Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-153

153. országos ülés i8S>f, gyöngébb az erősnek egyszerűen ki van szolgáltatva, semmi védelemben nem részesül. Azt mondják, t. ház, hogy czélszcríí, ha a halastavakba ragadozó halak is helyeztetnek bele, a mennyiben életet és pezsgést hoznak a többiekbe. De már azt senki sem tartaná jónak, hogy a halas tavat megtömjék ragadozó halakkal vagy azoknak korlátlan elszaporodását megengedjék, mert azok teljesen elpusztítanák a gyöngébb, a védtelen halakat. És, t. ház, ugyanez történt a szabad verseny folytán közgazdaságunk számos ágazatában. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez történt elsősorban a kisipar terén, a mely ezen verseny alatt úgyszólván teljesen tönkrement, (Helyeslés a baloldalon.) és a mikor tönkrement, akkor látták be a mi államférfiaink, hogy hiszen itt mégis kellene valamit tenni, hogy ennek a társadalmi osztálynak mégis csak valami szervezetre szüksége vau, ha nem akarjuk, hogy végkép eljnisztúljon, és akkor kezdték megint az ipartestületeket, iparkamarákat stb. szervezni, a melyek eddig bizony nem valami teljesen kielégítő panaczeáknak mutatkoztak ezen közgazdasági bajok ellen. És láttuk azt, hogy épen nagy részben a, szabad verseny elvének korlátlan érvényesítése folytán elpusztult az az osztály, a mely az előtt a polgári szabadságnak zászlóhordozója volt a, városokban, a mely az előtt jólétnek, függetlenségnek, önállóságnak örvendett, a mely manap mindinkább nehezebb, válságosabb viszonyok közé jön. A kisiparra nézve e tekintetben legalább megvannak a kísérletek, hogy valamit tegyenek. A kereskedelem és nagyipar terén eddig a törvényhozás részéről semmi sem történt és látjuk azt, hogy nemcsak egyes kereskedők nagy számmal, hanem, lehet mondani, egész kereskedőosztályok, különösen a középkereskedelemben, teljesen elpusztultak, úgy, hogy egyik a másik után bukott a koriátlan és többnyire nem tisztességes szabad verseny folytán. A nagyipar kezdetben legfőbb hirdetője volt a szabad verseny elméletének, mert mindenik azt hitte, hogy majd ő kerekedik felül ebben a versenyben konkurrenseivel szemben és emelkedik azok romjain. Azonban bekövetkezett a vagyonnak bizonyos koncxentráeziója s a mikor a gyöngébb exisztencziák el voltak pusztítva, az erősebbek azt mondták, hogy mi egymást nem pusztítjuk, hanem szövetkezünk, összeadunk érdekeink közös védelmére és az, a mit a kisiparnál nem helyeseltek, azt, a mit ott mint régi, rossz intézményt erőszakosan eltöröltek, ugyanaz a nagyiparnál mégis beállott a nélkül, hogy akár a kormány, akár bárki azzal törődött volna s s fiinak bármi korlátokat szabott, vagy azt akár csak ellenőrzés alá vetette volna. (Igaz! Úgy van! a bdoldihn) Üy módo 1 keletkeztek a nagyipar KÉIVH. NAPLÓ. 1896-1901. IX. KÖTET. augusztus 2-án, hétfőn. \ r^g nak ezekjei, és pedig zárt czéhjei, a melyek azon voltak, hogy új konkurrensek lehetőleg a nyakukra ne nőjjenek, sőt ellenkezőleg, egyes gyárak üzemét magák szüntették meg, az illetőt a közös haszonban részesítvén csak azért, hogy a konkurrencziát egyáltalában elkerüljék. T. ház! Minthogy nekem az a felfogásom a kartellrol, hogy az tulajdonképen egyesülés, szövetkezés s minthogy én elvben az egyesülésnek, szövetkezésnek mindig bizonyos létjogosultságot tulajdonítok, ezért a kartellt nem tartom a priori elítélendőnek, elvetendőnek, hanem tartom gondosan megvizsgálandóuak, megbírálandónak, hogy vájjon, a midőn a nagyipar képviselői szervezkednek saját érdekeik védelmére, ugyanakkor ezen szervezkedés nem szolgál-e egyúttal a közjónak, a nagyközönségnek hátrányára, kárára? (Úgy van! a baloldaladon.) Ez a kérdés attól függ, hogy ezen kartellek mifelé törekesznek és hogyan szervezkednek. Ha végig tekintünk ezen kartelleknek nagy sokaságán, melyek leginkább Németországban, részben Amerikában, Ausztriában és újabb időben nálunk is létesültek, a melyeket ugyan kellőleg nem ismerünk, mert lehetőleg titokban szervezkednek és titokban tartják tendencziájukat, a mi magában véve is gyanús, mégis ezen kartelleket bizonyos kategóriákba oszthatjuk czéljuk szerint. Ugyanazon kartell azonban több czélt is egyesíthet magában. A kartellnek ezélja lehet a túltermelés megakadályozása helyes kontingentálás folytán, vagyis a helyes aránynak megállapítása a termelés és a fogyasztás között. Hogy e tekintetben ilyen szervezkedés bizonyos határig helyes és jogosult és közgazdasági szempontból is ezélszerű, azt, azt hiszem, tagadni nem lehet. Mert valamint már a régi czéhrendszernek, daczára annak, hogy az kisebb területen működött, melynek konzum képességét sokkal könnyebben tudta áttekinteni, mégis ez iránybani működését helyeseljük, úgy csak helyeselhetjük azt is, midőn látjuk, hogy manap, midőn már nem territoriális piaczokról, hanem csak világpiaczokról beszélhetünk, midőn az osztrák czukorgyáros Amerikába megy versenyezni az ottani nádczukor-termelővel, vagy midőn a német és a franczia iparos Kinába megy versenyezni egymással, hogy akkor ezen piacznak kellő áttekintése, a szükségletnek kellő' mérlegelése bizonyos szövetkezést, bizonyos társulást czélszerűnek javasol. Ezen kartellnek ezélja irányulhat továbbá a nyerstermeló'k ellen, a mennyiben czéljuk a nyersterményt minél olcsóbban megkapni. Ilyennek kell mond ínunk a czukorgyáraknak a kartellét a rayonirozás tekintetében is. Azáltal, hogy egymással nem versenyeznek, hogy minden termelőnek megjelölik, hogy csak ennek a gyárnak 20