőződhetik, hiszen igen jól tudja, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés mondja ki, hogy egyforma elvek szerint szabályozandók a fogyasztási adók mindaddig, a míg ez a szövetségi viszony közöttünk fennáll. Azt hiszem, hogyha az egyik államban bármely oknál fogva megszűnik a törvénynek hatálya, az analóg törvénynek a hatálya a másik államban is meg kell hogy szűnjék, legalább oly értelemben, hogy nem vagyunk kötelezve ezt a törvényt hosszasabban fentartani ilyen alakban. Tehát az, a mi itt kontempláltatik, semmi egyéb, mint a mi a vám- és kereskedelmi szerződés szellemében és szavaiban benfoglaltatik; a különbség csak az, hogy itt expressis verbis adunk kifejezést annak, a mi önmagában értetődik és a mi e kifejezés nélkül is önmagától következik. Azonban nem is ilyen példátlan ez, mert méltóztassék megnézni az 1878. és 1887. évi törvénytárban azokat a törvényeket, melyek például a quótára stb.-ra vonatkoznak, azokról mind az van mondva, hogy a jelen törvény akkor és ekkor hatályba lép, feltéve, hogy az ily tartalmú törvények a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokban szintén törvényerőre emelkednek. Tehát az, hogy a mi törvényünk hatálya az osztrák törvény hatályával összeköttetik, nem egyszer, hanem számtalanszor előfordult a mi törvénytárunkban. Madarász József: Elég rossz! Lukáes László pénzügyminiszter: Tehát, t. ház, sem logikailag, sem a vám és kereskedelmi szerződés szavaiból és szelleméből kifolyólag, sem a mi törvényhozási praxisunknak, szempontjából nem hibás és nem helytelen, a mi itt kontempláltatik.De a t. képviselő úr hallatlan dolognak deklarálja azt, hogy mi visszaható erői tulajdodonitunk a törvénynek és meg akarjuk adóztatni, pótadóztatás alá akarjuk venni azokat a czukormennyiségeket, a melyek augusztus hó 1-én Ü\\ az új törvény életbe léptetésének idejéig akár a gyárakból, akár a szabad raktárakból adózásra bejelentetnek. T. ház! A pótadóztatás eszméje szintén nem első minálunk, előfordult több alkalommal, előfordult az italmérési adó behozatalakor, az áj szeszadónak behozatalakor, és más alkalmakkor, úgy hogy ez nálunk a fogyasztási adóknak minden nagyobb átmenete és változás nélkül elő szokott fordulni. Elismerem, t. ház, hogy kellemetlen helyzet ez, hogy utólag vagyunk kénytelenek e pótadót kivetni, azonban ezt sem magunknak tulajdoníthatjuk, hanem méltóztassék ezt a t. képviselő úrnak azon férfiaknak megköszönni, a kik az ő buzgó közreműködésével együtt ezt az állapotot előidéztek. (Úgy van! Tetszés jobbfelöl.) Volt szerencsém megmondani, hogy be fog következni ez az állapot, hogyha kellő időre a törvény nem lép hatályba. Ha a t. képviselő urak ennek daczára ezt az állapotot előidézték, ne