Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

153. országos ülés 1897 augusztus 2-én, hétfőn. 165 minden gyárnak joga és oka volna ma a finomított cztikrot — mert csak ez esik fogyasztási adó alá, — 2 forinttal olcsóbban adni, és 13 forintos adótétel helyett 11 forinttal szolgáltatni. De mi a gyárakból csinálunk finánczvégrehajtókat és csináljuk azt, hogy Magyarországon a czukorgyárak a nélkül, hogy törvény volna rá, behajtanak 2 forint fogyasztási :idót. (Mosqás a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! Hogy ez jogállamban csak az önök szabadelvűsége mellett lehetséges, az tiszta mulatság. Méltóztassanak nekem hasonló államut mutatni. Itt van Francziaország, a hol a legutóbbi időben a vámtarifa-tételek tekintetében ugyan fel van véve az, hogy a beterjesztés napjától fogva áll fenn a tarifa, hogy kijátszásnak ne legyen kitéve, de benn van világosan, hogy az állam mindenkinek restituál. De ezt a mókát, a melyet Magyarországon látunk, hogy a ezukorgyárakból csináltunk adóvégrehajtókat adótörvény nélkül, ezt még nem láttam soha sehol. De volna itt egy más ezifra kérdés is. Tudjuk, a t. pénzügyminiszter úr is tudja velem együtt, hogy az osztrák czukorra ez az ő 2 forint pótadója természetszerűleg nem terjed ki, mert a magyar pótadó csak a magyar területre terjed ki. Hogy mily csempészés fog űzetni ezen a téren az osztrák czukor által, az más kérdés. Igaz. hogy a 315.000 métermázsa ott is 13 forinttal van megadóztatva; de ha nekünk normális viszonyaink volnának, akkor ez a 2 forint pótadó nem volna más, mint prémium egy külföldi czukornak. Vagyis, ha valaki nem akar a magyar gyártól venni czukrot, a hol a pótadót meg kell később fizetni, vagy már most az árban megfizeti, venne magának Németországból czukrot, a hol a 2 forint neki természetesen javára esnék, mert a német gyárakat nem tudjuk utókig megadóztatni. Ez azonban megint nem lehetséges azért, mert a magyar vámtarifával a nyers czukrot 15 forint, a finomított czukrot 20 forint vámtétellel terheltük, úgy hogy a nyers czukor vámja nagyobb, mint az egész előállítási költsége. Tehát lehetetlenné tettük, hogy Németországból csak egy métermázsa czukor is importáltassék ide. íme, t. ház, ez a különbség az önálló és közös vámterület között. Mi az egész vámterületre való tekintetből az osztrák czukor érdekében, hogy a vámterületen be ne jöhessen a német czukor, csinálunk 15 forintos adótételt; ellenben az osztrák czukor a közös vámterület, mellett sans géné bemászkálhat ide, azonfelül úgy, hogy a fogyasztási adót nem nálunk fizeti, hanem Ausztriában. Tehát ha nekünk önálló vámterületünk van, nem is kell termelési adóval, kereseti adókérdéssel manövriroznunk, egyszerű vámtétellel meg tudunk menekülni attól a 315.000 métermázsa czukortól, a mit az osztrák gyárak hoznak be hozzánk. Már most ezekután, t. ház, ne tessék tőlem azt várni, hogy én visszaható erővel ruházzak fel oly adót, a mely önmagában véve fogyasztási adónak tiszta képtelenség. Azért én ehhez ebből az okból sem járulhatok hozzá. De nagyon kérném a pénzügyminiszter urat, ha már egyáltalában azt hiszi, hogy Magyarországon szükség van arra, hogy ezt a ezukor-exportot forszírozzuk, — mert ez forszirozás, valahányszor prémiumról van szó, — miért nem reflektál a t. pénzügyminiszter úr arra, hogy akkor már a forszirozásnak egy olyan nemét csinálja meg, a mely tisztán a magyar czukortermelésnek használna és termelő, gyáros és fogyasztó között lehetőleg egyformán megosztható volna? Ezért hoztam én fel, hogy a prémiumot, a melyről kimutattam, hogy egyáltalában elvileg nem helyes, különösen nem helyes nálunk Ausztria mellett, nem lehet fentartani. Hiszen nem nekem kell azt feltalálnom, hogy mivel kell ezen a ezukorprémiumou segíteni, én csak egy példát hoztam fel a ezukorrépa-termelési adó leszállításával. A gyárak kereseti adójának más kulcs alapján való számításához szívesen hozzájárulnék, mert ez által emelném a ezukorrépa árát, emelném a gyártási lehetőséget, mert az adóval fogyasztanám a regié t és a fogyasztónak is olcsóbbá tenném a czukrot. Azt mondja a t, pénzügyminiszter úr, könnyű nekem beszélni, de honnan veszi ő azután azt a pénzt, a melyet ezen a czímen adóban kap. Az én felfogásom az: vagy állami érdek, hogy a ezukoripar fejlődése istápoitassék és forsziroztassék, vagy nem. Ha állami érdek, ha a t. pénzügyminiszter úr ezt előttünk demonstrálja, no akkor én megvallom, sohasem protegálnék túltermelést. Én a túltermelés protegálásának sohasem voltam és sohasem leszek híve. Semmiféle mesterkélt gazdálkodási rendszernek barátja nem vagyok. De ha már valaki híve és ha azt mondja, hogy ez állami érdek, akkor bírjon azzal a bátorsággal és férfias elhatározással és álljon a törvényhozás elé azzal, hogy ezen államérdek megoltalmazäsában illő, hogy minden polgár vegye ki a maga részét. Ha demonstrálja előttünk annak szükségességét, akkor ne tessék nem tudom miféle rejtett prémiumokkal dolgozni, — a mi sokkal veszedelmesebb, mint a nyilt prémium, — hanem tessék nyílt adóelengedésekkel, a mint már proponáltam, előállani. Én abban az esetben, ha demonstrálja előttem az ajánlott gazdasági rendszernek helyességét, szivesebben fogom ezt támogatni, mint megszavazni oly törvényt, a mely alapjában elvileg helytelen és Magyarországra káros. Azt pedig, hogy a jelen törvény-