Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

J gA 158. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. dolog tiszta: az, hogy azon napon, midőn a magyar kormány azt látja, hogy Ausztriában a ezukorfogyasztási adóra való tekintettel nem ugyanazon elveken nyugvó eljárás követtetett, kötelessége ezen törvény hatályát sziikségbeli rendelet útján a magyar területre is felfüggeszteni s erről a törvényhozásnak jelentést tenni. T. ház! Akár benne van ez a törvényben, akár nincs, ezen kötelesség előáll, mert aziránt nem szabad kétségnek lenni, hogy kormányzat és törvényhozás útján kell megállapítani a napot, melyen a törvény ezen inczidens folytán hatálytalanná válik. Ennélfogva ezen rendelkezésre nincs szükség és nem szabad ezt belevenni azért, mert nem szabad a miniszternek azon kötelességteljesítését meggátolni, hogy a mint ezen eshetőségek bármelyike beáll, azonnal a törvénynek hatályon kivűl helyezése iránt a törvényhozás előtt a jelentést megtegye és rendelet útján a törvény további hatályát megszüntesse. (Helyeslés balfelől). De, t. ház, van még egy dolog és ez az, hogy ha az az elv, a melyet önök itt törvénybe akarnak iktatni, veszélyes, akkor veszélyes az azért is, mert nemcsak ezen törvényre áll, hanem áll a szeszadótörvényre, áll az egész kereskedelmi és vámszövetséget érintő összes oly kérdésekre, a melyek egyforma elvek szerint intézendők el. Mihelyest a szesz- vagy más kérdésben megszűnik az osztrák kormány ugyanazon elvek szerint intézkedni, mint a magyar kormány, azoknak a törvényeknek joghatálya a vámszövetség természetéből folyói ag eo ipso megszűnik Magyarországra nézve is. Már most ha mi egy specziális törvénybe veszünk be ilyen rendelkezést, akkor ezt az általános elvet veszélyeztetjük és azt foghatnám mondani, hiszen az urak csak erre a törvényre tartották szükségesnek azt, hogy ezt a princzipiumot kimondják, a többire nézve nem, azokra tehát nem alkalmazható. Már most alkotmányjogi aggályok alapján én nem teszek magam részéről propozieziót, nem pedig azért, mert az egész szakaszt a magam részéről el nem fogadom, ennélfogva annak módosításához sem ilyen, sem olyan alakban hozzá nem járulhatok; de mély tisztelettel ajánlom a többségnek, különösen a kormánynak figyelmébe azt, hogy ilyen veszedelmes, közjogilag és magánjogilag semmikép sem indokolható klauzulát a törvénybe fel ne vegyen, hanem erre nézve inkább állítsa vissza a szakaszt eredeti jelentőségében, mert ez nem prejudikál semminek és így minden baj megelőzhető. Én, t. képviselőház, ilyen prekárius esetben és helyiéiben, mint a milyenben Magyarország Au ztriával szemben most áll, teljesen elégségesnek tartom a magam részéről, ha az alkotmányos formák szerint a felelős kormány a maga részéről nyilatkozatot tesz arra nézve, hogy ő is úgy érti a törvényt, a mint mi, vagyis: ha Ausztriában bármily okból életbe nem lépne ez a törvény vagy hatálya megszűnnék, akkor természetes dolog, hogy eo ipso, ipso facto Magyarországon is megszűnik annak a hatálya minden további klauzula nélkül is. És arról, hogy mely napon tekintendi az megszűntnek, a miniszter tartozik a törvényhozásnak törvényalkotás czéljából jelentést tenni, mert törvényt törvénynyel kell hatályon kivűl helyezni, a napot tehát meg kell határozni. Már most, t. képviselőház, még rátérek a visszaható erőre, hogy ezzel befejezzem fejtegetéseimet. A visszaható erő kimondása, az a tétel, hogy a miniszter azt mondja: ő most augusztus 1-étől utólagosan a gyártelepekre és szabad raktárakra két forint pótadót fog kivetni, törvényhozási szempontból helytelen. Fájdalom, igaz, hogy az én emlékezetem szerint Magyarországon nem áll preczedens nélkül, mert a Szapáry-kormány idejében, — gondolom, — épen a ezukorral és a kávéval kapcsolatosan volt egy hasonló preczedens. De akár volt, akár nem, az, hogy a magyar törvényhozás ilyea lejtőre lép, hogy megadóztat utólag fogyasztási adóval olyasmit, a mi időközben elfogyasztást, tehát nincs, oly dolog, a melyhez foghatót más törvényhozási területen hiába keresünk. Már most azt mondja a kormány: igen ám, de meg lesz ám adóztatva az a ezukor, annak daczára, hogy a törvény életbe nem lépett. Mert igaz, hogy én, magyar kincstár, augusztus 1-étől csak 11 forint adót szedek; de mintán a gyár tudja, hogy én 2 forint pótadót fogok kivetni, ő beszedi előre a 2 forint pótadót és azt mondja a kereskedőnek, vagy életbe lép az a 2 forint pótadó, vagy nem; ha életbe lép, az esetre már megfizetted nekem a 2 forintot, ha pedig nem lép, akkor visszafizetem neked a 2 forintot. Mit jelent ez magyarul? Annyit, hogy ha életbe nem léptetnék ezt a 2 forint adótöbbletet, vagyis ha a magyar törvényhozás, nem a kötött többség akarata szerint járna el, hanem megtörténnék az, hogy leszavaztatnék a pénzügyminiszter, akkor az a gyáros restituálna a kereskedőnek 2 forintot, de a kereskedő nem restituálna egy krajezárt sem a fogyasztónak, mert akármelyik fííszerkereskedőhöz méltóztatik bárkinek elmenni, olyan bölcset egyet sem talál, a ki el tudná önöknek mondani, hogy ha két métermázsa ezukrot elad, azt kilónként, két kilónként ki vette meg tőle. Ha azonban meglesz a pótadó, mi történik, t. ház? 1897. augusztus 1 én megszűnt a 13 f

orintos adótétel. Magyarországon