Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

jgg 158. országos ülés 1897, uek — tehát egy adótörvénynek — visszaható erőt tulajdonítsak, a magam részéről soha és semmiféle körülmények között helyesnek nem tartottam és nem tartom. Méltóztassék nekem beszédem befejezéséül megengedni azt a kijelentést, hogy ezek után, reménylem, önök is be fogják látni, hogy azok az aggodalmak, a melyeket mi az általános vitánál talán nagyobb mértékben felhoztunk, mint a milyenhez eddig szokva voltak, teljesen jogosak voltak és elegendők, hogy Magyarország közvéleménye felhívassák arra, hogy ezen a téren mily nagymértékű kizsákmányolással állunk szemben és hogy jogunk volt kérve-kérni a törvényhozást azon hosszabb beható viták által, hogy ezen törvénynek kellemetlenségeitől bennünket megmenteni szíveskedjék. Még egyszer felteszem a kérdést a t. pénzügyminiszter urnak, utolsó prolongáczió-e ez e téren vagy nem: .Mert ha utolsó, akkor tudjuk, hogy hány millió forintot fizettünk Ausztria részére ; de ha az a kilátásunk, hogy ezt a törvényt még egy, esetleg két évre kell prolongálni, akkor ez nem jóhiszemű eljárás a magyar közvélcménynyel szemben, mikor a múlt évi törvény tárgyalása során a t. előadó úr mint annak egyik főelőnyét emelte ki azt, hogy a törvény csak egy évre szól. Ezak azok, t. ház, a mik engem arra indítanak, hogy e törvényjavaslatnak, a melyet általánosságban sem fogadtam el a részletes tárgyalás alapjául, 1. §-át meg ne szavazzam és kérjem annak a mellőzését. (Élénk helyeslés éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Tíz perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Láng Lajos foglalja el.) Elnök: Az ülést újra megnyitom ! Akar még valaki szólni az első szakaszhoz? Nincs felírva senki? (Nincs!) Ha nincs felirva senki, akkor a vitát bezárom. Nyegre László jegyző: Lukács László pénzügyminiszter! Lukács Lászlő pénzügyminiszter: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy azon keretek között, a melyekben egy majdnem öt hétig tartó általános vita után egy részletes vita jogosultan mozoghat, felhasználjam az alkalmat és reflektáljak azokra a beszédekre, melyeket az imént az első szakasz ellen Blaskovics Ferencz és Polónyi Géza képviselő urak elmondani szívesek voltak. (Halljuk.! Halljuk!) Blaskovics Ferencz képviselő úr mindenekelőtt kijelentette, hogy egy indítványt nyújt be, melybtn azt proponálja, hogy mindazok a gyárak, a melyek valamely kartellben részt veszaugusztus 2-án, hétfőn. nek, a prémium kedvezményéből zárassanak ki. T. képviselőház ! A képviselő úr hosszabb fejtegetésbe bocsátkozott a kartéllek körül és arra a konklúzióra jutott, a mely, felfogásom szerint is egészen helyes, hogy abszolúte és elméletileg nem lehet elítélőleg nyilatkozni a kartell ékről, mert az ítélet mindig a szerint kell hogy hangozzék, a mint a kartellnek czélja, természete vagy működése azt magával hozza; mert igenis, lehetnek körülmények, a melyek a kartelleket szükségesekké teszik és lehetnek olyan kartellek, a melyek közgazdaságilag indokoltak és jogosultak. Mielőtt erre áttérnék, azt kívánom megjegyezni, hogy azt a pírhuzamot, a melyet a t. képviselő úr a kartellek és a ezéhek közt von, én nem találom helyesnek és találónak. A főkülönbség a kettő közt az, hogy míg a ezéhek olyan szervezettel birtak, a mely teljesen lehetetlenné tette, hogy valaki a ezéh akarata ellenére bejuthasson a ezéhbe, addig a kartell természeténél fogva ilyen szervezettel nem bír, mert nem okvetlenül szükséges, hogy minden gyár tagja legyen a kartellnek; egyik vagy másik gyár vagy több is kimaradhat a kartellbol és senki sem akadályozza azt, hogy kartelien kivtíl álló gyárak keletkezhessenek, sőt épen az a körülmény, hogy az államhatalomnak is módjában áll új gyáraknak a keletkezését előmozdítani, támogatni, segélyezni, teszi lehetővé, hogy a kartelleknek netalán veszélyessé válható működése ellensúlyoztassék. Mert igenis képzelhető az az eset, hogy ha a törvényhozás, — mint az európai törvényhozások példája mutatja, — hatályosan nem igen működhetett a kartellek ellen, megtette és megteheti azt, hogy konkurrencziát csinál a kartellekben egyesűit gyáraknak azáltal, hogy a kartellen kivűl álló gyáraknak keletkezését favorizálja; és épen ebben van a kulcsa annak, hogy miért nem tekinthető egyik vagy másik kartell olyan veszedelmesnek, mint a minőnek azt feltüntetni méltóztatnak. A kartell magában véve tehát, — a mint Blaskovics képviselő úr is mondotta, — elméletileg nem feltétlenül elítélendő. Ha a kartellnek nincs egyéb czélja és szervezete nem involvál egyebet, mint azt, hogy a teljesen szabad versenynek visszásságait és kinövéseit enyhítse, akkor a kartell közgazdaságilag igenis lehet indokolt és jogosult, mert ennek meglehet az a következménye, sőt kívánatos, hogy meglegyen, hogy a vad verseny kizáratik, megakadályoztatik a túltermelés, melynek — a mint méltóztatnak tudni, — rendesen következménye a termelésben nagy restrikezió, ez által a munkásoknak elbocsátása tömeges nyomornak előidézése. Az ilyen korlátlan versenynek következménye az szokott lenni, hogy a gyárak igyekeznek