Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

163. országos ülés 1897. augusztus 2-án, hétfőn. 157 nem, minél fogva a restituczióra nézve én feleletet adni nem tudok. Mi tehát tíz esztendő alatt egyrészt fogyasztási adó czímén legkevesebb 40 millió forintot fizettünk Ausztriának, másrészt hárommillió forintot meghaladó összeget veszítettünk a restitucziónál. Maga a pénzügyminiszter úr, a pénzügyi bizottság s felteszem, maga a többség is, tisztában volt és van azzal, hogy e prémiumrendszer — nem szólok most arról, hogy helyes-e a prémium-rendszer — Magyarországra nézve speczialiter Ausztriával szemben, s fiz elszámolási rendszer, mely fennállott, feltétlenül káros. S a pénzügyminiszter úr meg is mondja, hogy az újunnan kötendő közgazdasági egyességben szanálni akarja ezen állapotokat akként, hogy minden állam csak annyit restituáljon, mint a mennyit maga exportál. De ha ez így van, s ennek tudatában a múlt esztendőben a t. képviselő urak azt a középutat választották, hogy csak egy esztendőre szavazták meg ezt a törvényt, tudva azt, hogy ez káros Magyarországra, csak egy esztendőre, mert különben nem tartották megengedhetőnek azt, hogy kiszakítva a vámszerződés és közgazdasági kiegyezés egyéb készleteiből, Magyarországon csak ez a káros instituczió prolongáltassék; már most, ha önök akkor azzal argumentáltak, hogy csak egy esztendőre, hát ma mivel argumentálnak, hogy még egy esztendőre? És ha csak erről volna szó. Hát ha t. pénzügyminiszter úr mer politikai felelősséget vállalni az iránt a jelenleg adott helyzetben, hogy ez a törvény nem fog mégegyszer meghosszabbíttatni? Hiszen előttünk fekszik, hogy két esztendős provizóriumot akar maga a kormány kérni. De mondjuk csak, egy esztendős provizóriumot. Nem számolok most e perczben azzal, hogy az osztrák alkotmány felfüggesztésével milyen bonyodalmak fognak bekövetkezni, e perczben, most nem; de majd reátérek; de ha nem következik he, méltóztatnak tudni, a ki politikával foglalkozik, hogy nem deezember 31-ig, de jövő deczember 31-ig legalább is prekárius, hogy a közgazdasági kiegyezés az egész vonalon megköthető legyen. Mit jelent ez? Azt, hogy a t. pénzügyminiszter úr mesélje másnak, ne nekem, hogy ez a törvény csak egy esztendőre szól. Ez az, a mit a magyar parlamentben nem volna szabad tenni. Mert nem hazafias azt tenni, hogy mi évről-évre meghosszabbításokkal megszavazunk egy paktumon fennálló törvényt, mely nyilvánvalókig káros Magyarországra nézve és annak érdekeibe homlokegyenest beleütközik. Tehát nem kapjuk meg a restitucziókat, a melyekre vonatkozólag csak Ígéretet adnak az új kiegyezéssel. Hiszen Ausztriában alig lehetne kedvezőbb állapot, mint színlelni azt a rettentő nagy alkotmányválságot és ezen alkotmányválság színlelése alatt kieszközölni azt, hogy a magyar kormány a magyarok bőrére évenként prolongál oly törvényeket, a melyek nekik kedvezők. Hát, t. ház, én hiszem, hogy van egy úgynevezett közjogi kényszerhelyzet. De ha van kényszerhelyzet, ez fennállhat mindenkire, csak nem a függetlenségi és 48-as p Írtra, mely nem hive a vámszövétségnek és a kiegyezési törvénynek. Már most, ha önök azt mondják, hogy kényszerhelyzetben vannak, vallják be azt, hogy a kiegyezés és a vámszövetség olyan törvény, a mely önöket kényszerhelyzetbe hozza aziránt, hogy Magyarország kárára és hátrányára ilyen törvényeket keresztülvinni kénytelenek. Ez az, a mit egyelőre konstatálni kívánok. De foglalkoznom kell a t. pénzügyminiszter úrnak egyéb tételeivel is. Azt mondja a t. pénzügyminiszter úr, — tessék csak meghallgatni — hogy a prémiumra szükség van, és pedig miért? Mert először minden kétséget kizárólag áll az, hogy szerinte Magyarországon most már nem 1,250.000 métermázsa, hanem 1,500,000—1,600.000 métermázsa czukor termeltetik, s miután a fogyasztás Magyarországon csak 700.000 métermázsa, tehát nálunk van túltermelés 700.000—800,000 métermázsa erejéig. De nemcsak Magyarországon van túltermelés, hanem azt mondja a miniszter úr, a kontinentális államokat véve, melyek 40,000.000 termelési többlettel bírnak s a transzatlantikus államokat véve, .... (Egy hang jobbfélől: Nem azt mondta!) Nem mondta? Azt mondja a miniszter úr (olvassa) : »Van túltermelés ez egész világon. Köztud>mású dolog, hogy a kontinentális államokban körülbelül negyven millió métermázsa az évi répaczukor-termelés, a tengerentúli államokban pedig körülbelül a harmincz métermázsát meghaladja a nádczukor-termelés úgy, hogy évenként minimo calculo hetven millió métermázsa czukor termeltetik.« Ezt méltóztatott mondani, vagyis hogy azért van túlterme'és az egész világon, mert a kontinentális és a transzatlantikus államok termelése olyan túltermelést ad, melyet nem képes a fogyasztás abszorbeálni, vagyis a fogyasztás nem reGzipiálhatja a termelt mennyiségeket. És ez így helyes. De ha az igaz, hogy nem csak Magyarországon van túltermelés, hanem az egész világon van oly mértékben, hogy a termelt mennyiségeket a fogyasztó közönség nem képes abszorbeálni, akkor méltóztassék nekem megmondani : mire való a prémium ? Hát ha prémiumot adok, akkor többet bir el a gyomor mint mikor nincs prémium ? Tessék megmondani, hogy a prémium mellett nagyobb lesz-e a fogyasztás,