Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

J52 l53, országos ülés 189?. pénzügyminiszter úr ezen pénteki beszédében igyekezett kimutatni, hogy tiz métermázsa répa, közel tiz forint értékben szükséges egy métermázsa czukor előállítására éa kérdi, hogy én honnan szedtem ezzel ellenkező adataimat. Hát azt, hogy Németországban 7 8, Ausztria-Magyarországban 7*9, Oroszországban 9'9 stb. métermázsa a répasziikséglet egy métermázsa czukornak előállítására, azt én szakkönyvekből vettem. Miután azonban magam is tudtam, hogy ezen 7"9 arányból kedvezőbb az arány Ausztriára, mint Magyarországra nézve, azért külön magyar szakembert kérdeztem meg, hogy tényleg a mi gyárainkban mennyi répát számítanak egy métermAzsa czukorra és azt a választ nyertem, hogy 8—85 métermázsát. Még ezzel sem elégedtem meg, hanem elővettem az osztrák-magyar czukorgyárosok hivatalos adatait és ott egyszerűen azt láttam, hogy az 1895—96 iki idényben 11,100.000 métermázsa répát dolgoztak fel és ebből 1,380.000 métermázsa czukrot állítottak elő, tehát az egyik számnak a másikkal való osztása által világosan kitűnik, hogy nyolcz métermázsa szükséges. Erre nézve különben egy képviselőtársam még egy más bizonyítékkal fog szolgálni, hogy csakugyan nem tiz forint, hanem körülbelül hat forint, legfeljebb hét forint annak a répamennyiségnek az ára, a mely egy métermázsa czukor előállítására szükséges. Midőn ezen első szakaszhoz hozzászólok, teszem azt leginkább azért, mert indítványt vagyok bátor előterjeszteni. Én mindjárt jelzem magát az indítványomat és azután ahhoz fíízöm az indokolást. Indítványom tudniillik az, hogy ezen 1. §. kiegészíttessék azzal, hogy ezen törvényezikk hatálya azon megszorításai hosszabbíttassék meg, hogy csak azon gyárak részesülhetnek a felemelt kiviteli jutalomban, a melyek nincsenek valamely, a répatermelők vagy a fogyasztó közönség kárára irányuló kartellben. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Ezen kartellügy e viták folyamán többször hozatott fel. A t. kereskedelmi miniszter úr ezen kérdést nagyon helyesen már annyiban magáévá tette, hogy kérdéseket intézett az ország kereskedelmi kamaráihoz, hogy eziránt véleményező előterjesztést tegyenek. T. ház! A kartelliigyet én jelenleg még nem tartom annyira tisztázott kérdésnek, hogy abban apodiktikus ítéletet mondhatna az ember, mégis bátor leszek e kérdéshez, miután már annyiszor felhozatott, a magam részéről is néhány észrevételt tenni. (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy a szabad verseny theoretikusai nagyon tévednek, ha a kartell kérdését egyszerűen úgy fogják fel, mint bizonyos kivételt vagy kivételes visszaélést a szabad verseny elvével szemben. En ellenkezőleg azon augusztus 2-án

s hétfon. nézeten vagyok, hogy a kartellügy a nagyipar egészen új szervezkedési irányát jelzi, hogy itt nem kivételes esetekről, hanem új irányzatról van szó, a mely irányzat nagyon sok tekintetben hasonlít a régi czéhrendszerhez azzal a különbséggel, hogy teljesen bírja annak hátrányait, de nem teljesen annak előnyeit. A kartell tulajdonképen nem egyéb — nem mondom, hogy abszolúte, de hát a mennyire az összehasonlítás lehetséges — mint a nagyipar zárt czéhrendszere, a mely egyszerűen a monopólium felé visz. Bátor vagyok ezen analógiát néhány adattal megvilágítani. A középkorban különösen a városokban az ugyanazon mesterséget folytató emberek összeállottak, szervezkedtek, egyesültek és megalkották a czéhet. Ezen czéhnek voltak előnyös és voltak hátrányos oldalai. Előnyös volt, hogy az ugyanazon ipart folytatók közt a társulati szellemet, az együttérzés, az együttműködés szellemét fokozta; etnikailag is jótékony hatással volt, a mennyiben a branche-nak tisztességére rendkívül nagy gonddal ügyelt. Fejlesztette az illető mesterséget és azonkívül ügyelt a termelés és fogyasztás közti helyes arányra. Ezen törekvése egyrészt kétségtelenül helyes volt, másrészt azonban már láttuk itt-ott kinövéseit, a mennyiben tudniillik az önzés, mely az emberi természetben van, ezen czéhrendszerben is itt-ott nyilvánult, a mennyiben az az árszabásokra olyképen folyt be, hogy az előállítás költségeinek meg nem felelő túlmagas árakkal sújtotta a fogyasztó közönséget. De ebben nem volt korlátlan rendelkezési joga. A középkorban a czéh szigorú ellenőrzés alatt állott és valahányszor önzésében túlment a határokon, mindannyiszor hatóságilag lettek az árak megállapítva különösen azon czikkeknél, melyek a fogyasztó közönségre nagyobb jelentőséggel bírtak. Az új gazdasági irányzat a szabad verseny elvével indult meg. Ezen szabad verseny elvének is megvannak előnyös oldalai; de ha azt, mint feltétlen igazságot akarjuk felállítani és mindenütt keresztülvinni, akkor az egyszerűen termelési anarchiára vezet. Megvan előnye annyiban, a mennyiben természetszerűleg oda hat, hogy mindenki erejét a lehető legnagyobb mértékben igyekszik érvényesíteni, hogy a többi konkurrenseivel szemben is boldogulni tudjon. Veszedelmes annyiban, a mennyiben a szabad verseny tulajdonképen a közgazdaság terén nem egyéb, mint az ököljognak, az erősebb jogának proklamálása, nem más tulajdonképen, — hogy egy közönséges hasonlattal éljek, — az állatvilág egymáshoz való viszonyának átvitele az emberi társadalomba, hogy miként ott a farkas megeszi a bárányt, a csuka megeszi a pontyot, úgy az emberi társadalomban is a közgazdaság terén a